Marc Norman és Tom Stoppard világhírű forgatókönyve alapján Lee Hall készítette el a színpadi változatot, amely a XVI. századi, Erzsébet kori Londonba vezet, és bepillantást enged a költőfejedelem William Shakespeare (Kurucz Dániel) mindennapjaiba. Ez már önmagában is érdekes, de nagyot csavar a történeten, hogy nem az ünnepelt szerzőt láthatjuk, hanem a még ismeretlen, alkotói válsággal küszködő művészt, aki nem leli a múzsáját. Akadály persze ezen túl is bőven akad, de „végül minden jóra fordul… valahogy” – ahogy azt Hanslow (itt Posonyi Takács László / Maszlay István) hangoztatja. Amikor pedig Will rátalál a múzsára és az ihletre, megszületik a világirodalom egyik legnagyobb remekműve, a Rómeó és Júlia. Ehhez azonban „nem fennkölt gesztusok kellenek, hanem valódi végzet, a szív forradalma”, amely Viola (Dunai Csenge) kisasszony személyében érkezik meg. De lehet-e szerelem egy olyan korszakban, amikor azt a hozomány és a rang dönti el? Visszaadhatja-e a színpad a szerelem lényegét, ahol minden szerepet férfiak játszanak? A színházrajongó Viola hogyan kerülhet a pódiumra, hogyan mutathatja meg tehetségét? Ahogy ő mondja: „Színház? Múzsa? Mindkettő tilos!”

Rendkívül gördülékenyen zajlanak az események, a gyors színváltozásokat a forgószínpadra épített favázas díszlet remekül szolgálja, a korhangulatot tökéletesen megidézi. Gyakorlatilag filmként pereg előttünk a cselekmény, másodpercek alatt juthatunk Viola hálószobájából London utcáira, kocsmáiba, vagy akár egy bálterembe, sőt innen, a takarásból, a kulisszák mögül „leshetjük” a mester legújabb darabjának bemutatóját és annak sikerét. A fa szerkezetről leomló légies függöny a fények játékával csodálatos atmoszférát teremt, ha kell, a romantikát támogatja, ha kell, a londoni csatornák sötét, félelmetes hangulatát. A díszlet és korhű jelmezek Vereckei Rita tervező munkáját dicsérik. Az átvezetéseket a zene (Szemenyei János) reneszánsz és modern dallamainak ötvözete és a tánc (Fekete Miklós koreográfiája) erősíti, de nincs „túltolva”, nem lesz ettől még musical. Éppen csak annyit kapunk, amennyi kell.

A komikus szál végig bravúros szórakozást ígér a nézőknek. A helyzetek, például a „szereplőválogatás” vagy a „vívás” Mercutio (illetve Ned – Sárközi József) és Tybalt (illetve Lambert – Pörneczi Attila) között, valamint a jellemek, mint amilyen Hanslow, a szélhámos „színigazgató”, szóval ezek mellett a darab is „dob” egy-egy fricskát. Utal Shakespeare más műveire, így mintegy „felturbózza” a darabot, és a bennfentesség élményével ajándékozza meg az értő közönséget.

Van itt minden, ami egy vérbő komédiához szükséges: félreértés, fordulat, kardozás, kocsmajelenet, szerelem első látásra, menekülés az éj leple alatt, hozományvadász férfi, lázadó lány, csepürágók, szélhámosok, az angol királynő udvartartással, sőt egy kutya is! Mi ez, ha nem egy leleményes és mulatságos szellemidézés?

A Szerelmes Shakespeare teljes színlapja a Győri Nemzeti Színház honlapján olvasható.

SzaSzi
Fotók: Orosz Sándor (1-36. kép) és Molnár György (37-49. kép)

Fotógaléria: Szerelmes Shakespeare – Premier a Győri Nemzeti Színházban

Orosz Sándor (Győri Nemzeti Színház) és Molnár György fotói

49 kép