Antoni Gaudí Barcelonája

Casa Milà, Güell park, Casa Batlló

barcelona-antoni-gaudi

„Még nem tudjuk, hogy bolondnak vagy zseninek adjuk-e a diplomát. Majd az idő eldönti” – mondta egy anekdota szerint egykor Elies Rogent, a barcelonai építészeti egyetem rektora a frissen lediplomázott Antoni Gaudínak. Akinek épületei ma a katalán főváros – és talán a világ egyik – legmeghatározóbb architekturális alkotásai.

Antoni Plàcid Gaudí i Cornet, rövid nevén Antoni Gaudí, katalán építész 1852. június 25-én született a spanyolországi Reus-ban. Korai épületeire a mór, majd a gótikus stílus, arab-perzsa, illetve francia neogótikus elemek voltak jellemzőek, ám különösen az organikus építészet képviselőjeként ismert. Legtöbb művéhez ő maga készítette a belsőépítészeti munkákat, bútorokat, míves csempéket is. Legismertebb épülete a Sagrada Família temploma, amelyen 43 évig, 1926. június 10-i haláláig dolgozott.

Munkássága során közel 20 épületet tervezett, közülük 1984-ben és 2005-ben összesen hét került fel az UNESCO Világörökségi Listája, mint annak a kivételes kreativitásnak a bizonyítékai, mellyel Gaudí hozzájárult a 19. század végének és 20. század elejének építészeti és építéstechnológiai fejlődéséhez. Az épületek többsége Barcelonában található.

Casa Milà

A Casa Milà, vagy ahogy más néven ismerik, a Kőbánya (La Pedrera), Gaudí épületei közül az egyik legismertebb lakóház. Barcelona Eixample kerületében, a Passeig de Gràcia 92. szám alatt található. 1905-1910 között épült a gazdag textilgyáros, Roger Segimon de Milà megrendelésére.

Tulajdonképpen egy ötemeletes bérház, amelynek első szintjét lakta a Milà család. Az alagsorba kerültek a garázsok és az istállók. Gaudí életének abban a szakaszában tervezte, amikor úgy érezte, álmai szertefoszlanak. A Güell park eltervezett beépítése zátonyra futott, művészetét egyre nagyobb értetlenség vette körül. A Casa Milà épületében szinte életműve összegzését adja: itt valósítja meg legtökéletesebben a természet és az építészet összeolvasztását. Mintha egy lepusztult, barlangokkal szaggatott hegy lenne.

A házat szinte kiviteli terv nélkül, néhány egyszerű vázlat alapján építették fel. Az építésnél használtak acélszerkezetet és a fölsőbb szinteken téglaíveket is. A homlokzat kőszerűen hat, s ebbe a látványba Gaudí belekomponálta a balkonok növényeit is, amelyek változékonyságot biztosítanak. Hagyományos értelemben nincs is homlokzata, mint ahogy az egész épületben alig található egyenes falszakasz. A tetőterasz sem szokványos: a cementhabarccsal, kerámiával és csiszolatlan márvánnyal borított felületen nonfiguratív plasztikák sora található, a kémények is szobrokat mintáznak. Gaudí a későbbi esetleges szállodaként való felhasználására gondolva a lakások között áthelyezhető, eltávolítható válaszfalakat tervezett. 1954-ben a padlástérben szintén lakások épültek.

A belső térben még a bútorokat, ajtókat, ablakokat is az építész tervezte, rengeteg egyedi mérettel és formával. A falakat stukkók és változatos témájú festmények díszítik, a mennyezet a homlokzathoz hasonlóan sehol sem egyenes, még a kilincsek és fogantyúk is egyediek.

barcelona-antoni-gaudi

Güell park

Gaudí az 1870-es évek végén ismerkedett meg Eusebi Güell i Bacigalupi gróffal, aki később több munkájának lett a megrendelője. A Barcelonában fekvő, 17 hektáros, gyönyörű parkot is róla nevezték el, amely telis-tele van Gaudí alkotásaival. A benne álló épületek, amelyek számos közös elemen osztoznak, mint például a dekoratív, színes üvegmozaikok vagy a tört üvegek, magas oszlopok és hullámvonalak, amelyek a láva folyását illusztrálják, valóban lélegzetelállítóak, köszönhetően többek közt vidám, de különösen eredeti színeiknek. A széles lépcsősor a száz oszlop szentélyéhez vezet, belül a mennyezet csodálatos mozaikjaival. A parkot egy nagy terasz uralja, amely ezekre az oszlopokra épült, és Gaudíra jellemző mozaikok díszíti, melyek itt végül padokká állnak össze. A parkban található az a ház is, ahol a művész lakott, ma múzeumként szolgál.

Casa Batlló

Szintén a Passeig de Gracia sugárúton áll a Casa Batlló, egy háztömbnyire a Casa Milàtól. Gaudi szecessziós stílusának talán legharmonikusabb darabja, szintén a világörökség része. A koponya alakú erkélyek és a különleges, kiálló ablakok miatt erősen kritizálták, amely mára Európa egyik legkülönösebb és legellentmondásosabb épülete lett. A Csontok háza – mert így is nevezik – a mai napig egyszerre sokkoló és lenyűgöző látványt nyújt. Fő jellemzője az összes Gaudí épület közös ismertetőjegye: a tört üveg és az üvegmozaikok. A tetőn sárkányfejek és tornyok találhatók.

Fotók: Szabó Béla