Mégpedig egy, a Sólyomkő-, avagy Vár-patak fölé magasodó 484 méteres sziklabércen, ahol Geregye nembeli Pál építhetett várat királyi engedéllyel a IV. Bélától frissen kapott birtokai védelmére. Ez az erősség a kor várépítészetének megfelelően egy fallal kerített lakótoronyból állhatott, melynek udvarán voltak a várnép szállásai, a toronyban pedig az úr vagy megbízottja lakott. Sólyomkő aztán a bihari földeket bekebelező, Adorján központtal „kiskirállyá” váló Borsa Kopasz birtoka lesz, aki az utolsó Árpád-házi király, III. András főlovászmestere, majd némi helyezkedés után 1307 és 1315 között Károly Róbert nádora volt, aztán szembeszállva a Nápolyból jött uralkodóval, alulmaradt a debreceni csatában Debreceni Dózsával, a király vezérével szemben 1316-ban. A király katonái elől menekülve végül Sólyomkő várában húzódott meg, de azok ostrom helyett két erőddel is lezárták a várba vezető utakat. Ezekkel pedig nem bírtak a felmentésre érkező erők, így az ex-nádor kénytelen volt megadni magát. 1335-körül Erdélyben halt meg, megbékélve sorsával.

Régi metszeten (Jósa András Múzeum CC BY-NC-ND)

Sólyomkő pedig királyi vár lett, mígnem Zsigmond Kaplai János szörényi bánnak nem adta. Ezután sűrűn változnak a gazdái, közöttük az erdélyi fejedelmek is megjelentek. 1557-ben a Báthoryaké, 1599-ben pedig Bocskai István kerül itt birtokba, aki jelentősen meg is erősíti, az ágyús ostrom ellen is védhetővé teszi Sólyomkőt. Ami Kemény János idején török kézre kerül, 1661-ben Evlija Cselebi, az utazó is meglátogatja, és a következőket jegyzi le róla: „Ez a Sólyomkővár nagyon erős hely. Benne ezer válogatott vitéz van, egy dzsámija, gazdag szertára és legjava magyar ágyúi vannak. Nagyon erős vár ez, melynek egy hegy aljára hajló kisebb magaslata van, a hegyen szőlői vannak, csársija (árucsarnok), bazárja és más középületei még nem készültek el.” (A ravasz török az ezer vitézzel azért túloz egy kicsit, de a magyar ágyúk tényleg jók voltak. II. Mehmednek is erdélyi mesterek öntötték a Bizánc falait végül megtörő ágyúit.)

Egy megmaradt átjáró (varak.hu)

Aztán a török ideje is lejár ezen a vidéken, és Nagyváraddal együtt Sólyomkő is újra magyarrá lesz. Mégpedig a Rákóczi család birtokában, és ott is marad egészen a szabadságharc végéig, mikor is csak kemény ostrom után adják át 1711-ben a vezénylő fejedelmet sokáig visszaváró kurucok. A jól védhető várat ezután, nehogy valami pártütők kezére juthasson, Bécs parancsára Lövenburg kapitány a levegőbe repíti. Jelenleg csak az egyik északi bástya és a várkápolna van valamennyire felismerhető állapotban, a többit elvitte a régi robbanás, és a múló idő.

A Boldva menti Sólyomkő (Jablonca) 1399-ben már elhagyott volt (varak.hu)

(A Garam völgyében, Barsberzence mellett, egy 484 méteres sziklán is ott vannak még egy Sólyomkő nevű vár romjai, és Tornában, a Bódva mentén is volt egy Sólyomkő, de ezekről az erősségekről nagyon keveset tudunk.)

Címlapkép: varak.hu

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu