Ponte Vecchio
A Ponte Vecchio (Öreg híd) a világ egyik legismertebb hídja. Firenze belvárosában ível át az Arno felett, és fő jellegzetessége, hogy aranyműves boltokkal van beépítve. Ez a reneszánsz fővárosának egyik szimbóluma, és a folyó legrégibb átkelője. Lélegzetelállító látvány, ha messziről nézzük, és még inkább, ha átsétálunk rajta. Évszakonként, napszakonként, sőt időjárástól függően más-más színekben és fényekben tündököl.
Helyén, az Arno legszűkebb részén már az etruszk korban is átkelőhely volt, és itt vezetett anno egy fából készült hídon a római hadi út, a Via Volterrana. Ezt többször is javították, majd 1080-ban kőből újjáépítették, de 1117-ben elsodorta az áradat. Ugyanez a sors várt az utódhídra: 1333-ban tönkretette egy árvíz. A jelenlegi szerkezetet 1339 és 1345 között építették Neri de Fioravanti (?-1374), más források szerint Giotto tanítványa, Taddeo Gaddi (kb. 1300-1366) tervei alapján.
Az üzletek a 13. században jelentek meg a hídon: halárusok, hentesek, tímárok, akik egy idő után a híd közepén nyílást ütöttek, hogy a szemetet a vízbe önthessék. Ez nem nagyon tetszett I. Ferdinánd nagyhercegnek (1549-1609), ezért megtiltotta, és a korábbi árusok helyére ékszerészeket és aranyműveseket telepített. Ez volt a város legforgalmasabb része, itt mindenki megfordult. Az átkelő a 17. században érte el mai formáját. Érdekes tény, hogy ez volt az egyetlen firenzei híd, melyet még a németek is épségben hagytak a második világháborúban. 1966-ban egy árvíz súlyosan megrongálta a műemléket, de mindössze egy év alatt helyreállították.
Valaha a híd mind a négy sarkát egy-egy torony védte, ezekből csak a Torre dei Mannelli maradt meg. A három boltív, mely a szerkezet alapját képezi, 27, 30 és 27 m széles, magasságuk pedig 3,5-4,4 m attól függően, hol mérjük. Ezek a „lapos” boltívek újdonságnak számítottak a rómaiak óta használt szabályos félkörívek helyett, és a velencei Rialtó híd szolgáltatta hozzá a példát. Ez a módszer hosszú átkelők esetén sokkal hasznosabb volt, mivel jobban védett az áradásokkal szemben.
A Ponte Vecchióban fedett, 1565-ben Giorgio Vasari (1511-1574) tervei alapján készült, egy kilométer hosszú, ún. Vasari-folyosó (Corridoio Vasarino) köti össze a Pitti-palotát és a Palazzo Vecchiót (a toszkán nagyhercegek székhelyét, a későbbi kormányzói palotát, a mai városházát). Kívülről láthatóak az ablakai, de a nagyközönség előtt egyelőre zárva van, bár keringenek olyan hírek, melyek szerint hamarosan – borsos áron ugyan, de – látogatható lesz. I. Cosimo de Medici (1519-1574) megrendelésére készült, aki nem akart a tömegbe vegyülni, mikor a lakhelye és a munkahelye közötti utat naponta megtette. Falait a legnevesebb művészek alkotásai tették gazdagabbá az évszázadok során, mint például Delacroix, Tiziano, Raffaello, Velázquez és Rembrandt képei.
Az öreg híd hírnevét az oldalfalaihoz épített kis műhelyeknek köszönheti, ahol egykor zöldségesek és mészárosok (1593-ig), ma már ötvösök dolgoznak, ezért is hívják az aranyművesek utcájának, és ezért állították fel a híd közepén 1901-ben Benvenuto Cellini (1500-1571), a leghíresebb firenzei ötvösművész Raffaello Romanelli (1856-1928) által készített szobrát. A Ponte Vecchio páratlan összképét az idők során az oldalához egymás alá és fölé épített házacska adja, ettől válik hihetetlenül festőivé. A hidakon elhelyezett kisebb építmények nem számítottak ritkaságnak a középkorban, de ez a remekmű a legszebb ebben a műfajban. A műemlék átkelőhelyen látható egy ősi napóra is, valamint egy kőtábla, melyen a keletkezésének körülményei olvashatók.
A Ponte Vecchio évszázados története során számtalan árvizet és háborút vészelt át. Tökéletesen illeszkedik a városképbe. Aki csak a kirakatokat látja, észre sem veszi, hogy egy hídon lépked, amíg középtájon meg nem szakad az üzletek sora, s a hármas árkád keretében fel nem tárul a csodálatos kilátás az Arnóra és a szomszédos hidakra. Egy hihetetlenül romantikus hely ez, főként, ha el tudja kerülni az ember a legnagyobb tömegeket.
tmoni
Forrás: Wikipédia, Wikipedia (olasz), Utazom.com, Hetedhétország, Olaszországi Utak, Toszkána mánia, Visit Florence, Origo, Látnivalók és élmények idegenvezetéssel, Vaskarika, a kultúracél, visittuscany.com, ItalyGuidest.it
A képek a flickr.com és a Wikimedia Commons gyűjteményeiből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép; 6. kép; 7. kép; 8. kép; 9. kép; 10. kép; 11. kép; 12. kép; 13. kép; 14. kép; 15. kép; 16. kép; 17. kép; 18. kép.
A YouTube-ra feltöltött videó beágyazása a nyilvános videómegosztó webhely API általános szerződési feltételeinek betartásával történt, a feltöltő/tulajdonos felhasználók felé történő általános engedélyét követve.
A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Mozaik a Villa Hadrianából
2. rész: Cellini: Sótartó
3. rész: Caravaggio: Medúza-fő
4. rész: Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel
5. rész: Pierre Puget: A krotóni Milón halála
6. rész: Henri Rousseau: Az álom
7. rész: Ihachi sárkánya
8. rész: Nagy Károly talizmánja
9. rész: A Teknősbékák kútja (Fontana delle Tartarughe)
10. rész: Pablo Picasso: Guernica
11. rész: Benczúr Gyula: Budavár visszavétele
12. rész: Piero della Francesca: Szent Antal szárnyasoltár
13. rész: Alfons Mucha: Gismonda
14. rész: Emile Gallé: Váza írisszel
15. rész: Tádzs Mahal
16. rész: Edgar Degas: Balett – A csillag
17. rész: Bernini: A folyók kútja
18. rész: Gemma Augustea
19. rész: Bernini: Apolló és Daphné
20. rész: A Belém-torony
21. rész: Bocca della Verità (Az igazság szája)
22. rész: A sienai dóm
23. rész: Az Alhambra
24. rész: A chambord-i kastély
25. rész: A prágai Károly híd
26. rész: A chartres-i székesegyház
27. rész: Arany körgallér a bronzkorból
28. rész: A Fabergé-tojások
29. rész: Lechner Ödön: A pozsonyi kék templom
30. rész: Gulácsy Lajos: Varázslat
31. rész: Csontváry Kosztka Tivadar: Mandulavirágzás Taorminában
32. rész: Hadrianus síremléke, az Angyalvár
33. rész: A Prima Porta-i Augustus szobor
34. rész: Raffaele Monti: A menyasszony
35. rész: Munkácsy Mihály: Krisztus-trilógia
36. rész: Tiziano Vecellio: Pesaro Madonna
37. rész: Róth Miksa: Napfelkelte
38. rész: Gustav Klimt: Pallasz Athéné
39. rész: A Neuschwanstein kastély
40. rész: A pisai ferde torony
41. rész: Frida Kahlo: Önarckép tövises nyaklánccal
42. rész: Ara pacis Augustae (Az augustusi béke oltára)
43. rész: A capitoliumi nőstény farkas
44. rész: A prágai Szent Vitus-székesegyház
45. rész: A négy tetrarcha portrészobra
46. rész: Johannes Aquila: Szent László – A veleméri templom freskórészlete
47. rész: A Colosseum
48. rész: A conwyi vár
49. rész: Antoni Gaudí: Park Güell
50. rész: A maharadzsapalota
51. rész: Niobé-kratér