Ez az álomvilág magában sűríti mindazt, ami Lovecraft számára lényeges: a rémületes, a szép, a bájos és szeretetre méltó, szépséges dolgokat és lényeket, a kietlen, elhagyatott, szörnyű titkokkal átitatott levegőjű tájak, a förtelmesen idegen lények, a macskák vagy a harmonikus táj, s az ennek részét képező ragyogó, pompázatos, nemes építőanyagokban, illetve polgárokban gazdag város.

„1890. augusztus 20-án születtem Providence, Rhode Islanden amerikai és angol szülőktől. Mindig itt éltem, néhány rövid periódus kivételével. Tanulmányaimat helyi iskolákban és magánúton végeztem el, betegségeim miatt egyetemre nem járhattam. Már korán érdekelni kezdtek a rejtélyes és színes dolgok. ... Tagja vagyok a volt amatőr újságírók szövetségének. Komoly irodalmi erőfeszítéseimet mostanra az álom-életre, idegen árnyékokra és a kozmikus „kívülállókra”fókuszáltam, mindemellett élénken érdeklődöm a tudományok és a szkeptikus racionalizmus iránt. Életem csöndes és eseménytelen, klasszikus és antik érdeklődéssel. A gyarmati újangliai atmoszférát különösen kedvelem. Legkedvesebb szerzőim, a legintimebb értelemben Poe, Arthur Machen, Lord Dunsany, Walter de la Mare és Algernon Blackwood. Foglalkozásom változatos irodalmi munka, beleértve kritikusi és speciális szerkesztői feladatokat is. 1923 óta jelentetek meg rendszeresen természetfeletti írásokat a természetfeletti történetekben. Szemléletmódomat és írói technikámat tekintve konzervatív vagyok, de csak annyira, hogy meg tudjam jeleníteni a fantáziát a művészetben és a mechanisztikus materializmust a filozófiában.”

Írja mindezt önéletrajzában Howard Phillips Lovecraft, aki Stephen King és Edgar Allan Poe mellett az amerikai horror irodalom nagy hatású mestere. Népszerűségét főként sajátos hangulatú horror novelláinak köszönheti, amelyek a saját maga által teremtett mitikus világban játszódnak. Írásainak hangulata Poe-t idézi, mitikus világa új perspektívákat nyit. Alkotásait a borzongás, az ismeretlen félelemmel való találkozás jellemzi, főhősei csaknem mindvégig tisztában vannak a rájuk leselkedő veszedelemmel. Történetei hangulatát a permanensen lappangó sejtés, bizonytalanság, a szenvtelen hatalmakkal való találkozás adja meg. Műveinek legnagyobb része halála után jelent meg, életében publikált írásaival csekély sikert aratott. Életrajzírói legalább 13 írói álnevéről tudnak.

Az általa alkotott Cthulhu-mítosz a legtöbb novellájában felbukkan. E szerint az ember megjelenése előtt a Földet a Nagy Öregek uralták az eonokkal együtt, akik kénytelenek voltak elhagyni a bolygót. Néhány társuk azonban itt maradt, köztük Cthulhu, aki az óceánok mélyén alussza végtelen álmát. A mítosz szerint ezek a szörnyistenségek csupán a megfelelő alkalomra (csillagok együttállása vagy dimenziókapu) várnak, hogy visszatérhessenek a Földre. A novellák főhősei gyakran ilyen helyzetekben találják magukat, vagy ők akadályozzák meg az istenségek visszatértét, vagy tudatlanul katasztrófa közeli szituációkat teremtenek. A Nagy Öregek visszatérése a világ és az emberiség pusztulását eredményezné. A mítosz fontos alkotóelemeit képezik a kultikus tárgyak, melyek közül leghíresebb a Necronomicon, a Halott Nevek Könyve, amelyet Abdul Alhazred, az őrült arab írt Damaszkuszban, 738-ban. Eredeti címe Kitab Al-Azif; az arab kifejezés a rovarok által hallatott éjszakai hangokra utal. Egykor ezt a démonok üvöltésének tartották. A mű teljes egészében Lovecraft fantáziájának a terméke, saját elmondása szerint Alhazred alakját ötéves korában találta ki az Ezeregyéjszaka meséinek hatására.

Novelláit négy csoportba szokás sorolni. A Cthulhu-mítosz írásai a Lovecraft által kreált világban játszódnak. Állandó témája a régi, elfeledett istenségek visszatérése a mi világunkba, és a novellák főhősei szembesülnek mindezzel. Ide tartozik a Cthulhu hívása, A névtelen város vagy A sötétség lakója. A horror novellák ugyan nem képezik szerves részét a Cthulhu-mítosznak, de ugyanúgy magukon hordozzák Lovecraft stílusjegyeit, ugyanúgy jellemző rájuk a szerző világának egyedi hangulatú atmoszférája. Itt említésre méltó a Hideg levegő, a Herbert West, Az újjáélesztő vagy a Charles Dexter Ward esete.

Melankolikus hangulatú, a szépséget és az elvágyódást előtérbe helyező novellái nem igazán illeszthetők bele a horror műfajába. A történetekben a fantázia elegyedik a valósággal, jellemző rájuk a küldetéstudat és az elérhetetlen keresése. Ilyen írásai pl. a Celephais és a Zarándokút Kadathba. Lovecraft néhány sci-fi művet is írt, amelyek végső soron a fentiekben említett három kategória egyikébe is besorolást nyerhetnek. Ilyenek az Eryx falai közt vagy a Szín az űrből.

Az 1926-1933 közötti időszak az író legtermékenyebb korszaka. Legnépszerűbb művei, mint pl. a Cthulhu hívása, a Pickman modellje és a Rémület Dunwichben ekkor láttak napvilágot. Lovecraft 1937. március 15-én halt meg rákban. Halála után négy évtizeddel rajongói sírkövet emeltek neki, amelyen az „Én vagyok a gondviselés.” (I am Providence) felirat olvasható.

Sólyom István
Forrás: olvasoterem.com

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.