Egyetemi évei alatt, miközben zenét (azon belül operát) és drámát tanult, futballozott, de a sportot sérülés miatt abba kellett hagynia. Később a Drama Studio London posztgraduális képzésén is részt vett. Színészi karrierjét kezdetben nehezítette, hogy lusta szem szindrómában szenved, ám nem műtette meg lefittyedő bal szemhéját, mondván, édesapja is tudott így élni.

Első színházi szerepét Dylan Thomas Under Milk Wood című drámájában kapta, első filmszerepét 1982-ben pedig még a sportnak köszönhette: a Változó Világ (Fast Times at Ridgemont High) című filmben Nicolas Cage és Sean Penn mellett játszott. Már pályafutása elején is kiemelkedő rendezőkkel dolgozott. Epizódszereplőként tűnt fel a Martin Scorsese rendezte A pénz színében (The Color of Money, 1986), majd amerikai katonaként láthattuk Oliver Stone vietnámi háborúról szóló, önéletrajzi ihletésű alkotásában, A szakaszban (The Platoon, 1986) Charlie Sheen, Tom Berenger és Willem Defoe partnereként.

A Jó reggelt, Vietnam! (Good Morning, Vietnam, 1987) című, ugyancsak háborús, drámai vígjátékban Robin Williams-szel játszott együtt. Clint Eastwood rendezése alatt forgatta a Bird – Charlie Parker élete (1988) című zenés életrajzi filmet, mely a cannes-i filmfesztiválon elnyerte a Zsűri Nagydíját, Forest Whitaker pedig a Legjobb férfi alakítás díját, illetve Eastwood Golden Globe-díjat kapott a rendezésért.

1990-ben a Philadelphiai zsaru (Downtown, 1990) akcióvígjátékban Anthony Edwards-szal szerepelt. A Neil Jordan rendezte A síró játékban (The Crying Game, 1992) egy az IRA fogságában esett angol katonát alakított. Majd Harvey Keitel és William Hurt mellett a Füst (Smoke, 1995) című drámában láthatták a nézők, melyet Paul Auster írt a saját ötlete alapján és Wayne Wang rendezett. A film a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon megkapta a Zsűri különdíját, illetve Wang az Arany-medve díjat.

1999-ben mutatták be a Jim Jarmusch által rendezett Szellemkutya (Ghost Dog: The Way of the Samurai) című, krimielemeket tartalmazó filmdrámát, melynek a címszereplőjét személyesítette meg. Az általa megformált negatív karakter azonban – ahogyan a későbbi Pánikszoba (Panic Room, 2002) esetében – nem teljesen szívtelen. A galambokat tenyésztő, a szamuráj kultúra, a bushido bűvkörében élő bérgyilkos ugyanis megkegyelmez egy szemtanúnak.

Forest Whitaker szerepei megformálásánál – számos színészhez hasonlóan – a method actinget alkalmazza, mely szerint a színész már a forgatás előtt, illetve annak ideje alatt, a kamerákon kívül is a szerepében marad. A művészi technika két legismertebb alkalmazója Daniel Day Lewis, aki Christy Brown megformálójaként A bal lábam (My Left Foot, 1989) forgatását tolószékben töltötte, illetve Robert de Niro, aki filmszerepei kedvéért nem egyszer ment át látványos változáson: a maffiafőnök hitelesebbé tételéért (Aki legyőzte Al Caponét – The Untouchables, 1987) hatalmasra hízott, míg A Rettegés foka (Cape Fear, 1991) pszichopata bűnözőjének bőrében szálkásra gyúrta magát.

Whitaker hasonlóan komoly felkészülés után játszotta el Charlie Parker szerepét: a legjobb szaxofontanároktól tanult, hogy megidézhesse a dzsessz egyik legnagyobb, tragikus sorsú alakját. Idi Amin Dada, az ugandai diktátor szerepe kedvéért pedig ő is vállalta a plusz kilókat, hogy külsejében is hitelesen hozza a személyiségzavaros politikus karakterét. Megtanult harmonikázni, és tanulmányozta a szereplő életét és történelmi hátterét. Az utolsó skót királyt (The Last King of Scotland, 2006), a Giles Foden azonos című regényéből készült filmet Kevin Macdonald rendezte. A cselekmény nem követi egészen hitelesen a történelmi tényeket, bár a James McAvoy alakította másik főszereplő, Dr. Nicholas Garrigan élete némi hasonlóságot mutat a valóban élt Bob Astles-ével, aki Idi Amin munkatársa volt. A színészi játék alapján a néző elhiszi, hogy a skót származású orvos, Dr. Garrigan Idi Amin személyiségének hatása alá került, és elvakultan bízott benne – figyelmen kívül hagyva környezete figyelmeztetését – mindaddig, míg a saját szemével nem látta a történteket. Alakításáért Forest Whitaker – számos más filmes díj mellett – 2007-ben elnyerte a legjobb férfi színésznek járó Oscar-, Golden Globe- és BAFTA-díjakat. Ugyanebben az évben, április 16-án aztán csillagot kapott a Hírességek sétányán, a Hollywood Walk of Fame-en is.

Az elmúlt években többek között játszott A komornyik (The Butler, 2013) és a Zsivány Egyes – Egy Star Wars-történet (Rogue One: A Star Wars Story, 2016) című filmekben, az Elrabolva harmadik részében (Taken 3, 2014), a Marvel Univerzum Fekete Párducának (Black Panther, 2018) mozis feldolgozásában.

Forest Whitaker továbbá jótékonysági szervezetek aktív tagja és támogatója, ezen törekvéseit részben az édesanyja által tanított lecke motiválta, mely szerint „Nem kell hinned abban, amiben én hiszek, de hinned kell valamiben”. A UNESCO jószolgálati nagykövete, akit később a béke és a megbékélésért felelős különmegbízottá is előléptettek, valamint a Whitaker Peace and Development Initiative (WPDI) nonprofit ismeretterjesztő program vezérigazgatója. Emellett pedig az észak- ugandai Hope North internátus és szakképző központ támogatója, és közéleti képviselője az elmenekült gyermekkatonáknak, árváknak és az ország polgárháborúja egyéb fiatal áldozatainak.

Bogár Erika

Forrás: en.wikipedia.org, hu.wikipedia.org, starity.hu, acinemanias.com, hu.wikipedia.org, en.wikipedia.org, hu.wikipedia.org, ghanaweb.com, cultura.hu, hu.wikipedia.org

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.