Hangulatában főleg, de a felbukkanó különböző népkarakterek és szokásrendszerek okán is. A Királyok és keresztek rájátszik többféle olvasatra, de mindenekelőtt igyekszik élővé varázsolni ezt a rég bemerevített korszakot (amit ugyebár az utókor időnként némileg átfogalmaz és magához igazít). A képregény panelkezelése változatos és nagyon látványos, egész oldalas tablók, valamint kötetlenül váltakozó függőleges és vízszintes téglapanelek mozgatják megkapó lendülettel a cselekményt – ami a szögletes keretek ellenére is tempós. Nincsenek viszont klasszikus buborékok, a párbeszédek és a narráció is külön kis téglalapokban jelenik meg – ez utóbbi halovány háttértónust kapott a könnyű megkülönböztethetőség miatt. Ígéretes felütés volt az első album 2017-ben, az elolvasáson kívül többször belelapoztam utána is a legjobban eltalált rajzokat nézegetve. Néhány békaperspektívából vagy éppen felső nézetből rajzolt jelentben előfordultak ugyan apróbb sutaságok, de ez nem rontotta le különösebben a műélvezetet.

Az első rész több főbb szereplőt mozgatott: Istvánt, Imre herceget, Halfdan testőrkapitányt, Pietro Orseolo velencei nemest, Henrik német herceget és Albrecht osztrák őrgrófot. A harmincéves békét felrúgva betör magyar területekre a német-római sereg, de II. Konrád hatalmi törekvései nem egészen úgy sülnek el, ahogy tervezik. Leginkább Imre herceg látszik előtérbe lépni a harci események során, talán rá mondhatjuk, hogy a történet főszereplője – ezt aztán a Helikonnál most megjelent, Királyok és keresztek – Canes et lupi (azaz Kutyák és farkasok) című második kötet is alátámasztja. Ami egyébként a maga 54 oldalával az elsőnek kábé a fele terjedelemben, és remélhetőleg ez azt is jelenti, hogy nem kell két évet várni a következő rész megjelenésére.

1030 szeptemberében járunk a felütéskor, az osztrák kalandok utáni hazatérést követően Imre herceg nem rohan vissza Esztergomba apjához, viking testőrségével inkább a pannonhalmi apátság felé veszi az irányt, hogy meglátogassa bencés rendi barátját. Itt aztán egy készülő boszorkányper közepébe csöppen, és nem is tud ellenállni a bevádolt ifjú hölgy magnetikus vonzásának, akiről hamar kiderül, hogy kivételes látó képességei vannak. A titokzatos besenyő lány Imrét magát is felkavarja és csapatát is megosztja. A történet második felében a hazatérés sem lesz eseménytelen, de a fülszövegnél többet én sem akarok felfedni.

Ez a kötet most egészen egybe van rántva, történetének íve két csúcspontba fut, remek ritmusán kívül a zárása is megkívántatja a folytatást, és a főszereplő választás is optimális, lehetőleg a továbbiakra is maradjon így. Kifejezetten azt éreztem a végére, hogy a modern tévésorozatokra emlékeztet a szerkezete, csak azt nem tudtam eldönteni a két nagyobb esemény miatt, hogy most egy vagy két epizódnyi van belecsomagolva?

Vizuálisan is kompaktabb a kötet az elsőnél, és bár itt is gyönyörködhetünk egy vagy néha kétoldalas tablókban is, a drámai és a párbeszédes jeleneteknél a figurákat filmszerű beállításokban mutató panelek tán még szűkebbek és fókuszáltabbak, mint korábban, és ezt az érzést a pergő nézőpontváltások és a kis elmozdulások egymásutánja is fokozza. Az erőteljes és mély tónusú színek használata (Lakner Gizi munkája) is megdobja az életszerűséget és dinamikát. A szereplők „színészi teljesítménye” is egyre jobb, egyrészt karakterben maradnak, és gesztusaik sincsenek eltúlozva, egyedül a besenyő lánynál nem éreztem mindig azt a fajta kisugárzást, ami bele lett írva, vagyis hogy könnyedén megbolondítja a vele kapcsolatba kerülő férfiak zömét.

Összegezve: egy príma folytatással van dolgunk, az első rész ígérete be lett váltva, tényleg már csak az évenkénti megjelenésekben reménykedhetünk. (Mindkét könyvhöz készültek ingyenes mobilos applikációk is, de azok alaposabb szemrevételezése még várat magára.)

További információk: kiralyokeskeresztek.hu

Rácz Mihály
Forrás: langologitarok.blog.hu