Valójában több „Aranyvonatról” is beszélhetünk: 1945. január 23-án hagyta el a fertőbozi vasútállomást egy 52 vagonból álló szerelvény, amelyek közül a nácik és a nyilasok az elsőn a Magyar Nemzeti Bank harminc tonnás arany- és értékpapírkészletét, illetve a devizatartalékokat, a másodikon a magyar múzeumok 1200 nagy értékű festményét és a Corvinákat, a harmadikon pedig a zsidók elkobzott értékeit menekítették nyugatra a közelgő szovjet csapatok elől. Ez utóbbin voltak a „kivásárlás” útján megmenekült zsidó családok, valamint egyes arisztokraták kincsei is. A vonaton 130 személy is utazott, csomagjaikban jelentős mennyiségű készpénzzel, aranyérmékkel és órákkal.

Az 1. Aranyvonat

1944. április 16-án jelent meg és lépett hatályba a zsidók vagyonának bejelentéséről és zár alá vételéről szóló rendelet, amely 1944. április 30-iki határidővel rendelte el a zsidó lakosok számára a teljes vagyonuk bejelentését. Szálasi Ferenc hatalomra jutása után, az 1944. november 3-án kihirdetett rendelet kimondta, hogy „a zsidók minden vagyona a nemzet vagyonaként az államra száll át”.

A tekintélyes zsidó vagyon a nácik érdeklődését is felkeltette, noha a zsidókérdés megoldására vonatkozó német-magyar egyezmény egyebek között azt is kimondta, hogy az a magyar szerveket illeti. A háborús helyzet miatt, még a nyilas hatalomátvétel előtt azonban döntés született arról, hogy a zsidók mozdítható vagyontárgyainak egy részét koncentrálják és nyugatra viszik, miközben a vidéki zsidó közösség javait már a fővárosba szállították. 1944. október 7-14. között a Posta Takarékpénztár Lónyay utcai árverési csarnokából Ercse Sándor pénzügyőri biztos vezetésével rendőrök és pénzügyőrök rakodták vonatra az addig ott tárolt zsidó vagyont. A 18-22 vagonból álló szerelvény október 14-én indult el a fővárosból, és október 16-án érkezett meg Zircre, ahonnan a rakományt az óbányai Tattenbach-kastélyba hordták át.

Az 1944. december 15-én Adolf Eichmann utasítására Budapestről indított Aranyvonat kalandos úton jutott ki Ausztriába, majd 1945. május 16-án a Salzburgtól mintegy száz kilométerre délre található Tauern vasúti alagútban fedezték fel, és csak júliusban kezdték meg a 24 lezárt vagon átrakodását. A szétválogatott tárgyak legértékesebb részét 1944. december 8-án teherautókon indították Sopronkövesdre, ahol a Budapestről december elején kitelepített kormánybiztosság központja volt. A vasúti kocsik pedig december 13-án Paulovics Illés pénzügyőri biztos parancsnoksága alatt indultak el a nyugati határszélen fekvő Brennbergbányára, ahová december 16-án érkeztek meg.

Ide további értékvagonok is bejöttek az ország különböző területeiről – heteken át folytatódott a szortírozás és veszteglés, majd csak 1945. március 30-án Sopron körzetében, Ágfalvánál lépte át a magyar határt és jutott el Ausztriában Böcksteinig, ott azonban május 11-én az amerikai hadsereg lefoglalta. A magyar kormány és a háborút túlélő magyarországi zsidók, valamint az áldozatok leszármazottai 1945 decemberében szerették volna visszakapni értékeiket, de erre a tárgyak „azonosíthatatlanná” nyilvánítása miatt nem került sor.

A 2. Aranyvonat

Magyarország német megszállása után súlyos és nehéz napok következtek. A Magyar Nemzeti Bank már a második világháború előtt terveket dolgozott ki az aranykészletek és az értékek megmentésére. Az intézmény képviselői 1943-ban tárgyalásokat kezdtek annak érdekében, hogy az aranytartalékot semleges országba menekíthessék, de az 1944. március 19-i német megszállás után bezárult az út Svájc felé. A német Reichsbank Magyarországra küldött pénzügyi megbízottjának többek között azt a feladatot adta, hogy szállíttassa a magyar jegybank értékeit a Német Birodalomba. A magyar fél mindent megtett ennek megakadályozása érdekében. A legfontosabb biztosítéknak azt látták a magyar vezetők, hogy az MNB értékei és a személyi állománya menekítés esetén együtt mozogjon, ne lehessen megbontani az értékek és a feladatok ellátásához szükséges alkalmazottak egységét. Azok a bankalkalmazottak jelentkezhettek a feladatra, akik már 1944. október 15. előtt is a bank szolgálatában álltak.

1944-ben megkezdődtek az elszállítások a veszprémi bunkerbe. Az aranykészletek és bankjegykészletek mellett a Magyar Királyi Posta bélyeggyűjteménye, a Corvinák, egyes közintézmények által az MNB-nek őrzésre átadott letétek, valamint rövid időre a Szent Korona a koronázási jelvényekkel is belekerültek az elszállítandó tételekbe. A front és a háború közeledtével aztán nyilvánvaló lett, hogy Veszprém sem nyújt már kellő biztonságot, így 1944. december 10-én elhagyta a várost az első vonatszerelvény a banki értékekkel, alkalmazottakkal, azok családtagjaival. A vonatot Fertőboznál megállították, és egészen addig várakoznia kellett, míg meg nem született a döntés a vagyon és a tisztviselők további sorsáról. Ugyancsak útnak indították az államkincstár 100 tonnára rúgó ezüstkészletét, amit végül Magdeburgban helyeztek el.

Ez idő alatt a német és a magyar kormány Sopronban tárgyalt. Az MNB vezetősége ragaszkodott ahhoz, hogy az értékek és a személyzet együtt maradjon. A németek azonban az értékek egyik részét a Reichsbank bécsi központjában szerették volna elhelyezni, a másik részét pedig a magdeburgi fiókban. 1945. január 15-én Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter és Hans Constantin Boden birodalmi gazdasági miniszter megállapodott az MNB vagyonok Németországba telepítéséről. Hatheti veszteglés után, 1945. január 17-én indult el az első, január 23-án pedig a második szerelvény Fertőbozról a kijelölt helyre: Spital am Pyhrn felső-ausztriai községbe. Itt a bencés kolostor kriptájába falazták be a ládákat.

1945. május 7-én megérkeztek az amerikai csapatok, majd megállapodás született, hogy a jegybanki vagyont az amerikai főhadiszállásra, Frankfurt am Mainba szállítsák. Május 15-én Spital am Pyhrnből elindult a tizenhat katonai teherautóból álló konvoj Frankfurtba. Az MNB értékeit az amerikai főparancsnokság pénzügyi részlegénél, a Reichsbank páncéltermében helyezték el. A banki tisztviselők és családjaik 1946 nyarán hazatérhettek, többen azonban retorzióktól félve inkább maradtak. Az amerikai hatóságok végül 1946 augusztusában szolgáltatták vissza Magyarországnak az aranykészletet, amely fedezete lett az 1946. augusztus 1-jén bevezetett új magyar forintnak.

Nagy Mária

Forrás: real.mtak.hu, penzmuzeum.hu, Vámosi László: Reálisan az Aranyvonatról.=In. Az Érem, 2006. (62. évf.) 1-42. p.

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.