Luther fellépését és tanainak elterjedését követően a római katolikus egyház egyaránt törekedett „a reformáció terjedésének megakadályozására és a hívek visszahódítására”. A reformok és az egyetemes zsinat szükségességét felismerő III. Pál pápa (1534-1549) az észak-itáliai Trento (latinosan Trident) városában 1545-ben hívta össze a római katolikus egyház XIX. egyetemes zsinatát, amely egyben elindította a katolikus megújulást. Legfőbb célja az volt, hogy „helyreállítsa a keresztény világ egységét”, emellett három alapvető feladatot tűzött ki: „a katolikus hit világos megfogalmazását, az egyház reformját és a béke biztosítását”. A római katolikus egyház képviselői „a hitújítók által felvetett kérdésekkel szemben értelmezték és rögzítették a katolikus tanítást”. A zsinat három szakaszban ülésezett: az első 1545 és 1548 között, a második 1551-től 1552-ig, a harmadik pedig 1562-től 1563-ig. Zárásul „azt kellett megállapítani, hogy a különböző keresztény felekezeteket nem lehet a Róma által irányított egyetlen egyházba újraegyesíteni”. A Trienti Zsinat határozatait 255 püspök írta alá, végül IV. Pius pápa bullájával 1564. január 26-án szentesítette, a hatálybalépés időpontjaként május 1-jét határozta meg. Ugyanebben az évben kiadták Rómában a zsinati határozatok hivatalos gyűjteményét (Concilium Tridentinum), amelyet a következő évszázadokban számtalan alkalommal újra és újra megjelentettek. Továbbá összeállították az ún. Trienti hitvallást, amely a zsinat összes határozatát tartalmazta. Ennek alapján készült a katolikus tanítást és erkölcsi elveket összefoglaló katekizmus.

A Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösség Tér Muzeális gyűjteményében található egy kolligátum, azaz egy olyan kötet, amelyben két, egymástól eltérő kiadó által megjelentetett, ezáltal önálló címlappal rendelkező könyvet kötöttek egybe. Mindkét kiadvány szorosan kapcsolódik a Trienti Zsinathoz.

Az első Paulus Manutius (olaszul Paolo Manuzio) által 1469-ben Velencében kiadott Canones et decreta sacrosancti oecumenici et generalis Concilii Tridentini című, latin nyelvű könyv, amely mindhárom szakasz ülésszakainak „a hittanra vonatkozó decreta elnevezéssel illetett határozatait tartalmazza”. Ezeket fejezetekre és kánonokra osztották fel: az egyes fejezetekben fejtették ki a megtámadott hitágazatoknak bővebb magyarázatát, míg a kánonokban a magyarázatok rövid és szabatos tételekben összesűrítve szerepelnek. Ezekben a típusú kiadványokban „nem tárgyalták szisztematikus rendszerességgel a katolikus hittételeket, hanem csak a vitatott dogmák pontosabb és a vitás pontokra összpontosító magyarázatát adták”. A kötetben a határozatok és a kánonok időrendben, tárgyalásuk és megszavazásuk sorrendjében szerepelnek, nem pedig tárgykörönként csoportosítva, azonban 46 oldalas ábécé rendben összeállított tematikus mutató segítette a könyv használóit, hogy megtalálják a keresett témát a kiadványban.

A Trienti Zsinaton a teljesség igénye nélkül a következő területeken hoztak határozatokat: a Szentírás és a Szenthagyomány egyenértékűségéről, az eredeti bűnről és a megigazulásról, a hét szentségről, külön az oltáriszentségről, az átlényegülés tanáról, a bűnbánat fogalmáról, egyházi rendről, egyházi reformmal kapcsolatos intézkedésekről (pl. papneveldék alapítása, egyházmegyék püspöki látogatása, egyházmegyei és tartományi zsinatok tartása), a búcsúkról, a szentek, az ereklyék és a szentképek tiszteletéről stb.

A kiadvány címlapján szerepel a neves velencei Manutius nyomdász-család nyomdajelvénye, a horgonyra tekeredő delfin. Paulus Manutius ugyanis a híres tudós, humanista nyomdász Aldus Manutius (olaszul Aldo Manuzio) fiaként született. Apja 1495-ben Velencében nyitotta meg műhelyét: ókori görög és római szerzők műveit adta ki zsebkönyv formátumban. 1502-től használta a delfines horgonyt kiadványain. Paulus Manutius édesapját hároméves korában vesztette el, 1533-ban, 21 évesen vette át a nyomdát, amelyet addig rokonai üzemeltettek. IV. Pál pápa felkérését elfogadva 1561-ben Rómában megalapította és irányította az ellenreformációs célokat szolgáló Stamperia del Popolo Romano nyomdát. Számos patrológiai, liturgikus és tudományos művet is kiadott, azonban a személyét ért támadások miatt visszatért Velencébe, és haláláig, 1574-ig tudományos munkát folytatott.

A kolligátumban szereplő második könyv szintén Velencében jelent meg ugyancsak 1569-ben, de Domenico de Farris kiadásában. A szintén latin nyelvű kötetben válogatva szerepelnek a Trienti Zsinaton elhangzott felszólalások, beszédek, valamint az ezekre adott válaszok. A kötet különlegessége, hogy magyar vonatkozása is van, ugyanis szerepel benne a Draskovich György (1515-1587) pécsi püspök által 1562. február 24-én elmondott beszéd, latinul Oratio habita a … Georgio Drascovich Episcopo Quniqueclesiensi. Draskovich I. Ferdinánd magyar király képviselőjeként vett részt a zsinaton, amelyen három alkalommal szólalt fel, a fenti mellett még 1562. augusztus 23-án és 27-én. 1578. áprilisától a győri püspökség élére nevezték ki, ebbéli tisztségében 1579. augusztusában Szombathelyen egyházmegyei zsinatot tartott a trienti határozatok bevezetésére.

Az évszázadok során sok esetben a zsinathoz kapcsolódó kiadványokat „kis formátumban, könnyen kezelhető kötetként” jelentették meg, ilyen típus az állományban lévő kötet is.

„A katolicizmus megújuló törekvései a Trienti Zsinat eredményeit követően váltak valódi egyházi reformprogrammá”, ennek révén szinte egy teljesen új egyház született a 16. század közepére. A zsinati határozatok pedig „évszázadokon át meghatározták a legnagyobb keresztény felekezet tanítását, intézményes struktúráit és mindennapjait”.

oszem

Felhasznált irodalom: Világtörténet Főszerk. Salamon Konrád (Akadémiai Kiadó, 2006); Katolikus lexikon; A Kisaludy Károly Megyei Könyvtár évkönyve 2008; Poór János: A kora újkor története

Az Érdekességek a győri könyvtár Muzeális gyűjteményéből cikksorozat további részei itt találhatók felsorolva.