Oscar 2021 – Ki lesz a legjobb férfi mellékszereplő?
A 2021-es férfi mellékszereplő kategória jelöltjeinek mezőnye több szempontból is pikáns. Ott van például Daniel Kaluuya és LaKeith Stanfield, akik korábban is játszottak már a másik oldalán, most pedig vetélkedhetnek egymással. Aztán Leslie Odom Jr., a Grammy-díjas énekes-színész, vagy Paul Raci (nincs a képen), a veterán karakterszínész, akit soha nem jelöltek még semmilyen filmes díjra ezelőtt. Valamint Sacha Baron Cohen, aki a legjobb adaptált forgatókönyv Oscarjáért is harcba száll idén. Lássuk, kit miért tartunk esélyesnek az aranyszoborra!
Daniel Kaluuya (Judas and the Black Messiah) – SzaSzi
A Filmakadémia az idei Oscar-jelölések kiosztásánál úgy ítélte meg, hogy a filmnek nincs főszereplője. A címből viszont jól sejthető, hogy igazi karakterdrámába csöppenünk, valójában két főszereplő is akad, a két szerep pedig csak egymás tükrében értelmezhető. A film, bár ragaszkodik a történelmi hitelességhez, az események helyett a tények megélésére koncentrál, a két különböző értékrend, személyiség oldaláról ábrázol. LaKeith Stanfield és Daniel Kaluuya párosa már a Tűnj el! című filmben is bizonyított. Itt a 60-as évek polgárjogi mozgalmaiba tekinthetünk bele. A Fekete Párducok csoportjának célja védelmet és támogatást nyújtani a szegregált, kiszolgáltatott fekete közösségnek, ha kell, radikális eszközökkel. Az FBI nemzeti fenyegetésként azonosítja őket, befolyásuk megállítására egy beépített embert, Bill O’Neal-t küldik soraikba. A csoport chicagói elnöke, Fred Hampton (Daniel Kaluuya) karizmatikus figura, igazi „fekete Messiás”, tiszta szándékú, önfeláldozó forradalmár, aki kiváló szónoki képességeinek és vezetői tehetségének köszönhetően kerül a mozgalom élére, bár radikalizmusa olykor megkérdőjelezhető. Nem övé a legárnyaltabb figura, de Kaluuya a lehető legtöbbet hozta ki belőle, hihetetlen érzékenységgel és hitelességgel bújt a vezető bőrébe.
LaKeith Stanfield (Judas and the Black Messiah) – SzaSzi
A film hatását a két különböző személyiség ellentéteiből és dilemmáiból nyeri, nem csak a rasszizmus körül forog, sőt az erőszakot sem teszi látvánnyá. Egy elfeledett, fekete antihősön, Bill O’Neal (LaKeith Stanfield) személyén át tárja fel saját történelmi kontextusát, mutatja be a Fekete Párducok világát, amely javarészt cáfolja a mozgalomról eddig kialakult képet. A közönséges autótolvaj szabadságáért cserébe belemegy az FBI játékába, abba, hogy beépüljön a Párducok soraiba, és közelebb kerüljön a vezetőjükhöz. A kettős élet felőröli, az árulás terhe nyomasztja, a félelmeit, elfojtott szorongásait, belső vívódásait csak tekintetével, mozdulataival mondja el. Emberien esendő, nem tudjuk empátia nélkül figyelni. Szép lassan válik világossá, hogy O’Neal kényszerűségből egy manipulatív, gátlástalan gépezet eszközévé vált, aki maga is áldozat, nem feltétlenül egy velejéig gonosz szereplő. A film legnagyobb erőssége a karakterek komplexitásában rejlik, amely leginkább O’Neal pokoljárásán keresztül érzékelhető, LaKeith Stanfield remek árnyalatokban jeleníti meg. Alakján keresztül megértjük, hogy a történelem nem szentek és ördögök magasztos csatája, hanem sebezhető hús-vér embereké, akik egy szempillantás alatt hőssé magasodhatnak, vagy éppen el is bukhatnak.
Leslie Odom Jr. (One Night in Miami) – Szilvási Krisztián
„I swear we’ll never find a way to where we’re going, all alone / Don’t take your eyes off the road...” Ezen az úton haladnak végig a One Night in Miami főszereplői – az aktivista Malcolm X, a bokszoló Cassius „Muhammad Ali” Clay, az amerikaifutball-játékos Jim Brown és az énekes-dalszerző Sam Cooke – az 1960-as évek feketék elfogadásáért küzdő emberjogi mozgalmainak és kulturális „felvilágosodásának” korszaka alatt. A Kemp Powers (teljesen fiktív) színdarabjából nagyvászonra ültetett történet forr(ong) az indulatoktól, melyek markáns kereszttüzében ott feszül a Leslie Odom Jr. alakította Cooke, akit Malcolm X arra akar „használni”, hogy hangján és dalain át küldjön üzeneteket a társadalmi tudat megváltoztatására. A zenész azonban – a többiek szemében – elárulta a fekete közösséget, amikor a siker érdekében a fehér közönség irányába fordult. Ennek a lelkiismereti csapdahelyzetnek a mardosó önigazolása, ide-oda megfelelni törekvése közötti törést próbálja elkerülni a színházi Tony-díjjal és zenei Grammy-díjjal rendelkező Odom Jr., mégpedig aranyszobrot méltán érdemlő teljesítménnyel.
Paul Raci (A metál csendje) – tmoni
Egy számomra ismeretlen amerikai karakterszínész, Paul Raci kapta meg Darius Marder A metál csendje c. filmjében Joe szerepét, aki hallását a vietnámi háborúban veszítette el, az italban keresett feledést, ami tönkretette az életét, de talpra állt, és létrehozott egy karitatív siket közösséget. Ide érkezett meg a főszereplő Ruben (Riz Ahmed), a hallását vesztett dobos, akinek mentora lett. A 72 éves, apafigurát játszó művész alakítása minden színészi díjra érdemes, ugyanis teljesen meggyőző és megindító Joe megformálásában. Még nem láthattuk őt komolyabb szerepben, ebben a moziban is azért esett rá a választás, mert siket szülők gyermeke, így megérti sajátos világképüket, és tökéletesen ismeri az amerikai jelnyelvet. Telitalálat volt. Ráadásul a főszereplő karaktere is vele ad igazán teljes képet, hiszen a sorsába belenyugodott veterán és az örökké lázadó zenész konfliktusa mély és felkavaró élményt nyújt – az összes jelenet kiemelkedő, amelyben ők együtt szerepelnek. És a karakter fő üzenete, miszerint a siketség nem fogyatékosság, tökéletesen átjön Raci interpretációjában.
Sacha Baron Cohen (A chicagói 7-ek tárgyalása) – Ősze Mária
Ki gondolta volna előzetesen, hogy a főképp komikusként ismert Sacha Baron Cohen ragyog épp ki A chicagói 7-ek tárgyalása című film nagyszerű szereplőgárdájából, és gyűjti be első színészi Oscar-díj jelölését Abbie Hoffman, a Youth International Party (Yieppies) társalapítójának, a megvádoltak egyikének megformálásáért? Na jó, a 2019-ben bemutatott Az izraeli kém című sorozatban már megmutatta oroszlánkörmeit, kiderült, hogy drámai színésznek is kiváló. Az életből, amúgy pláne a bírósági tárgyalásból beszólásaival, viselkedésével is viccet csináló, valamint az elfogult eljárás ellen szatirikus megmozdulásokkal, többek között talár felvételével is tiltakozó, igazi hippi Hoffman megidézésére nem túlzás azt állítani, hogy nem találhattak volna az alkotók alkalmasabb színészt. Megvan benne az a simlisség, az a karizma, ami lényéből csak úgy sugárzik, és ezáltal teljesen hitelessé és emlékezetessé válhat szerepében. Mindezt egyedi mimikával és mosolygással erősíti, azonban arra is képes, hogy megjelenítse karakterének okos és lényeglátó, komolyabb énjét is. Az Oscar-díj méltó helyre kerülne, amennyiben Sacha Baron Cohen nyerné meg.
Győri Szalon
A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép.
Az Oscar 2021 – Ki lesz a legjobb... cikksorozat korábbi részei:
- Ki lesz a legjobb női mellékszereplő?