Már gyerekkorában sok megpróbáltatás érte: szülei kabarékban léptek fel, édesapja a kis Charles világra jötte után elhagyta családját, s mivel sokat ivott, hamarosan meg is halt. Édesanyja énekes volt, azonban egyszer csak hirtelen elvesztette a hangját, az akkor ötéves fiú állt be helyette. Ezután prostituáltként dolgozott, majd elmegyógyintézetbe került. Chaplin ettől kezdve testvérével együtt árvaházakban élt, sokat nélkülöztek.

Tízéves korában már beállt dolgozni az utcai mutatványosokhoz. 1908-ban Fred Karno, a kor legismertebb impresszáriója pantomimtársulatának lett a tagja. Chaplin velük turnézott Amerikában, és itt Mark Sennett ajánlott neki szerződést a Keystone stúdiónál. 1914-ben szerepelt először, a Chaplin, az újságíró (Making a Living) című filmben, itt még egy monoklis csalót játszott. Az általa megteremtett csavargó karaktert bő nadrággal, szűk zakóban, óriási cipőben a Gyermek autóverseny Velencében (Kid Auto Races at Venice) alakította először. A figura hatalmas siker lett, Chaplin neve ismertté vált, ő azonban elégedetlen volt, és kontraktusa lejárta után másik stúdióhoz szerződött át.

1915-ben az Essanay-hez, 1917-ben a Mutualhoz szerződött, majd már független producerként dolgozott. 1919-ben Douglas Fairbanksszel és May Pickforddal megalapították a mai napig működő United Artists-ot. Céljuk az volt, hogy alkotásaik forgalmazását saját kezükben tarthassák. Chaplin első filmjeiben főként improvizált, a legfőbb szándék a nevettetés volt, de egyre fontosabbnak tartotta, hogy művészetével jelentős társadalmi kérdésekre is reflektáljon. 1921-ben elkészült A Kölyök (The Kid – a lenti képen), amely már nagyjátékfilmnyi hosszúságú volt – ebben a moziban a nyomornegyedben töltött tapasztalatait dolgozta fel.

1920-ban elvált első feleségétől, Mildred Harristől, aki mindössze tizenhat éves volt, amikor elvette. Ez a házasság egy hazugságon alapult. Chaplin első filmje a United Artists-nál A párizsi nő, vagy másik címén Bohémvér volt 1923-ban (A Woman of Paris: A Drama of Fate). Ebben már íróként és rendezőként debütált, és immár többet akart mondani a nevettetésnél. A történet egy fiatal nőről és régi szerelméről szól egy új életben, amelyből nem biztos, hogy van visszaút. A nézők azonban mást vártak tőle, csalódottak voltak.

1925-ben készült el egyik leghíresebb filmje, az Aranyláz (The Gold Rush), amelyben a jobb élet reményében az arany után kutató csavargó megpróbáltatásait érzékelteti úgy, hogy a véresen komoly élethelyzeteket finom humorba csomagolja. A film forgatásán ismerkedett meg Lita Grey-jel. Ő szintén 16 éves volt ekkor, feleségül vette, de aztán tőle is elvált.

A hangosfilm már meghódította a nézőket, amikor Chaplin még mindig némafilmeket forgatott. 1931-ben a Nagyvárosi fények (City Lights) mégis az egyik legnagyobb sikere lett, ő is erre a filmjére volt a legbüszkébb. Az 1936-ban készült Modern időkben (Modern Times) már felismerte, hogy a némafilm nem él sokáig, és a csavargó alakja csak a komikus mozdulataival, pantomim nyelvvel marad önmaga. Először ennek a filmnek a végén halljuk a hangját, amikor halandzsa nyelven énekel.

1940-ben elkészítette A diktátort (The Great Dictator), mely egyértelműen Adolf Hitler karikatúrája volt. Ezzel a mozival népszerűségét kockáztatta az elszigetelődéspárti Amerikában. Sőt, amikor fülébe jutott, hogy Hitlernek kifejezetten tetszett a film, meg is bánta, hogy leforgatta. 1947-ben a Monsieur Verdoux című alkotásával odáig ment, hogy Henri Désiré Landru sorozatgyilkost és a háború által szentesített tömegmészárlást vette egy kalap alá.

Chaplin igazi hollywoodi színész volt, az USA-ban élt, de megtartotta brit állampolgárságát. A hidegháborús időkben több alkalommal is felajánlották neki az amerikai állampolgárságot, de a nyíltan baloldali elveket valló művész ezt mindannyiszor visszautasította. A hollywoodi feketelistázás idején, az 1950-es években kikiáltották kommunistának, ami rányomta bélyegét a művészetére és népszerűségére is. Nem szívesen látott vendég lett az Egyesült Államokban. 1953-ban az USA legfőbb ügyésze nem járult hozzá az országba való belépéséhez.

Ekkor Svájcban telepedett le negyedik feleségével Oona OʼNeill-lel, Eugene OʼNeill drámaíró lányával, akivel boldog házasságban élt, és akitől 8 gyermeke született (a fenti képen Oona és Chaplin). A feketelistás korszakról készült az Egy király New Yorkban (A King in New York) című filmje, amiben kigúnyolja az amerikai McCarthy-féle kommunistaellenes paranoiát. Utolsó rendezése A hongkongi grófnő (A Countess from Hong Kong) volt Sophia Loren és Marlon Brando főszereplésével. Ez a filmje sajnos már nem ért fel a régebbi alkotások sikerével.

Pályafutása során számos díjban, elismerésben részesült. 1929-ben elnyerte az amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia életműdíját, 1971-ben Los Angelesben Oscar-életműdíjjal tüntették ki, a következő évben pedig a legjobb eredeti filmzene Oscarját vehette át a Rivaldafény (Limelight) című alkotásáért. 1970-től csillaga díszíti a Hollywoodi Hírességek Sétányát. 1972-ben megkapta a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál, továbbá a Lincoln Center Filmtársaság életműdíját. Pályafutása elismeréseként 1975-ben II. Erzsébet angol királynő lovaggá ütötte. Egy évvel később tagjai közé fogadta a brit filmakadémia (BAFTA).

Charlie Chaplin 1977 karácsonyán, december 25-én halt meg. Három hónappal később azonban lengyel bűnözők felásták a sírját, és ellopták a koporsóját a holttestével együtt. 600000 dollár váltságdíjat követeltek érte a családjától, felesége azonban nem volt hajlandó fizetni nekik. A rendőrség végül májusban megtalálta a koporsót, Chaplint pedig újratemették. Azóta is a svájci kisváros, Corsier-sur-Vevey temetőjében nyugszik. Amikor utolsó felesége 1991-ben meghalt, akkor betonnal fedték le a sírt, hogy soha többé ne zavarhassa meg senki a nagy nevettető és neje örök álmát.

2014-ben, először jelent meg egyetlen regénye, amelyből a Rivaldafény készült. Születésének 125. évfordulója alkalmából a Vatikán bélyeget adott ki leghíresebb megformált karaktere, a toprongyos csavargó képével. 2016-ban születésnapján avatták fel a Chaplin világa (Chaplinʼs World) elnevezésű múzeumot, amelyet egykori lakóhelyén, a Genfi-tó partján található Corsier-sur-Vevey-ben alakítottak ki (a fenti képen).

Kalandos életéről, művészi nagyságáról Richard Attenborough rendezett filmet 1992-ben, A Chaplin címszerepét Robert Downey Jr. Játszotta.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia, origo.hu, Chaplin, Charlie: Életem. Budapest : Európa, 1967.

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép; 6. kép; 7. kép.