Az utolsó lovagias háborúnak az első világháborút szokták nevezni. Ahol valóban nem volt annyira jellemző például a foglyokkal vagy a civil lakossággal való kegyetlenkedés, talán csak a szerbek fogságába esett monarchiás tisztek és katonák hosszú, az Adriáig tartó „halálmenete”, vagy a Szamár-sziget pokla jelentett kivételt. Szóval lovagias volt, de annál véresebb, olyannyira hatásosan működött a gépesített gyilkolás, hogy például 1915-re szabályosan elfogyott a szerb és az orosz fronton a Monarchia hivatásos tisztikara. No és a jól kiképzett és garnizonokban szolgáló legénység is, így tehát sürgősen gondoskodni kellett az utánpótlásról. Közlegényi szinten ez az első időkben nem okozott olyan nagy gondot, a Monarchia lakossága 58 milliós volt, behívtak és sebtében kiképeztek néhány korosztályt. Aztán itt is jelentkeztek gondok: 1915 nyarán, az olaszok támadását megállítandó, alföldi kiegészítésű ezredeket dobtak be hegyi harcokba, olyan bakákat, akik még dombot is alig láttak.

Tartalékos tiszt volt a költő Szabó Lőrinc is (Déri Múzeum CC BY-NC-ND)

A másik megoldandó feladat a hadvezetés számára a tisztikar pótlása volt, és itt kerültek képbe, mai nyelven szólva, a tanítók és tanárok. Akik egyrészt tudtak bánni az emberekkel, aztán meg katonai kiképzésben, továbbképzésekben is részesültek, mint arról érintőlegesen olvashattak is ebben a sorozatban. Erről a kiképzésről azért azt el kell mondani, hogy nem a legmodernebb harci eszközök kezelésének elsajátításáról szólt feltétlenül. Ezt, ha úgy alakult, már „élesben” gyakorolhatta be a frontra került kántortanító. És a visszaemlékezésekből azt is megtudhatjuk, hogy sokszor a hivatásos tiszti állományt is felülmúlták sok tekintetben ezek a „karpaszományosok”, ahogy már a második világháborúban nevezték többségüket. Itt is volt természetesen előmenetel, a karpaszományos tiszthelyettesből zászlós, majd alhadnagy, hadnagy lett az idők folyamán, a vitéz helytállás eredményeképpen.

Virágot szedő katonák egy vásárhelyi tartalékos tiszt, Oláh Pál felvételén (Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára CC BY-NC-ND)

Nem volt ritka az sem, hogy a Nagy Háborút még a tanítóképző előtt megjárt falusi tanító került ki tartalékos tisztként mondjuk éppen a Don-kanyarba. Szerencsésebb volt az, aki a zászlóaljak vezetésénél kapott beosztást, akit csapatszolgálatra vezényeltek, az legalább szakaszparancsnoki beosztást kapott. És minden visszaemlékezés arról szól, hogy mennyire jól megtalálták a hangot az embereikkel, figyeltek arra, hogy minél kevesebb legyen a veszteség, mindenkit épségben hazahozzanak.

Címlapkép: Kártyázó tisztek Oláh Pál felvételén (Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára CC BY-NC-ND)

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu