Rush: Clockwork Angels
Az 1968 augusztusában, Toronto mellett alakult, és pontosan fél évszázadig aktív, Rush névre hallgató kanadai rockegyüttes utolsó albumának megjelenésekor három tagból állt: a basszgitáros, billentyűs és énekes Geddy Lee-ből; a gitáros és háttérénekes Alex Lifesonból; valamint a dobos, ütőhangszeres és dalszövegíró Neil Peartből. (1974-ig a banda tagja volt John Rutsey dobos, ám egészségügyi okok miatt távozni kényszerült, az ő helyét vette át Neil Peart.)
Bemutatkozó albumuk, az 1974-es Rush óta az együttest úgy ismerték, mint zeneközpontú, összetett kompozíciókat használó zenekart, amely eklektikus lírai motívumokra támaszkodva nagymértékben sci-fi, fantasy és filozófiai témákat szólaltat meg. Pályafutásuk alatt 24 aranylemezt, 14 platinalemezt és 3 multi-platinalemezt gyűjtöttek be, számos Juno-díjjal büszkélkedhettek, valamint 1994-ben bekerültek a Canadian Music Hall of Fame-be. Összesen több mint 40 millió lemezt adtak el világszerte, amely az arany és platina stúdióalbumokat tekintve a The Beatles és a The Rolling Stones mögött a harmadik helyet jelenti számukra a mindenkori rockegyüttesek között.
Zenei stílusuk az évek alatt sok változáson ment keresztül. Debütáló albumukat erősen befolyásolta a brit blues rock és olyan együttesek, mint például a Led Zeppelin vagy a Deep Purple. Az első néhány lemezt követően azonban stílusuk alapvetően a hard rock felé tolódott el, némi brit progressive rock beütéssel, ahol a Rush elhúzódó, szabálytalan időmegjelölést kombinált fantasy és sci-fi inspirálta lírával, bár zenéjüket nem lágyították meg hozzá. A hard- és a progressive rock fúziójával egészen az 1970-es évek végéig zenéltek, hogy az 1980-as években sikeresen egyesítsék saját zenéjüket a kor trendjeivel, kísérletezvén a new wave-vel, a reggae-vel és a pop rockkal. Ez az időszak volt a banda pályafutásában a legkiterjedtebb hangzásvilágú éra szintetizátorokkal, szekvenszerekkel és elektronikus ütőhangszerekkel. A ʼ90-es évek elején a Rush jellegzetes zenéje ismét változott, hogy harmonizálni tudjon az alternatív rock-mozgalmakkal, az új évezredben pedig visszatértek a rock and roll gyökereihez, bár modern viszonyulásban.
A Rush tizenkilencedik és egyben utolsó stúdióalbuma, a Clockwork Angels 2012 nyarán jelent meg világszerte, ezúttal az Anthem és a Roadrunner közös gondozásában, 12 új dal került fel rá. A 2007-es Snakes & Arrows óta az első, saját dalokat tartalmazó stúdiókorong volt, ahol ismét a Grammy-díjas Nick Raskulinecz producerrel dolgoztak együtt, a hangmérnök pedig Richard Chycki volt. A lemezt 2010 áprilisában rögzítették a nashville-i Blackbird Stúdióban, és 2011. október-decemberében a torontói Revolution Recordingban. Az anyag közel 3 évig formálódott. Érdekesség, hogy a Clockwork Angels egy regényt is megihletett: Kevin J. Anderson, a Star Wars- és Aliens regények szerzője kapott inspirációt tőle/belőle. (A 2015-ben megjelent történetben egyaránt vannak elveszett városok, kalózok, anarchisták, ördögűző felvonulások és egy bizonyos szigorú órásmester, aki a mindennapi élet összes aspektusát befolyásolja.)
A lemez első single-je, a Headlong Flight 2012 tavaszán debütált az amerikai rock-rádiókban, az album megjelenését pedig ősszel turné követte. A Clockwork Angels amúgy Kanadában az első helyen, a Billboard 200 listáján pedig a második helyen debütált, valamint elnyerte az Év Rock Album díját a 2013-as Juno Awardson.
Szilvási Krisztián