Tanárként évtizedekig nevelte az utánpótlást. Operatőrként olyan filmeket jegyez, mint A tanú, a Nyár a hegyen, a Bohóc a falon, és még lehetne sorolni. Rendezőként pedig olyan alkotások fűződnek nevéhez, mint A kenguru, a Kihajolni veszélyes, a Vámmentes házasság, vagy a korszak legnagyobb szabásúnak tartott koncertfilmje 1986-ból, A Queen Budapesten.

Zsombolyai János Budapesti srác volt, átélte a világháborút. Nem volt egészen 18, amikor az oroszok szétlőtték Budapestet. Erről az időszakról így mesélt egy interjúban: „A gimnáziumban téli szünet volt, és én elmentem a Kádár-kormány restelkedése miatt elrendelt gyors helyreállítási munkákra segédmunkásnak. Megfizettek, jól kerestem, és vettem egy orosz Zorkij fényképezőgépet. Leica-koppintás, olyan, mint amit 1945-ben az oroszok a pincénkben a szénkupacok alá rejtett helyről elvittek. Az új fotómasinámmal nagy tempóban kezdtem fényképezni, és felvettek a főiskolára.” Nagy szó volt ez, főként, mert a magyar operatőri iskolaként emlegetett akadémiát a külföldön is elismert és nagyra tartott Illés György vezette. Ő, Makk Károly és Mihályfi Imre rendezők oldalán tanulva kezdte el kialakítani sajátos operatőri stílusát. 1961-ben szerzett diplomát, s még ebben az évben a Magyar Televízióban kezdett el dolgozni, de Illés György is meghívta maga mellé tanársegédnek. Rengeteget filmezett. A fentebb említetteken túl hosszan lehetne még sorolni, mely alkotásokat örökített meg kamerája: Szevasz, Vera, Fejlövés, Szeressétek Ódor Emíliát!, N.N. a halál angyala, A legszebb férfikor, Lányarcok tükörben, Makra, stb. Elismerésül 1967-ben és 1972-ben Balázs Béla-díjat kapott, filmszemle díjat 1968-ban (és 1990-ben is), a filmkritikusok díját 1968-ban és 1969-ben nyerte el.

Első önálló rendezői munkája A kenguru volt 1975-ben, amelynek ő írta a forgatókönyvét, s operatőre is volt. Bertha Bulcsú folytatásokban közölt regénye mozgatta meg a fantáziáját, a történetet olvasva szinte máris peregtek szeme előtt a képkockák. Igazi közönségfilm született, sikeréhez hozzájárult a zene is, amelyet ugyanolyan hatáselemnek tartott, mint a képet. A dalokhoz a korabeli magyar pop-rock paletta legjobbjait kérte fel (Fonográf, Koncz Zsuzsa, Bergendy, Gemini, Generál, stb.), többen közülük angol nyelvű számokat írtak (LGT, Skorpió, Omega), s mindez a filmmel egy időben lemezen is megjelent. Csúcsslágere volt a Nincs arra szó az M7 együttestől. Óriási sikert arattak a keleti blokkban, a lemezt pillanatok alatt elkapkodták. A főszereplő Kánya (az akkor végzős Gálffi László alakította) és a kamionos haverja (Koltai Róbert ragyogó alakítása) szórakoztató úti kalandjain át egy kicsit a rendszer elé is tükröt tartott. Akkori elzártságunk, korlátozottságunk későbbi filmjeiben is téma maradt, s finom iróniával, humorral, vagy éppen realisztikusan jelent meg olyan alkotásokban, mint a Vámmentes házasság vagy a Kihajolni veszélyes! Sok mindent ki is kellett hagyni a filmből, mert a rendszer nem tűrhette. Mégis ez utóbbiért 1978-ban elnyerte a montreali fesztivál nagydíját. Évekkel később azt nyilatkozta, hogy az ilyen filmeket szereti, ami olyan, mint az élet, sírunk is, nevetünk is, szenvedünk is, élvezzük is, boldogok is vagyunk, padlón is vagyunk, sokrétegű, dramatikus. Ezt a legnehezebb megragadni.

 Avar István színművész (balra), Bacsó Péter rendező és Zsombolyai János operatőr (jobbra) a Harmadik nekifutás című film forgatásán (FOTO:FORTEPAN / Berta József)

Személyes tragédiája, hogy évekig úgy tudta, meghalt az apja. Nem merték neki megmondani (nyilván azért, nehogy véletlenül kitudódjon), hogy valójában külföldön él. Csak évek múlva derült ki, hogy a németországi nagybácsi az apja, aki a háború előtt a belügynél dolgozott, így résztvevője volt Rákosi letartóztatásának, s a felelősségre vonástól, meghurcoltatástól tartva később nem mert hazajönni. 23 évesen találkozott újra a halottnak hitt apjával. Ez a történet is megért volna egy filmet, de a hatvanas-hetvenes években nem lehetett megörökíteni, a rendszerváltás után pedig már kevésbé lett volna érdekes.

Nagyon sok magyar játékfilm mellett több német és amerikai filmet is fényképezett. Munkássága elismeréseként 1983-ban lett érdemes művész, a 2010-es Magyar Filmszemlén életműdíjat vehetett át. Évtizedekig tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, 2004-ben a film főtanszak-vezetői székből ment nyugdíjba.

Ma lenne 80 éves.

SzaSzi

Forrás: wikipédia, filmkatalogus.hu, napkut.hu, openairradio.hu

A címlapkép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található. A második kép a Fortepan gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője / tulajdonosa. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt található: FOTO:FORTEPAN / Berta József.