A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának Történettudományi Intézete évek óta rendkívül nívós kiadványok sorával látja el a történelem iránt érdeklődő igényes olvasókat, most lássunk a kora újkor témájában egy újabb gyöngyszemet. Négy éve Zrínyi emlékév volt, s magam is tartottam előadást Szigetvár 1566-os ostromáról. Sajnos akkor még sokkal szerényebb bibliográfiára támaszkodhattam annak összeállításakor, hiszen azóta kijött Zrínyi Miklós (itt Zrínyin természetesen a „szigetvárit” értjük végig majd) első modern életrajza, majd egy kiváló, ám pofátlanul drága (106 Euró/33400,-Ft) – mármint magyar szinten, mert a Brill kiadónál még ez sem eget rengető – angol nyelvű tanulmánykötet, s most pedig az elemzés alá vett hadtörténeti munka. Megjegyzésként még annyit, hogy a Sziget 1566-os ostromát bemutató könyv előzménnyel bír, 2016-ban jelent megy ugyanis a kevésbé ismert, ám sikeresen visszavert 1556-os török támadásról szóló kiadvány.

A Szigetvár 1566. évi ostromának igaz története – szerintem meglehetősen rossz – címen megjelent mű a kiváló turkológus Fodor Pál előszavával nyit, amelyben a történész röviden összegzi a témában megjelent új kutatásokat, s elmondja, miért is volt szükség erre a kötetre. Fodor sorai egyszerre tragikusak és biztatóak. Tragikusak, mert szomorú, hogy mennyire háttérben volt a téma az utóbbi 100 évben, s biztató, mert láthatóan a magyar kutatás mostanra felnőtt a nemzetközi színvonalhoz. A 2016-os emlékév lehetővé tett egy nagyszabású konferenciát is Pécsett, amelynek anyaga 2019-ben jelent meg (ez a Brill már említett tanulmánygyűjteménye).

Ezután következik Kelenik József tollából a kötet értékét meghatározó tanulmány, amely csaknem 100 oldalon mutatja be a vár ostromát. Azt gondolhatnánk, hogy ebben nagy újdonság nem lehet, ám gyorsan kiderül, hogy az ostrom eseményeinek elmúlt 100 évben történt rekonstrukciói jelentősen elszakadtak a legfontosabb forrásoktól, s sokszor teljesen összekavarták a történések láncolatát. A legjobb összefoglalás a szerző szerint eddig 1865-ben jelent meg még Salamon Ferenctől! Kelenik rekonstrukcióját a térinformatika által életre keltett 1566-os vár modelljére, a korabeli török miniatúrákra (amelyeket olyanok rajzoltak, akik ott voltak az oszmán táborban), s írott forrásként elsősorban Cserenkó Ferenc beszámolójának fennmaradt változataira alapozza. Cserenkóról azt kell tudni, hogy ő az egyetlen olyan túlélője az ostromnak, aki fogságból való szabadulása után megírta a történteket, s Zrínyi kamarásaként (ma inkább komornyiknak neveznénk az állását) nagyon precíz beszámolót adhatott ura utolsó napjairól. Kelenik bemutatja a vár és város erődítéseit, melyeket ma már igen nagy pontossággal ismerünk, elmagyarázza, mely nehézségekkel járt annak bevétele, s melyek voltak a gyengeségei. A történész rendkívül ügyesen nyúlt a témához, úgy mutatja be a hadi történéseket, hogy szinte érezzük a puskapor szagát. Azt hiszem, ennyire jól még nem sikerült soha megragadni egy XVI. századi ostrom valóságát, s ez annak köszönhető, hogy Kelenik szemléletesen, ábrákkal támogatva, ugyanakkor világosan mondja el, miért is volt annyira reménytelen harc, amelyet Zrínyi a halállal is dacolva bevállalt. Ez a török hadsereg elképesztő profizmusa, óriási ereje és tapasztalata miatt volt így, s nem utolsósorban hatalmas emberanyaga és logisztikai fölénye miatt. Olvasva a sorokat az avatatlanoknak is rögtön világos lesz, hogy a korabeli háború rendkívül kemény feladatokat követelt meg a katonáktól, s az Egri csillagok film rohamozó törökök tömege pusztán a rendezői fantázia szüleménye. A XVI. századi ostromműveletekben az ásó és fegyver együtt döntött, az emberek ugyanúgy a föld alá menekültek a fentről osztott halál elől, mint 1914-18-ban. Ennyire plasztikusan szerintem még nem mutatta be magyar hadtörténész a kor koszos, sáros küzdelmeit a hazáért és az egyéni túlélésért. Nagy tanulság az is, hogy bizony a régi irodalom ismerete (XVI-XIX. század) nem kispórolható a történészek részéről, mert míg a korban egy tüzér mindennapos tudományának része volt, hogy egy ágyúgolyó mondjuk milyen mélyen hatol be egy földsáncba, ma ezeket már nem tudjuk. Kelenik sok XVII-XVIII. században az ostromlásról írt szakkönyvet lapozott fel, hogy bemutassa, miként is kell elképzelni egy valódi ostromot, s milyen elméleti háttérrel jelölték ki a támadási irányokat. A kötet 101. oldalán lévő képet látva szinte szemünk elé tárul Szigetvár 1566-os szörnyű-nagyszerű képe. Itt kell megemlíteni a Pazirik Informatikai Kft. 3D-s rajzait, amelyek nagyban hozzájárulnak a kötet magas színvonalához.

A kiadvány a tanulmányt követően Cserenkó Ferenc ostromleírásának három változatával folytatódik. Elsőként az eredeti horvát kéziratról készült fordítást olvashatjuk Tomek Iván és Sokcsevits Dénes jóvoltából, majd az 1568-ban nyomtatásban Budina Sámuel révén már megjelent latin (ford.: Petneházi Gábor) és német (Kelenik József) változat magyarítását. Ezek megjelenítése nagyon is indokolt volt, hiszen az eddig megjelent fordítások pontosításokra szorultak ilyen vagy olyan okokból. Az egyetlen, ami miatt kicsit hiányérzetem van, hogy talán jó lett volna eredeti nyelven is olvasni őket, de igazán nem lehetek elégedetlen. A kötetet akadémiai kiadványnak megfelelően mutatók egészítik ki (képjegyzék, személynév- és földrajzinév-mutató).

A könyv külsőre az 1556-os ostromról készült műre nagyban hasonlít, kissé szomorkás földszíne jól harmonizál a tartalommal, és minden szempontból praktikus kiadás. A lapok szinte fotópapír minőségűek, ami kell is a sok ábra, metszet és rajz miatt. Nem tudok rajta fogást találni. Igaz, nem is érdemes, ez egy fantasztikus kötet, amely méltó módon mutatja be a 450 éve hazánkért elesett katonák hősiességét.

Horváth Gábor

Az írás az Egy könyvtáros viszontagságai a XXI. század hajnalán blogjáról származik.