Honvári János: Akadémia – Főiskola – Egyetem; Winkler Csaba szerkesztésében: Egyetemi éveink

November 15-én, pénteken 13 órakor a győri színházban felállított pódiumszínpadon került sor az 50 éves Széchenyi István Egyetem megünneplésére két egyetemtörténeti kötet bemutatásával. A Honvári János: Akadémia – Főiskola – Egyetem, valamint Winkler Csaba szerkesztésében az Egyetemi éveink című kiadványokat a szerzők prezentálták a közönségnek. A könyvek hivatalos, március 21-i bemutatásakor a Győri Szalon is ott járt a Széchenyi Egyetemen.

Győri Tanulmányok 2019/40
(Csiszár Antal írása)

November 15-én, pénteken 13 órakor a Győri Tanulmányok szerkesztőbizottsága (Bana József, dr. Horváth József és dr. Bagi Zolán Péter) a Győri Tanulmányok 2019/40. számát mutatta be az érdeklődőknek a győri könyvtár Kisfaludy Károly Könyvtárának rendezvényteremben. Először Bana József beszélt a kiadvány történetéről, majd az aktuális szám szerzői vázolták tanulmányaikat.

Szatlóczki Gábor a magyar vármegyei és vártartományi hadszervezet 16. századi állapotát ecsetelte a 16. század közepének megfelelően, majd az 1550. évi dunántúli őszi hadfelkelésről írt. Bagi Zoltán Péter arról értekezett, hogy helytelen a mai katonai terminológiát a középkorival megfeleltetni. Gárdonyi Gézáról mindenkinek elsősorban az Egri csillagok jut eszébe – dr. Horváth József, a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér igazgatóhelyettes írásában annak eredt a nyomába, hogy Gárdonyi győri újságírói tevékenysége folyamán kikkel került kapcsolatba. Míg Torma Béla Győr katonai helyőrségéről és házi alakulatainak az I. világégésben játszott szerepéről értekezett, Torma Attila a kommün közigazgatási szervének győri kiépítéséről írt.

Perger Gyula annak járt utána, hogyan igyekezett a kommün vezetése ideológiailag átformálni és eszméinek szolgálatába állítani a pedagógus kart. Borbély Tamás az 1942-es vagongyári szabotázs politikai felhasználásáról „lebbentette fel a fátylat”. Horváth Richárd – Nemes Gábor – Vajk Ádám Győr város polgárai a középkorban 13. század – 1526 között címmel publikáltak dolgozatot. A tanulmányban lehet olvasni a kutatás nehézségeiről, az iratanyag jelentős részének pusztulásáról, a módszerről, nagyságrendekről. A vizsgálódásnál elsődleges szempont volt, hogy a polgár tevékeny módon legyen jelen. Farkas Mónika Kitti – Szovák Márton – Bagi Zoltán Péter tanulmánya azért érdemel kitüntetett figyelmet, mert egy olasz nyelvű jelentésről és arról számol be, amely a Győrt ábrázoló első hiteles helyi térképnek tekinthető.

Horváth Terézia – C. Tóth Norbert: A győri székeskáptalan archontológiája 1200-1458
(Csiszár Antal írása)

November 16-án, szombaton fél 12-kor Horváth Teréziának és C. Tóth Norbertnek A győri székeskáptalan archontológiája 1200-1458 közötti időszakot tárgyaló történeti munkájáról esett szó kötetbemutató formájában a győri könyvtár Kisfaludy Károly Könyvtárának Muzeális gyűjteményében. Mindenekelőtt az archontológia fogalmát tisztázták Nemes Gábor beszélgetőtárssal: névjegytárról van szó. Jelentőségét nem lehet túlbecsülni, általa telik meg tartalommal a kor politikai története. A világi névjegyzék feltérképezésében előbbre tart a történettudomány, többek között Engel Pálnak köszönhetően. Ami a hasonló jellegű egyházi névjegyzéket illeti, még sok a tennivaló. Csupán néhány egyházi régió hasonló jellegű munkája készült el, sok még a fehér folt.

A beszélgetésben kitértek a kutatás nehézségeire, buktatóira, mivel gyakran csak keresztnév fordult elő a dokumentumokban, így lehetnek átfedések. A különböző névjegyzékekben eltért a kanonokok száma; akkor lehetett tisztábban látni, ha az illető klerikus keresztneve mellett a felmenője is szerepelt, esetenként a származási hely feltüntetése tette lehetővé az azonosság-különbség megállapításokat. Tisztázták továbbá a székeskáptalan és társaskáptalan közti eltérést, rögzítve, hogy akad kivétel.

Jezsuita jelenlét Győrben a 17-18. században
(tmoni írása)

November 16-án, szombaton 14 órai kezdettel kerültek megrendezésre a győri könyvtár Kisfaludy Károly Könyvtárának Muzeális gyűjteményében a Szent Mór Bencés Perjelség kiadványainak bemutatói. Először Fazekas István levéltáros, történész, egyetemi tanár ismertette a Jezsuita jelenlét Győrben a 17-18. században című tanulmány- és konferenciakötetet. Megtudtuk, hogy a könyv célja: számba venni és közzé tenni, mit hagytak ránk városunkban a jezsuiták? Amit mindenki tud, az a Széchenyi téren álló, korai barokk stílusban, 1634-1641 között épült, majd a 18. század végén átalakított Loyolai Szent Ignác bencés templom. A kiadványban olvashatunk Magyarország legkoherensebb barokk templomának, 6 mellékoltárának (Győzedelmes Boldogasszony Oltár, Magyar szentek oltára, Szent István oltár, Szent Pál oltár, Szent Rozália oltár és Szent György oltár) és harangjainak történetéről. A kötet három szerkesztője (Fazekas István, Kádár Zsófia és Kökényesi Zsolt) 410 oldalon nyolc szerző tíz tanulmányát tette közzé, melyek társadalom- és művészettörténeti témákkal foglalkoznak. Így a templomon kívül képet kaphatunk a győri jezsuita kollégium működéséről, a diákságról, sőt a ferencesek győri szerepéről is. Fazekas elmondása szerint, bár szerepelnek unalmas szövegek is a könyvben, sok-sok gyönyörű fotóval van illusztrálva, ami a kiváló grafikai szerkesztőknek, Vertel Beatrixnek és Püspöki Apornak köszönhető. A végeredmény egy látványos és szép kiadvány, amire méltán lehet büszke a perjelség.

„Romert sokan, Floriánt csak kevesen ismerik” ‒ Levelezésgyűjtemény
(tmoni írása)

A Szent Mór Bencés Perjelség kiadványai közül másodszorra a Csécs Teréz, a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum könyvtárosa által szerkesztett „Romert sokan, Floriánt csak kevesen ismerik” című könyv került sorra, mely igen igényesre sikeredett mind külsejét, mind tartalmát tekintve. A fenti, címadó idézet magától az ifjú Rómer Flóristól származik, akinek Ebenhöch Ferenc koroncói plébánossal 1845 és 1888 között folytatott levelezése a kötet tárgya. 296 levélről van szó, amelyek egyrészt egy papbarátság ábrázolói, másrészt kordokumentumok, harmadrészt viszont hihetetlenül érdekes és nívós olvasmányok. Szinte olvastatják magukat, keveredik bennük a tudomány, a személyesség és a humor. Annyira nem régiek az írások, hogy a megértésük gondot okozna a mai olvasónak, a felbukkanó idegen (főleg latin) szavak és tudományos kifejezések értelmezése pedig megtalálható a lábjegyzetekben.

Egy érdekes világ tárul fel az olvasó előtt, mely vizuálisan is megjelenik, hiszen sok-sok Rómer által gyűjtött tárgy fotója vagy – mivel ügyes kezű volt – rajza található benne. A képszerkesztő, Vertel Beatrix gondoskodott róla, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű képanyag kerüljön a szövegek mellé – így egy olyan mű született, mely egyrészt benyomást ad az adott korról, másrészt pedig egy vizuális gyönyörűség, hiszen olyan eredeti tárgyak fotóit használták illusztrálásra, melyeket a két tudós pap maga is a kezében tarthatott. A korabeli városképeken túl például régészeti és egyéb gyűjteményekről is készültek már-már művészi szintű fotók. A szép kiadvány – melyet a címadó bencés szerzetes és tudós halálának 130. évfordulójára adtak ki – illeszkedik abba a sorozatba, melynek első tagja a korábban már említett Jezsuita jelenlét Győrben a 17-18.században című tanulmánykötet volt.

Szalay Zoltán: Rómer Flóris, a mesék megmentője
(tmoni írása)

A Szent Mór Bencés Perjelség kiadványait bemutató rendezvény utolsó részében Szalay Zoltán Rómer Flóris, a mesék megmentője című kötetéről esett szó. Hogy kerül egy mesekönyv a komoly művek közé? Csécs Teréztől megtudtuk, hogy csak és kizárólag a tartalmánál fogva, hiszen azzal a céllal született, hogy közelebb hozza a gyerekekhez – már-már hősként – Rómer Flórist, a bencés szerzetest és tudóst. És a kísérlet jól sikerült, hiszen a fiatal szerző képes volt a mesék világában, a gyerekek nyelvén bemutatni nemcsak a címszereplő pozsonyi éveit, de a földtörténeti korokat, a régészet, a természetvédelem, a szabadságharc és a szerzetesség lényegét is. Egyszerű, mégis érzékletes magyarázatai cseppet sem didaktikus módon jutnak el az olvasókhoz.

Az írást a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás jelentette meg Lukács Zsolt illusztrációival a Pozsonyi mesék sorozatában, ahol csatlakozott a Kempelen Farkasról, Bartók Béláról, Lechner Ödönről, Széchenyi Istvánról, Batka Jánosról és Fadrusz Jánosról szóló, nem kimondottan gyerekeknek, hanem laikus, de érdeklődő felnőtteknek is szánt sorához. Rómer Flóris 1945 és 1948 között élt Pozsonyban, de ez volt tanári pályájának legsikeresebb része, hiszen ifjú tanítványával, József főherceggel eredményes munkát végezhetett, mellette pedig élhetett egyik nagy szenvedélyének, az ismeretterjesztésnek.

Szalay Zoltán jogász, író és költő arra a szálra fűzte fel meséit, hogy a főszereplő egy régész, aki régi történetek feltárásán dolgozik. Sikerült egy olyan történetileg is hiteles karaktert felépítenie, aki vonzó lehet a gyerekeknek is (igazságszeretet, szabadságszeretet stb.), és mai szemmel is példaértékű. Szerencsére a forrásokból kiderült, hogy Rómer Flóris élete valóban változatos, izgalmas és színes volt, és ez sokat segített. Mindazonáltal úgy érezte, hogy kell a sztoriba még valami színesítő elem – így került bele Marcus Aurelius, a kalauz, hiszen a főhős erősen kötődött az antik világhoz is.

Együtt nagyok – Város és vállalat 25 éve
(Berente Erika írása)

Fekete Dávid alpolgármester és Rechnitzer János professzor jegyzi az AUDI Hungaria Zrt. és Győr város 25 évét áttekintő kiadványt. Az „igazoltan” távollévő Fekete Dávid helyett a kötetet szerkesztő Inzsöl Katát köszönthettük a könyv bemutatóján november 16-án, szombaton 18 órakor a pódiumszínpadon. Rechnitzer professzor bevezetőjében utalt arra a szellemi fejlődésre, ami Győr városát jellemezte az elmúlt körülbelül 20 esztendőben. Az MTA regionális kutatóközpontot hozott létre, a főiskola egyetemmé alakult, doktori iskola létesült, folyóiratokat alapítottak, társadalomtudományi kutatások folynak, s készülőben van Győr történetének monográfiája. A városhoz kötődő tudósok magától értetődő érdeklődéssel figyelik a város gazdaságában és társadalmában lezajló változásokat és folyamatokat.

A most bemutatott, Együtt nagyok – Város és vállalat 25 éve című kötetben a két szerző egy érdekes gazdasági-szociológiai jelenséget, a „beágyazódást” vizsgált. Ez egyszerűen szólva azt jelenti, hogy azt kutatták, mit jelent egy nagyvállalat egy nagyváros életében. Mint várható volt, az AUDI jelenléte hat a foglalkoztatásra, a bérszintre, a szakképzésre, a kutatásfejlesztésre, az oktatásra; szponzori tevékenységük pedig a kulturális és sportéletre is. Rechnitzer János nem felejtette el kihangsúlyozni, hogy a kutatást az AUDI-tól függetlenül végezték. Olyannyira, hogy semmilyen információt nem kaptak a vállalattól, a város iratanyagából és egyéb másodlagos forrásokból (cikkek, tanulmányok, honlapok, jelentések stb.) dolgoztak. Megállapításaik tehát elfogulatlanok, tárgyszerűek. A dolgozat nem áll meg egy krónika szintjén, megpróbál a jövőbe tekinteni, különféle szcenáriókat felállítani. Más települések vezetői számára pedig nagyon fontos lehet az, hogy a kötet tartalmaz egy Fekete Dávid által összeállított 18 pontos listát. Ez egy tulajdonképpeni útmutató ahhoz, hogy miképpen tud egy város „beágyazni” egy befektetésre készülő multicéget. A kiadvány a Dialóg Campus kiadónál, a Studia Regionum sorozatban jelent meg.

Győri Balett 40
(tmoni írása)

A Győri Balett idén jubilál: 40 éve működik sikeresen. Ez alkalomból nagyszabású programsorozatot szerveztek: gálaest, kiállítás, ünnepi előadás és könyvbemutató szerepelt a kínálatban. A társulat 40 éves évfordulójára megjelent albumot november 17-én, vasárnap 15 órakor mutatták be a Győri Nemzeti Színház nagyszínpadán. A rendezvényt egy filmes összeállítás indította, mely felvillantotta az eltelt négy évtized legfontosabb pillanatait, valamint a Gombár Judit díszlet- és jelmeztervezőre, a Győri Balett alapító és örökös tagjára emlékező kiállítást. Ezután beszélgetés következett Kiss János igazgató, Bombicz Barbara alapító és örökös tag, Major Rita táncművészeti szakíró, Pátkai Tivadar költő, Pió Márta szerkesztő-riporter, Bánkúti András fotóriporter és Velekei László művészeti vezető közreműködésével, Lukácsy György szerkesztő vezetésével.

Bombicz Barbara visszatekintett a kezdetekre, amikor is az Állami Balettintézet egy egész végzett évfolyama együtt maradt, keresett és talált egy vezetőt Markó Iván személyében, aztán jöttek, és megalapították a Győri Balettot. Kis János is a korai időszakról beszélt, a renitens egyetemi évekre, mesterekre, akiktől tanultak, s akik támogatták őket, amikor megtörtént az akkor bátornak számító, de még ma is vagánynak tűnő tett: egy kezdő társaság új társulatot hozott létre. Major Rita, aki a könyvben közölt olvasmányos tanulmány szerzője, szintén több szálon kötődik a győri táncegyütteshez, ahogy Pátkai Tivadar is, egy táncos atyja, aki egy szülő szempontjából láttatta a tánckarrier örömeit és nehézségeit. Velekei László elmesélte, hogyan lett táncos, majd koreográfus belőle, Pió Márta pedig a bennfentes újságíró szemszögéből ábrázolta a táncszínházat, aki mindenhová követte őket. Bánkúti András a képszerkesztésért volt felelős (a kezdő film összeállítása is az ő, valamint Jelki Zoltán nevéhez fűződik), neki köszönhető, hogy a Magyar Művészeti Akadémia kiadásában megjelent album ilyen látványos lett, és ilyen teljes képet ad a társulatról, hiszen nemcsak a végeredményt, a légies mozdulatokat mutatja meg, hanem a mögötte álló kőkemény munkát is.

Berente Erika, tmoni, Csiszár Antal
Fotók: Terman Tímea, Vas Balázs, Szabó Béla