Amanda Seyfried (Mank) – tmoni

Az igézően gyönyörű amerikai színésznő, Amanda Seyfried megérdemelt első Oscar-jelölését gyűjtötte be David Fincher Mank c. filmjében nyújtott alakításáért. Még soha nem volt ennyire jó, mint az elérhetetlennek látszó, butácskának tűnő, mégis okos és érzékeny hollywoodi ikon, Marion Davis szerepében. William Randolph Hearst (Charles Dance) újságmágnás szeretőjeként sikerült az Aranypolgárban (Orson Welles, 1941) tehetségtelennek, nem túl éles eszűnek, pártfogója révén érvényesülőnek beskatulyázott filmcsillagot bemutatnia a maga valójában. Az általa megformált színésznő portréja gondosan fel van építve: szabad gondolkodású, őszinte, erős, vidám, mégis tragikus karakter. Öröm nézni minden jelenetben, karizmája sugárzik, Mankkal (Gary Oldman) való kapcsolata üde, tiszta folt egy zavaros világban, ahol mindenki álarcot visel, önző, pénzéhes, hatalomvágyó és bárkin keresztülgázoló. A néző úgy érzi, hogy ez a varázslatos csillag Marion és Amanda sajátos összeolvadása: lenyűgöző szépségű, modern, karakán tehetség egy letűnt korban. Seyfriednek sikerült egy epizódszerepet a film legjobb színfoltjaként interpretálnia tudatosan visszafogott, mégis lenyűgöző játékával.

Glenn Close (Vidéki ballada az amerikai álomról) – Ősze Mária

Glenn Close-t 8. alkalommal jelölték Oscar-díjra, ezúttal a Vidéki ballada az amerikai álomról című filmben nyújtott alakításáért. Az alkotás J.D. Vance, a Yale egyetemen végzett jogász önéletrajzi írása nyomán készült. Close egy valós személyt, a főhős J.D.-nek a karakán, a kisváros és a család szabta keretekből való kitörését nagymértékben elősegítő Mamóját kelti életre. A film végén látható képsorok alapján a külső átalakulás tökéletes, haj, szemüveg, nem egyszerű testtartás és a járás kifogástalan, de ez „csak” külsőség. Nem biztos, hogy elsőre bárki erre a jó értelemben vett hollywoodi dívára osztaná egy amerikai kisváros munkásosztályához tartozó nagymama karakterét. Mégis hibátlan választás, ugyanis Mamó megformálásához szükség van arra az erős kisugárzásra, amely Close-t jellemzi, ráadásul olyan színésznő kellett, akiben hihetően van benne az a kegyetlen dög, aki képes elérni kamasz unokájánál, hogy a tanulás által „valaki akarjon lenni”. Nincs kétségem afelől, hogy az Amerikai Filmakadémia régi adósságát fogja törleszteni azzal, hogy 2021-ben végre ezt a nagyszerű színésznőt díjazza a tőle teljesen szokatlan karakter megformálásáért.

Maria Bakalova (Borat utólagos mozifilm) – Szilvási Krisztián

„Ez nem lehetséges. Bolgárok vagyunk. Senki nem láthat bennünket főszerepben.” Aztán úgy alakult, hogy a 24 éves Maria Bakalova teljességgel egyenrangú karakterisztikát mutatott fel Sacha Baron Cohen mellett (aki idén 2 kategóriában is érintett!) a Borat utólagos mozifilmben, és – nemzetisége első képviselőjeként – a Screen Actors Guild Awards, a BAFTA-, valamint a Golden Globe-jelölések után beléphetett a sztárságba az Oscar-nominációval. Ez a törékeny kis „majdnem-lány” közel emberfeletti teljesítményt vitt véghez a 2006 után visszatérő Borat-koncepcióban: nemcsak hogy rendkívül veszélyes és botrányos jelenetekben is képes volt természetes „alakítást” nyújtani ebben a rendhagyó mockumentary-ben, hanem a film folyamán hiteles személyiségfejlődési és -érési ívet mutatott be. Egy teljességgel, fizikai, lelki és intellektuális mivoltában is „lenyomott” fiatal lányból bújik elő a cselekmény előrehaladtával egy öntudatra ébredt, jogaiért és lehetőségeiért kiálló ifjú hölgy, aki eldönti, mit akar, és képes is tenni ezért. Igazi amerikai álom lenne érte az aranyszobrocska.

Olivia Colman (The Father) – Márné Tóth Krisztina

Olivia Colman, két évvel A kedvenc című kosztümös filmért kapott legjobb női főszereplői Oscar-díja után, ezúttal a legjobb női mellékszereplő kategóriában lehet esélyes. A francia Florian Zeller Az apa című drámájából maga a szerző rendezett nagyjátékfilmes feldolgozást (Christopher Hampton forgatókönyvének segítségével) The Father címen, nem kisebb névvel, mint az immár hatszoros Oscar-jelölt Anthony Hopkins-szal (A bárányok hallgatnakért meg is kapta 1992-ben) a főszerepben. Colman az Alzheimer-kórral küzdő, idős apját nagy nehézségek árán ápolni próbáló nő szerepében meggyőző alakítást nyújt. A 46 éves színésznő azonban kiemelkedő szakmai sikerei ellenére is folyamatosan önbizalomhiánnyal küzd. Több mint húsz éve végzett a Bristol Old Vic színiakadémián, de nem felejtette el, milyen keservesen indult a karrierje. Számos televíziós sorozatban szerepelt, főként komikaként, ám elmondása szerint mindig is drámai szerepekben szeretett volna megmutatkozni. Talán a második Oscar meggyőzheti őt abban, hogy ez sikerült neki, mivel fantasztikus színésznő.

Youn Yuh-jung (Minari) – Szilvási Krisztián

„Wonderful wonderful Minari wonderful” ‒ dúdolja a „nem is igazi” nagymama (hiszen „büdös”, káromkodásokkal karöltve kártyázni tanítja kisunokáját, nem átall lenyúlni tőle az üdítőt, és még az ágyából is kitúrja) a 6 Oscar-díjra jelölt Minariban. A család úgy hozta maga után Koreából az ígéret földjére, és nem is sejtik, mennyi mindent köszönhetnek majd neki saját érzelmi kálváriájuk feloldásában. A szerepet játszó Youn Yuh-jung valóságos ikon hazájában, akinek rögtön fényesen indult a karrierje 1971-ben, de aztán 10 évre Amerikába emigrált. Visszatérése után Koreában számtalan tévé- és mozifilmben kapott szerepet, díjak özönét nyerte az ázsiai régióban, hogy aztán 74 évesen a Minarival világszerte robbantson (most legutóbb BAFTA-t kapott). Briliáns hitelességgel alakítja az „importált” nagyit, akinek jottányit sem számít az amerikai életforma, aki rácsodálkozik úgy az angol nyelvre, mint a mai gyerekekre, és akit kevés dolog képes megrendíteni autonóm személyiségében. Olyannyira, hogy még a stroke sem töri meg, amely végül az újrakezdéshez vezet – nemcsak saját maga, hanem a család és a velük való viszonya tekintetében is. Megérdemelt glóriaként fog ragyogni kezében az aranyszobor.

Győri Szalon

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép.