A fesztiválon a francia színész két filmje, a Félénk vagyok, de hódítani akarok és a Magas szőke férfi, felemás cipőben felújított változatát vetítették. Utóbbit szeptember 6-án este ingyenes szabadtéri vetítésen láthatták a magyar nézők a Szent István téren, ahol a film előtt Pierre Richard személyesen köszöntötte a közönséget.

A francia színész a sajtótájékoztatón azt mondta: fontosnak tartja a nagy rendezők régi filmjeinek restaurálását, nemcsak azért, hogy a fiatal nézők láthassák azokat, hanem hogy az a generáció is újra megnézhesse, amely ezeken az alkotásokon nőtt fel. Kifejtette: nem gondolt arra, hogy saját filmjeivel valamilyen üzenetet közvetítsen, soha nem volt tudatában ennek, számára természetes volt, belülről fakadt a filmkészítés és ezáltal a mondanivaló is. „Amikor visszanéztem a filmjeimet, nekem tetszettek, és arra gondoltam, hogy a közönségnek is tetszeni fognak” – tette hozzá.

Magyarországon több mint húsz évvel ezelőtt járt magánúton, de számára mindig nagyon meglepő, hogy azok az emberek, akik messze élnek tőle, talán más kultúrában is, ennyire érdeklődnek a filmjei iránt.

A Magas szőke férfi felemás cipőben című vígjátékban a 2017-ben elhunyt Mireille Darc volt a színész partnere. Közös munkájukat felidézve úgy fogalmazott, hogy imádta a színésznőt, aki nemcsak csodálatos művész, de bátor és értékes ember volt. Az 1972-es film forgatásakor a színésznő már sztárnak számított, Pierre Richard akkor még csak feltűnőben volt. Felidézte, hogy Yves Robert rendezőtől hiába kérte, a forgatás előtt nem tudott megismerkedni a színésznővel. Legelőször a forgatás napján találkoztak, Robert ezt azzal indokolta, hogy akarta látni az arcát, amikor először meglátja a színésznőt – magyarázta Pierre Richard.

Gérard Depardieu-vel több alkotásban forgatott együtt: a Balfácán (1981), a Balekok (1983) és a Négybalkezes (1986) című vígjátékokban. A közös munka során közel kerültek egymáshoz, és bizonyos módon kompenzálták egymást. „Dépardieu egy nagyon gyengéd és törékeny kolosszus, míg én egy törékeny, de erős ember vagyok, ezzel kiegészítettük egymást” – hangsúlyozta.

Pierre Richard Charles Léopold Defays néven született dúsgazdag családban, nagyapja olasz arisztokrataként érkezett Franciaországba. „Nagyapám bevándorló volt, ebből adódóan sem olasz, sem francia nem vagyok, mindig a különbözőséget értékeltem, ebből adódik a rám jellemző könnyed szellemiség” – magyarázta.

Szerinte az elmúlt évtizedekben nagy változáson ment keresztül a filmkészítés, korábban jóval többe került, ami arra kötelezte a filmkészítőket, hogy sokkal jobban odafigyeljenek a forgatókönyvre és a rendezésre. A mai technikáknak köszönhetően a fiatalok már 25 éves koruk körül is készíthetnek filmet, ráadásul manapság inkább társadalmi kérdéseket boncolgatnak még a vígjátékokban is, és kevésbé törekednek a minőségre – vélekedett. Kiemelte, hogy a mai francia mozivászonra rátelepedett az amerikai film, a kelet-európai filmek viszont mindig nagyon érdekelték. A magyar alkotók közül ismeri az Oscar-díjas Nemes Jeles Lászlót, akit nagy rendezőként tart számon.

Beszélt arról is, hogy szenvedélyes szőlősgazdává vált, és Dél-Franciaországban borászattal foglalkozik. Mint elmondta, a jó borok fogyasztása annyiban is hasonlít a filmezéshez, hogy egyiket sem jó egyedül csinálni.

Ráduly György fesztiváligazgató, a Filmarchívum vezetője hangsúlyozta: a Budapesti Klasszikus Film Maraton célja bemutatni nagyvásznon újra azokat a filmeket, amelyek örök érvényű értéket képviselnek. „Pierre Richard filmjein nőttünk fel, sok vidámságot és fényt hoztak az életünkbe az 1970-es, 1980-as években, amikor Magyarországon még diktatórikus rendszer uralkodott” – emlékeztetett a fesztiváligazgató.

MTI Fotó: Balogh Zoltán
Forrás: MTI