A pármai Palatina Könyvtár
Gyönyörűek és különlegesek, egyetlen olvasni szerető embert sem hagynak hidegen, s bár napjainkban egyre több a digitális olvasnivaló, mindig szükség lesz rájuk, a könyvtárakra. Világszerte rengeteg van belőlük: lehetnek nagy múltú, patinás létesítmények, vagy a legmodernebb, már-már futurisztikus építmények – a könyveket szerető emberek otthon érezhetik magukat a falaik között. Sorozatunkban néhány valóban csodálatos, szemet gyönyörködtető bibliotékát mutatunk be – most a pármai Palatina Könyvtárat.
A Biblioteca Palatinát 1761-ben alapította a pármai herceg, Philip Bourbon (1720-1765), de hivatalosan 1768-ban avatták fel. A kulturális intézmény a város központjában található a Palazzo della Pilotta épületkomplexumban. A Duke felvilágosult miniszterének, Guillaume Du Tillotnak (1711-1774) a nevéhez fűződik a hercegi könyvtár közkönyvtárrá alakítása. Az első könyvtáros, Paolo Maria Paciaudi először megpróbálta visszaszerezni az uralkodói gyűjtemény hiányzó műveit, melyet Philip testvére, a leendő Spanyol Károly (1759-1788) Nápolyba vitt 1736-ban. Mivel nem járt sikerrel, vásárlással gyarapította az állományt, melyet hat fő osztályba sorolt: teológia, nomológia, filozófia, történelem, filológia, valamint művészetek. A 19. század első felében Angelo Pezzana megváltoztatta a raktári rendet, és a műveket öt csoportba osztotta: teológia, jogtudomány, tudomány és művészet, szépirodalom és történelem. Az ő irányítása alatt több magángyűjtemény is a könyvtár tulajdonába került. A 2. világháború bombázásai során sajnos megsérült az épület, 21.000 kötet elveszett, melyeket 1950-ben másolatokkal pótoltak.
Az udvari építész, Ennemond Alexandre Petitot (1727-1801) kimondottan a bibliotéka céljára felújította a galériát, mely egykor olvasóterem és könyvesbolt volt, s a könyvek Louis Antoine Laferté könyvkötő mester munkája nyomán nyertek egységes formát. A könyvtár ma három teremre oszlik: a Marie Louise teremre (26.000 kötet befogadására képes olvasóterem, melyben Canova lenyűgöző szobrával emlékeznek a névadóra), a Dante teremre Scaramuzza freskójával, Dante Isteni színjátékának jeleneteivel, valamint a kazettás festett mennyezetű és chiaroscuro rozettákkal díszített Petitot galériára, ahol megőrizték a neoklasszikus könyvszekrényeket.
Ma a könyvtár gyűjteménye rendkívül sokrétű: több mint 708.000 nyomtatott dokumentumot, mintegy 6620 kéziratot, 3042 ősnyomtatványt, 11.600 antikvát, 370 folyóiratot és 52.470 grafikai nyomatot mondhat magáénak. Ezenkívül rendelkezik egy 1889-ben létrehozott, egyedülálló, 93.000 könyvből álló zenei különgyűjteménnyel is, melynek a Conservatorio A. Boito ad otthont. A Pármai Alap (Il Fondo) a könyvtár legszembetűnőbb gyűjteménye, a kezdeti mag, amelyből felépült a mai könyvtár. És ott van – többek között – a spanyol aranykor (siglo de oro) gyűjteménye is: Lope de Vega és Comedias de diferentes autores (különböző szerzők vígjátékai) művei.
A kéziratok közül a legfontosabbak: a De virginitate Sanctae Marie Ildefonso toledói püspöktől, a De Prospectiva pingendi Piero della Francesca-tól, az atlanti Biblia, a tizenegyedik századi görög tetravangeló, Brandenburgi Barbara breviáriuma és a Libro d’ore di Margarita d’Austria. Az ősnyomtatványok közül az egyik legértékesebb az Andrea Portilia által 1473-ban nyomtatott, Filionónak tulajdonított Trionfi di Petrarca kommentár. Érdekesség, hogy a könyvtár állományában magyar kiadások is találhatók, valamint a Rossi gyűjtemény, mely kuriózum a héber kéziratok és nyomtatványok világában.
A Palatina elektronikus katalógusát 1994 óta építik, az állomány nagy részének digitalizálása folyamatban van. A digitális gyűjtemény az olasz kulturális Interneten érhető el: Miscellanee Giornali Parmensi, Collezione Judaica, Judaica Biblioteca Palatina di Parma, Sezione musicale della Biblioteca Palatina di Parma, Manoscritti greci della Biblioteca Palatina di Parma.
tmoni
Forrás: Wikipedia, Parma Welcome, Biblioteca Palatina, CERL, Pilotta, Internet Culturale
A képek a Wikimedia Commons és a flickr.com gyűjteményeiből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép; 6. kép; 7. kép; 8. kép; 9. kép; 10. kép; 11. kép; 12. kép; 13. kép; 14. kép; 15. kép.
A YouTube-ra feltöltött videó beágyazása a nyilvános videómegosztó webhely API általános szerződési feltételeinek betartásával történt, a feltöltő/tulajdonos felhasználók felé történő általános engedélyét követve. A beágyazott videó ezen a linken található a feltöltő megnevezésével.
A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Biblioteca Palafoxiana