150 éve született Heltai Jenő író

Bogár Erika írása

heltai-jeno

Kortársai szerint könnyed, mégis komoly ember volt a 150 évvel ezelőtt, 1871. augusztus 11-én Pesten, Herzl Eugen néven született Heltai Jenő, aki műveiben finoman és értőn használta az iróniát, de hosszú és tartalmas élete során nem kerülte el a szorongás érzése sem.

Elkezdte ugyan az egyetemet, de félbehagyta, újságíró, katona, majd riporter lett. Járt Párizsban, Londonban, Bécsben, Konstantinápolyban. Több álnevet, szignót is használt, a legismertebb ezek közül az Elta. Publikált a Magyar Hírlapban, a Hétben, a Pesti Naplóban, a Pesti Hírlapban.

Első verse 1884-ben, első verseskötete pedig 1892-ben, Modern dalok címmel jelent meg. 1907-ben egy éven át Molnár Ferenccel együtt a Modern Színház Cabaret művészeti vezetőjeként tevékenykedett. 1917. április 18. és 1919. március 6. között – annak feloszlásáig – a Magyar Színpadi Szerzők Egyesületének elnöke volt. A szervezet a színpadi szerzők erkölcsi és anyagi védelmére jött létre 1904-ben. Első elnökei között találjuk Jókai Mórt is.

Miután 1920 decemberében újjászervezték, 1922 és 1930 között ismét Heltai Jenő töltötte be a szervezet elnöki tisztét. Sokat tett azért, hogy a magyar színdarabok eljussanak külföldre, illetve hogy a hazai közönség láthasson külföldi darabokat. A Vígszínház művészeti titkára, a Belvárosi Színház és a Magyar Színház igazgatója volt.

Egymás után jelentek meg regényei, novellás kötetei, majd kabarétréfái. Ő maga bohémregényeknek hívta műveit. Jaguár című szórakoztató bűnügyi történetét 1939-ben olasz nyelven is kiadták. Más művei is elérhetők több idegen nyelven. Heltai Jenő írta a Kacsoh Pongrác János vitéz című daljátékában elhangzó énekek szövegét. A 111-es és az Álmokháza című regényeiben a többihez képest komorabb, komolyabb hangvételt ütött meg.

Legismertebb színműve A néma levente, melynek 1936. március 20-án volt az ősbemutatója a Magyar Színházban, Hevesi Sándor rendezésében. A Mátyás király idején játszódó történet elnyerte az özv. Vojnits Tivadarné hagyatékából, a Magyar Tudományos Akadémia által 1906-ban alapított Vojnits-díjat. Zilia szerepét Bajor Gizi alakította, Agárdi Péterét pedig Törzs Jenő. A darabot 1937-ben Bécsben és Londonban is bemutatták, a nagy sikerű kolozsvári előadások után a román kultuszminiszter távirati úton tiltatta be a további előadásokat. Akkoriban felmerült, hogy a Metro-Goldwyn-Mayer filmstúdió megfilmesíti a történetet.

A Nyugatban Schöpflin Aladár írt elismerő kritikát a verses vígjátékról. Majd a következő számban Wagner Lilla pszichológus, pszichoanalitikus, író méltatta, az emberi lélek mélységeire fókuszálva megható, szép szavakkal elemezte a darabot: „Zilia megborzongva úgy érzi, hogy leventéje nem három évig, hanem talán örökre hallgatni fog. Meghalt szívében a szerelem, a kráter kialudt. A néma levente tetszhalott: nem bír szeretni többé. S most érzi Zilia a halál fagyos lehelletét, nem Mátyás királynak Setét Lajossal való bombasztikus fenyegetéseiben – amelyek mindvégig talán azért is enyhén kómikusak, mert tudjuk, hogy itt valami sokkal fontosabbról, sokkal végzetesebbről van szó. Most érzi Zilia, hogy a némaság tetszhalál, s hogy az ő lelkének a némasága is tetszhalál volt. S most kezd csak küzdeni, foggal és körömmel – a maga életéért, Péter életéért. De Heltai, mármint Mátyás király, jó úrnak bizonyul: azt hirdeti, van menekvés, ha ára is van, van még út az életbe és a szerelembe. Péter örökre néma marad szívében, ha Zilia meg nem menti, be nem bizonyítja neki a földalatti Istar-próbákon is keresztül, hogy nem kell elveszítenie hitét az asszonyban, az emberben és az istenben.” (Részlet a cikkből)

A néma levente ősbemutatóját számos előadás követte. Az időtlen témát, a nő és férfi kapcsolatát verses formában feldolgozó – finom iróniával átitatott – romantikus történet a mai közönség szívéhez is megtalálja az utat. 2002-ben Molnár Judit és Turek Miklós főszereplésével a Győri Nemzeti Színház is műsorára tűzte. Többször megjelent könyv formájában, illusztrált kiadásokban is, Fáy Dezső fametszeteivel, először 1936-ban, majd később Hincz Gyula grafikáival. 1983-ban filmesítették meg Magyarországon, de Heltai más műveinek is készült filmváltozata.

Heltai Jenő 1918-tól tagja volt az Athenaeum Kiadó igazgatóságának, ám 1939-ben származása miatt lemondatták. A II. világháború idején bujkált, menekült. Naplójában emlékezett meg erről az időszakról, mely Négy fal között címmel, 2017-ben jelent meg először, a Magvető Kiadó gondozásában. 1945-től – 1957-ben bekövetkezett haláláig – az újjáalakult Magyar Pen CLUB elnöke lett.

Műfordító tevékenységéért 1927-ben Francia Becsületrenddel tüntették ki, 1948-ban Kossuth érdemrendet, majd 1957-ben Kossuth-díjat kapott.

Bogár Erika

Forrás: epa.oszk.hu; Heltai Jenő: A 111-es Milleniumi Könyvtár, Osiris Kiadó, 1999.; mek.oszk.hu; epa.oszk.hu; nepszava.hu; adoc.pub; epa.oszk.hu; epa.oszk.hu; nevpont.hu

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

2021.08.11