A darab hét, a húszas éveik végén, harmincas éveik elején járó cseh fiatalról szól, akiknek történetei mozaikszerűen fűződnek össze. Habár a helyszín Prága, mindez játszódhatna épp Magyarországon, éppen Győrben is. Ugyanis a 146 nap – semmi kétség – itt és most rólunk szól, függetlenül attól, hogy a szereplőkkel vagyunk egykorúak, vagy már némiképp idősebbek. Olyan történetek szemtanúi lehetünk, amelyek nagyon is ismerősek számunkra, mivel a saját környezetünkben és életünkben ilyenek vagy ehhez hasonlók éppúgy megtörténnek és megtörténtek.

Hányszor van az, hogy a tökéletes boldogság látszata mögött rohad minden, vagy egyszerűbb egyedül lenni, sőt mások boldogságát találhatjuk akár még irritálónak is, esetleg jobban látszódik kívülről, hogy ami úgy tűnik, működik, azt egy aprósággal végtelenül könnyen ki lehet zökkenteni. A megkérdőjelezhetetlen szerelem ellenére egy kapcsolat számos nehézséggel járhat együtt, vagy valamihez akkor is foggal-körömmel ragaszkodunk, amikor már pontosan tudjuk, hogy csak illúziót kergetünk. Ahogy a színpadon, úgy a való életben is azonos korúként mennyire más élethelyzetekben élhetjük mindennapjainkat.

Lenka (Bálint Betty) és Ondrej (Bojkovszky Zsolt), utóbbi már a harmincas évei elejére, szakmája egyik legjobbja lett, kitüntetést is kap ezért, ikerlányaikkal együtt megvalósítják a társadalmi elvárást: látszólag tökéletes, harmonikus családi életet élnek, ámde mindketten ténylegesen elvágyódnak a házasságukból. Az életet környezete videózásával élő, végtelenül magányos, mások boldogságát szétromboló Robo (Szántó Dániel). A diplomáját nem használó Jakub (Balla Richie), aki 30 éves korára agyát teljesen szétdrogozva már arra sem emlékszik, hogy barátnője van. Hanka (Lakatos Dorina) és Petr (Nagy Zsolt Zsozsa) kapcsolatukban már egy következő szintre szeretnének lépni, ám némi külső beavatkozásra és a sors forgandósága révén szétmennek, mielőtt azonban újra egymásra találnának, megjárják a szakítás poklának mélységesen mély bugyrait. Az életigenlő macedóniai Vesna (Horváth Dóra), aki apját keresi a cseh fővárosban.

Noha az előadás komoly témákat boncolgat, ahogy az életben, úgy a színpadon is erőteljes szerep jut a humornak, hiszen hogyan is lehetne mindennapjaink nehéz pillanatait a segítsége nélkül kibírni. A társulat tagjai valamennyien nagyszerűek, de hármójukat mindenképp szeretném kiemelni: Petrként Nagy Zsolt Zsozsa a szerep drámai mélységeit is megmutató alakítással ismételten igazolja tehetségét; Vesnaként zseniális Horváth Dóra, aki számomra új felfedezett, és Jakubként Balla Richie lubickol.

A történetből a szereplők és a rendező (Perényi Balázs) révén olyan színrevitel született, amely nemcsak addig a másfél óráig tart, amíg folyik az előadás, hanem a nézőteret elhagyva napokkal később is számtalan gondolaton járathatjuk agyunkat, és ha van merszünk, még szembe is nézhetünk önmagunkkal.

Ősze Mária
Fotók: Perényi Balázs