Los Angeles városvezetése május 25-ét tette meg hivatalos Star Wars napnak a Csillagok háborúja első bemutatója emlékére. A „hívek” azonban május 4-én ünnepelnek, mégpedig 2011 óta (2012-ben másodikként Budapesten rendezték), amikor is először rendeztek a kanadai Torontóban jelmezes felvonulást, valamint mindenféle jedis és egyéb játékokat, vetítéseket. Hogy miért éppen ezen a napon? Mert a film híressé, sőt köznyelvivé vált mondata, a „May the force be with you!” (Az erő legyen veled!) könnyen félrehallható így: „May the fourth be with you!” (Május negyedike legyen veled!). És ők komolyan veszik ezt a felszólítást.

Na de ne feledkezzünk meg az alkotóról sem! Merthogy George Lucas amerikai filmrendező, producer, forgatókönyvíró is ebben a hónapban, 1944. május 14-én született. Az ő ötletein alapszik a „réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban” játszódó történet. Sőt még ennél jóval több, hiszen a másik nagy sikerű sorozatát, az Indiana Jones-t még nem is említettem.

Lucas a kaliforniai Modestóból származik, amely egykor innovatív farmközpont volt. Apja jól menő papírboltot működtetett, s ha minden a rendes mederben haladt volna, az ifjabb George lépésről lépésre kitanulta és átvette volna a családi üzletet. Ezt az ambiciózus tervet csak az édesapa táplálta, fia azonban mást tervezett. Na nem azért, mert egy boltos fiának lenni rossz volt, sőt, bármikor hozzájutott a legújabb játékokhoz. „Mindig is szívesen építgettem dolgokat – mesélte Lucas. – Volt egy kis fészerem az udvaron, ahol a szerszámaimat tartottam, sakk-készleteket, babaházakat és kisautókat készítettem – egy rakás versenyautót, amiket aztán ide-oda gurigáltunk le a dombokról, meg ilyesmik.” Folyton tele volt ötletekkel. „Gyerekkoromban imádtam különféle kitalációkat eljátszani. De főleg olyan kitalációk voltak, amikben használhattam a frissen szerzett kütyüket és játékokat, repülőmodelleket, kisautókat, ilyesmiket. Azt hiszem, ebből az érdeklődésből fejlődött ki az a sok Csillagok háborúja történet, amelyeken annyit agyaltam felnőtt fejjel.” Bár a hivatalos verzióban ezt írja: „Nem sok dolog inspirálta gyerekkoromból a felnőtt munkáimat.”

Az iskolában nem volt különösebben kiemelkedő, meglehetősen visszahúzódó gyerekként ismerték. Így emlékszik erre: „A legnagyobb problémám az volt, hogy mindig mást akartam tanulni, mint amit tanítottak. Egyszerűen unatkoztam.” Az írás, számolás nem volt az erőssége. Az olvasás viszont mindig nagy élményt jelentett számára, imádta a történelmi és életrajzi sorozatokat, kalandregényeket, falta a képregényeket. Kedvenc figurája a szuperhősök helyett Donald kacsa kapzsi, világjáró nagybácsija, Dagobert bácsi volt, akinek sokszor hangoztatott mondata: „Többet ésszel, mint kemény munkával”. A törekvő és furfangos kis figurát inspirálónak érezte. Tízéves volt, amikor új szenvedély köszöntött életébe: a televízió. Áradt belőle mindenféle, a westerntől a kémtörténeteken át a sci-fi-ig, és ő odaszegeződött a képernyő elé. Leginkább Flash Gordon minisorozatát imádta. Ezek bár technikailag nagyon kezdetlegesek voltak, mégis rendkívüli kalandokban bővelkedtek.

A középiskolában csak evickélt, meglehetősen unatkozott, szabadidejében viszont újabb és újabb dolgokba ásta bele magát, például több hangszert is kipróbált, aztán szenvedélyesen érdekelte a hobbifotózás. Tizenöt éves korában a „kocsi lett a nagy szám”, igaz, motorokkal kezdte, de nem ez volt a lényeg, hanem a sebesség. 14 és 20 éves kora között legtöbb idejét a garázsban vagy a mellékutakon töltötte. Szinte életveszélyes száguldozásait apja előzte meg: vett neki egy Fiat Bianchina kisautót. „A motorja kábé annyit tudott, mint egy varrógépé. Béna egérkamion volt.” De Lucas „megbabrálta”, s akárcsak Han Soló Millenium Falconja, nem látszott ugyan nagy számnak, de amikor kellett, a kis Fiat kitett magáért. Bátran indulhatott vele a Modesto mellékútjain rendezett gyorsulási versenyeken. A sikereken felbuzdulva autóversenyzői álmokat szőtt (ennek nyomai az 1973-as Amerikai graffiti című filmjében is felfedezhetők), de a profi versenyzéshez még túl fiatal volt. Az autóversenyző közösség azonban befogadta, és szerelőként még munkát is kapott. Éjszakánként rendszerint kimaradt, a versenyek után gyakran ment haverjával a Canyon Cinemába, ahol művészfilmeket néztek. Így viszont tanulmányaival elmaradt, a tanév végi bukás elkerülhetetlennek tűnt, és közeledtek az év végi záróvizsgák. Már csak három nap volt hátra, amikor Lucas a házukhoz közel súlyos autóbalesetet szenvedett. Ez megváltoztatta az élethez való viszonyát, rájött, hogy valamit kezdenie kell magával. Már csak azt kellett kitalálnia, mi lenne számára a leghasznosabb.

Beiratkozott a Modestói Főiskola kétéves képzésére, s hatalmas érdeklődéssel vetette bele magát a tanulásba. Ez leginkább a pszichológia, antropológia, írástechnika terén mutatkozott meg. Főként a mítoszok és mesék foglalkoztatták, szakdolgozatát mesemorfológiából írta. Ezt követően pedig már könnyedén felvételt nyert a San Franciscó-i Állami Egyetem angol szakára, s írói pályára készült. Egy barátja unszolására mégis megpróbálta az USC (Dél-kaliforniai Egyetem) felvételijét, és legnagyobb meglepetésére megfelelt. Így 1964-ben Los Angelesbe költözött, animáció szakra járt. Filmes hallgatóként feladatait kiválóan teljesítette, igazi kísérletezőként alkotott. A vizsgák után vágóként, világosítóként, segédoperatőrként dolgozott, később meghívták tanársegédnek az operatőri szakra, ahol több tanfolyamot is bonyolított. Szabadidejét is a filmezésnek szentelte, rövidfilmeket készített, illetve egy DJ-ről szóló dokumentumfilmet, és saját ötletén is sokat dolgozott, melynek a THX 1138:4EB címet adta. Ez utóbbi az 1967-es Nemzeti Diák Filmfesztivál fődíjasa lett, másik két filmje pedig különdíjas. Ősszel elnyerte a Warner Brothers ösztöndíját, ahol gyakornokként fogadták. Hajnali négytől hétig a THX forgatókönyvén dolgozott, aztán ment forgatni. A stábban szinte minden munkából kivette a részét.

Volt kameraman, mikrofonos és művészeti vezető is. Állandóan magánál tartott egy kamerát és egy magnót, melyekkel Francis Ford Coppolát örökítette meg a Szivárványvölgy forgatása közben. Nemcsak munka volt ez, hanem egy tartós barátság kezdete is. Egy nap összefutott John Korty-val, aki arról beszélt neki, hogy havi 100 dollárért bérel egy istállóépületet, amelyben stúdiót rendezett be. Lucas azonnal szólt Coppolának, s miután elmentek megnézni a helyet, Francis felszerelésekért utazott Európába. Korty segítségével találtak is egy raktárat San Franciscóban, itt alakult meg 1969-ben az American Zoetrope, amelynek Coppola lett az elnöke, Lucas az alelnöke. A cég első projektje a THX 1138 teljes hosszúságú változata volt (1971). Igazi siker lett, pénzügyileg mégis kudarcot hozott. Útjaik egy időre szétváltak, ekkor készítette Coppola A keresztapát, Lucas pedig az Amerikai graffitit. Az önéletrajzi elemeket is felvillantó filmje sikeres lett, megnyerte a Golden Globe-ot, és jelölték Oscarra is, de ami a legfontosabb: hozott annyit a konyhára, hogy saját céget alapíthatott (Lucasfilm).

Szüksége is volt a következő merész vállalkozáshoz, mert 1973-tól elkezdte írni a Csillagok háborúja forgatókönyvét (címe 1981-ben Egy új reményre változott a Star Wars-filmek gyarapodása miatt). Az ötletekben bővelkedő film tervét azonban a nagy stúdiók sorra utasították el. Végül a 20th Century Fox mégis ráállt a forgatásra. Lucas utálta a tunéziai sivatagban a gyakran napi 18 órás munkát, de ez és az ifjú tehetségek (Mark Hamill - a fenti képen jobbra, Carrie Fisher, Harrison Ford) mégis meghozták a sikert. Az 1977. május 25-én bemutatott űrmese 100 millió dolláros bevételt termelt. Mítoszt teremtett, amely nem tudományos kérdéseket vagy filozófiai témákat boncol, mint az emberiség jövője, hanem kalandokat mesél, mint amilyenekért gyerekként Lucas is rajongott. A bevételt okos módon visszaforgatta a vállalkozásba, kibővítette cégét, egy trükkstúdiót és egy utómunkálatokkal foglalkozó vállalkozást is létrehozott. A történet trilógiává nőtt, s az újabb bevételekből megépíthette régi álmát, a kaliforniai Skywalker Ranchot. (Az a tény pedig, hogy a ranch a Lucas-völgyi úton található, puszta véletlen!)

További részek (előzmény trilógia) következtek több Oscar-jelölést is bezsebelve. Napjainkra szinte az élet minden területére „beszivárgott” a Star Wars, a számítógépes- és videójátékoktól a képregényeken át a márka védjegyével ellátott cuccokig. 2015-ben a Star Wars márka értékét 42 milliárd dollárra becsülték. A filmsorozat birtokolja a legsikeresebb filmes merchandising Guinness-rekordját.

Emellett a 80-as években vágott bele jó barátjával, Steven Spielberggel (a fenti képen régen és ma) egy másik kultikus filmtörténetbe, amelynek főhőse az a kalandor-régész, Indiana Jones, akit a vásznon a Csillagok háborújából jól ismert Harrison Ford alakított. A kasszasiker ez esetben sem maradt el, így nem csoda, hogy Indy időről időre ezt követően is feltűnt a mozivásznon (1984, 1989, 2008, 2021?).

Lucas később visszavonult rendezőként, ma filmes jogokból él, de rengeteg energiát és pénzt fektetett a produceri munkába (például támogatta Kuroszava Árnyéklovas című filmjét is). 2012-ben négymilliárd dollárért eladta a Lucasfilmet a Disney Stúdiónak. Hatalmas vagyonából – amelyet a Forbes magazin 3,5 milliárd dollárra becsült 2005-ben (ezzel Amerika 400 leggazdagabb embere között szerepelt, Spielberg mellett ő a második filmkészítő) – nagyvonalúan és rengeteget jótékonykodik, gyakran oktatási célokra. A 2014 óta megjelenő újabb Star Wars-epizódoknak már csak a kreatív tanácsadója, de még hetvenen túl, cukorbetegsége ellenére is tele van tervekkel. Például vágya, hogy az összes Star Wars-filmet újra kiadja 3D-ben. 2020-ra pedig régi álma teljesülhet a Los Angeles-i Lucas Museum of Narrative Art megnyitásával, amely a filmes látványtechnika fejlődését és a filmrendező festmény-, illusztráció- és digitális művészeti gyűjteményét mutatja be.

Lenyűgöző vizuális effektjei, jelentős filmtechnológiai újításai szinte forradalmasították a filmipart. Ezt különböző szinten többször is elismerték, így 1992-ben elnyerte az Irving G. Thalberg-díjat, amely gyakorlatilag az életmű Oscarral egyenértékű. 2013-ban átvehette az Egyesült Államok legmagasabb művészeti kitüntetését, a Nemzeti Művészeti Érdemérmet, 2015-ben pedig a washingtoni Kennedy Központ díját.

A srác, aki unta az iskolát, és különösebben sikeres sem volt, akinek a középiskolában Luke volt a beceneve (Luke, mint Skywalkernek), az egyik legmeghatározóbb személy lett a szórakoztatóiparban. S ha már hátralévő életére egy terve, egy megvalósítandó ötlete sem maradna, akkor is megérdemelné, hogy a legnagyobbak között említsék nevét.

Happy Birthday „Luke”! May the force be with you! … még sokáig!

SzaSzi

Forrás: Brian Jay Jones: George Lucas. Galaxisokon innen és túl; ford. Varró Attila; Bookline, Bp., 2017.; wikipédia; imdb.com

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.