Jón Kalman Stefánsson: A mindenséghez mérhető (Typotex)

Október végén jelent meg a nálunk is népszerű izlandi Jón Kalman Stefánsson 2015-ös regénye, A mindenséghez mérhető, amely a magyarul 2018-ban kiadott A halaknak nincs lábuk folytatása.

A folytatás a következő nap története. A behavazott Keflavikban teljes a szélcsend. Ari, a középkorú, elvált, hosszú évek távolléte után Dániából Izlandra hazatért könyvkiadó, bár nincs hozzá valami sok kedve, elindul, hogy meglátogassa haldokló apját. Margrét a múltban tekintetét a csillagokba fúrja, Oddur pedig kihajózott délre, legnagyobb fiával a fedélzeten. A hatvanas években egy fiatal pár felzaklatja a szomszédokat, aztán önmagát. Az izlandi nyár egyik legcsodálatosabb napján egy kisfiú elbújik a függöny mögé. Egy hal, egy ököl, egy tenyér csattan a járomcsonton, a jóképű Carl Sagan pedig a világűrről beszél.

Espen Ytreberg: Amundsen (Typotex)

Ugyancsak a Typotex Kiadónál jelent meg a norvég Espen Ytrebergtől Roald Amundsen 1910-12-es expedíciójának regényes története. Amundsen gyerekként rohanva követte azt a kocsit, amely a hazatérő hős felfedezőt, Fridtjof Nansent furikázta. Ő volt az első a tömegben. A kocsiból kipillantó és integető Nansen még nem tudta, hogy a fiú felnőve a legnagyobb vetélytársává válik majd.

Roald Amundsen magának való, csöndes, de céltudatos figura volt. Első akart lenni az emberiség éppen legnagyobb versenyében, nevezetesen a „Ki jut el előbb a világ végére?” című játékban. Mi mindent kell feláldoznia egy ilyen cél elérése érdekében? Időt, pénzt, kutyákat, barátságokat, embereket – mindez elég lesz hozzá? A vezetőnek hidegebbnek kell lennie magánál a Déli-sarkpontnál is, hogy átvezesse az embereit a végtelen fagyon és az átláthatatlan ködön. Ez a hódítás kemény férfimunka: verseny az angolokkal, a természet legzordabb körülményeivel és főleg önmagukkal. Az ember, aki elérte a világ végét, mi többet mondhat annál, hogy mérései többé-kevésbé pontosak? A cél műszerekkel valójában betájolhatatlan.

Espen Ytreberg az Oslói Egyetemen médiaelmélettel foglalkozik, és médiatörténeti kutatásokat folytat. Szépíróként 2016-ban debütált ezzel a regényével, amely azonban szorosan kötődik kutatói pályájához, a regény ugyanis az Amundsen utazásaihoz kapcsolódó médiatevékenység vizsgálatából nőtt ki, így a műben is hangsúlyos szerepet kap Amundsen és a korabeli sajtó viszonya.

Sofi Oksanen: A kutyafuttató (Scolar)

Sofi Oksanent nem kell bemutatni a magyar olvasóknak, legutóbb a Margó Irodalmi Fesztiválon lehetett látni, igaz, akkor csak online. Korábban többször is járt Magyarországon, és minden eddigi regénye (pl. Tisztogatás) megjelent magyarul.

Oksanen ismét megrázó és egy thriller feszültségével vetekedő regényt írt női sorsokról, női test és hatalom kapcsolatáról, női perspektívákról egy olyan korban és helyen, amikor és ahol mindent áthat a korrupció. Kelet és nyugat határán, Ukrajna függetlenségének idején, a kétezres években fiatal lányok próbálnak boldogulni: a meddőségi iparban dolgoznak donorként, béranyaként, remélve, hogy egyszer talán szabadon dönthetnek az életükről. A szolgáltatás, amit nyújtanak, maga az emberi élet, melyért bőségesen megfizetik őket – és mégis ők azok, akik mindent elveszítenek...

Pasi Ilmari Jääskeläinen: Dombvárosi rejtekjáratok (Typotex)

Ha már finn szerző, akkor ajánlunk még egyet, és újra a Typotextől. Pasi Ilmari Jääskeläinen írói pályája rendkívül sikeres fantasy- és sci-fi-novellákkal kezdődött. Gazdagon áradó fantáziája az egyik védjegye, és művei kapcsán gyakran emlegetik a mágikus realizmust, amely helyett ő a finn írótársaival megalkotott reálfantázia (reaalifantasia) kifejezést szereti.

A regény főszereplője Olli Suominen, aki sorra veszíti el az esernyőit. De mintha saját magát is elveszítette volna valahol, miközben, úgy tűnik, mindene megvan: a Domb tövében él családjával, egy ifjúsági könyvkiadó igazgatójaként a munkája érdekes, sőt egy új hobbija is van, amióta szórakozottságában teljesen véletlenül belépett egy filmklubba. Ám amikor kiadója számára új szerzőt keres, kamaszkori szerelme, Kerttu jelentkezik be nála a Facebookon, és ezzel minden megváltozik. Ahogy sorsa egyre inkább összefonódik Kerttuéval, Olli makulátlan és kiszámítható élete kicsúszik az irányítása alól: elfojtott emlékek törnek a felszínre gyerekkori nyarakról és kalandozásokról a rejtekjáratokban, az álom és az ébrenlét összemosódik, a sötét reménytelenséget felváltja az elsöprő szenvedély, és Olli esélyt kap arra, hogy megtalálja régi önmagát.

Kristín Eiríksdóttir: Elín (Polar Könyvek)

A Polar Könyvek sorozat a finn, izlandi, norvég, svéd és dán szépirodalom kiemelkedő klasszikus és modern műveit mutatja be a magyar közönségnek. Ebben a válogatásban két könyvet ajánlunk a kínálatukból, az egyik egy izlandi mű. A szerzője, Kristín Eiríksdóttir a kortárs izlandi irodalom egyik legsokoldalúbb képviselője. 1981-ben született, édesanyja a 2016-ban elhunyt híres izlandi költő és műfordító Ingibjörg Haraldsdóttir volt. Végzettsége szerint képzőművész, eleinte verseket írt, majd novellákat, végül néhány színdarab után, illetve mellett a regényekhez is elért. Az Elín a második regénye, amely eredetileg novella formában jelent meg, ám a szerzőt annyira foglalkoztatta főszereplőinek sorsa, hogy úgy érezte, ki kell bővítenie az írást.

Elín színházi kellékkészítő, akit felkérnek, hogy egy fiatal tehetség, Ellen drámájának reykjavíki színre vitelében részt vegyen. Ahogyan a könyv két főszereplőjének nevéből sejthetjük, Elín és Ellen között sok a párhuzam, és Eiríksdóttir a történet előrehaladtával egyre több titokba és múltbéli történésbe avatja be az olvasót. A sokszor krimiszerű történetszövés során kiderül, hogy a két nőben az is közös, hogy mindketten szemtanúi voltak, amint egy hozzájuk közel álló szerettük elvesztette kapcsolatát a külvilággal. A szeretetéhség, a magány, illetve az erőszak és az elszigeteltség elleni küzdelem időnként sokkoló jelenetei között a valóságból történő kilépés és az azt körülszövő félelem válik a mű központi témájává, ahogyan Elín az olvasó szeme előtt lesz demenssé.

A rendkívül erőteljes írásmű elnyerte a 2017-es Izlandi Irodalmi Díjat, 2018-ban pedig jelölték az Északi Tanács Irodalmi Díjára is.

Vigdis Hjorth: A tanárnő dala (Polar Könyvek)

Alig ült el a botrány Vigdis Hjorth nagy feltűnést és számos díjat eredményezett előző könyve, az Örökség után, máris egy rendkívül szórakoztató, szatirikus, ugyanakkor mélyen átgondolt, okos regénnyel jelentkezett. A tanárnő dala az önmagunkkal való szembenézésről és az ahhoz szükséges bátorságról szól, egyszersmind olyan egzisztenciális kérdéseket vet fel, hogy vajon mi történik, ha az ember önképén váratlanul kínos repedések keletkeznek, ha egy külső tekintetnek kitéve, váratlanul kénytelen önmagát felülvizsgálni?

A tanárnő dala egy középkorú nő regénye. Lotte Bok, az oslói Művészeti Főiskola önálló, magabiztos, megbecsült tanára úgy látszik, révbe ért, elégedett lehet az életével. Eleinte az ő szemével nézzük a világot, és szinte irigylésre méltónak találjuk az életét. De váratlanul történik valami, ami fokozatosan felbolygatja ezt az ideálisnak látszó világot. A főiskola egyik végzős filmrendező hallgatója felkéri Lottét, hogy szerepeljen vizsgafilmjében, amely a tanárok magánélete és munkája közötti összefüggéseket elemzi. Lotte szinte gondolkodás nélkül beleegyezik, de a filmezés folyamata és azután végeredménye folytán olyan károkat szenved önképe, ami komoly megrázkódtatást okoz neki.

Hjorth írásmódja egyszerre sodró és elemző, nyelvezete rendkívül gazdag és asszociatív. Könnyedén működteti rendkívüli műveltségét és olvasottságát is. A tanárnő Bertolt Brecht drámáiból tartott előadásai jószerével élvezetes kisesszék. De metaforák, idézetek és különböző hivatkozások révén Wittgensteint és Kierkegaard-t is természetes módon tudja bevonni a szövegbe. Így válik ez a kis történet egy igazán gazdag unierzummá.

Vigdis Hjorth az egyik legkomolyabb, legérdekesebb kortárs norvég író: eredeti, pontos, lefegyverző humorú, és nem utolsósorban bátor. E regényének feldolgozása közben bónuszként akár fény derülhet saját vakfoltjainkra, önámításainkra is.

Roy Jacobsen: Fehér tenger (Scolar)

Roy Jacobsen trilógiájának második részében A láthatatlanok történetét folytatja, természet és ember viszonya után ezúttal az emberi kapcsolatokat és az érzelmeket állítva középpontba: a szerelmesek nemcsak metaforikusan, hanem szó szerint is egyedül vannak egy egészen kicsi, de világot jelentő szigeten.

Ingrid Barroy teljesen egyedül él a családnevét viselő észak-norvég szigeten. Szerettei vagy meghaltak, vagy szétszéledtek a szárazföldön. Ő mégis visszavágyott Barroyára. Háború van, Norvégiát elfoglalták a németek. Telnek az évek. Egy nap emberi testet sodor partra a víz, és aztán mindennap újabbakat. Ingrid még nem tudja, hogy az egyikük él…

Roy Jacobsen neve sem ismeretlen a magyar olvasók előtt, egyike a legnagyobb hatású kortárs norvég íróknak. Négy novelláskötetet, tizenegy regényt, egy életrajzot és egy gyermekkönyvet jelentetett meg eddig. A nagy áttörést az 1991-es Seierherrene (A hódítók) hozta meg számára, s a norvég irodalom modern klasszikusává vált. Több mint húsz éve tartó pályája során számos díjban és elismerésben részesült, többek között kétszer jelölték az Északi Tanács Irodalmi Nagydíjára, és elnyerte a Norvég Kritikusok Díját is.

Jonas Jonasson: Édes a Bosszú Részvénytársaság (Athenaeum)

A lista végére maradt a bónusz, amely – leginkább műfaját tekintve – egy picit kilóg a sorból. Ez a nálunk is méltán népszerű svéd Jonas Jonasson legújabb regénye, amely Svédországban is 2020-ban jelent meg. A történet szerint egy kreatív svéd reklámszakember cége, az Édes a Bosszú Rt. vállalja különféle sérelmektől szenvedő ügyfelei részére a bosszúállás lebonyolítását – a törvényesség határain belül.

Egy fiatal fehér nő és egy fekete fiú a cégtulajdonos segítségével szeretne bosszút állni az életüket tönkretevő, gátlástalan neonáci műkereskedőn. De ahogy megszokhattuk már a svéd író történeteinél, ez nem lesz olyan egyszerű. A jonassoni fordulatokban gazdag cselekménynek rajtuk kívül fontos szereplője még egy afrikai javasember, továbbá Irma Stern, a világhírű dél-afrikai festőművésznő és egy nyugdíjazás előtt álló rendőrnyomozó. A szerző humora Kúnos László sziporkázó fordításában ezúttal is ellenállhatatlan, világszemlélete fájdalmasan aktuális és lényeglátó.

Simon Attila
Forrás: olvasoterem.com