Csuja Imre több színháznál is megfordult, miután elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Jelenleg a fővárosi Örkény István Színház művésze, de elsősorban a mozifilmek miatt vált ismertté. Feledhetetlen Csoki (Üvegtigris) és Bala (Valami Amerika) karaktere, de a Rém rendes család Al Bundy-ja is az ő szinkronjával az igazi. Jászai Mari-díjas kiváló és érdemes művész. A rendkívül érdekes, tartalmas beszélgetésből sok mindent megtudhattunk elsősorban a munkájáról, de a magánéletéről is.

1960-ban született Hajdúnánáson. Édesapja asztalos, édesanyja varrónő volt. Akkoriban nem volt se tévé, se rádió, az egész napot otthon töltötték. Már több mint 50 éve mond verset, a nagymamája sokat vigyázott rá, rengeteg költeményt megtanított neki. Átadta neki a színház iránti érdeklődést, ő kezdte el színésszé faragni. Mikor átmentek a szomszédba, és a felnőttek kifogytak a pletykákból, mindig azt kérték, hogy „Imi, mondj egy verset!”. Imi pedig mondott, és azóta is mond – most pedig már ez a címe az önálló estjének. Így korán megtapasztalta, mit jelent az, kiállni a közönség elé, és milyen a publikum reakciója. Hajdúnánáson is működött néhány irodalmi színpad, ahova szívesen járt. Mire iskolába ment, már sok verset ismert, elsősorban a nagy klasszikusok műveit. A pontnál, vonásnál meg kell állni – okítgatta a nagymama. Ötéves korában megtanította írni-olvasni, így aztán az első osztályban rosszalkodott, mert unatkozott.

Diákkorában szeretett sportolni, de jobban imádta a verseket. 17 évesen indult egy Ady-szavalóversenyen, amit megnyert a Harc a nagyúrral című verssel. A gimnáziumban kiváló magyartanára volt, aki gyakran vele olvastatta fel a verseket, ez igazán jó gyakorlást jelentett a számára. Az egyik tanárnő megállította a folyosón, és megkérdezte tőle: „Imre, miért nem akar maga színész lenni?”. Ez gondolkodtatta el először, hogy már 12 éve ezt csinálja. Ötéves korától készült erre a pályára.

Szülei eleinte hallani sem akartak arról, hogy színész legyen, nem támogatták, de most már persze nagyon büszkék rá, szerencsére még mindketten élnek. Apja el sem tudta képzelni, hogy egy hajdúnánási gyerek eljusson a fővárosba, és felvegyék a Színművészetire. Tanárnak szerették volna, ezért Debrecenbe, a Kossuth L. Tudományegyetemre jelentkezett, ahova csak a kedvükért ment el, de a vizsgáztatókat lenyűgözte a versmondásával. Elmondta, hogy színész akar lenni, sok szerencsét kívántak neki. Így viszont kihagyott egy évet, ezért munkát vállalt népművelőként egy állami gazdaságnál, ahol többek között a dolgozókat készítette föl egy irodalmi vetélkedőre, melyet végül megnyertek. A tehenészekhez hajnali fél egykor busszal ment ki, és miközben dolgoztak, mondta nekik a verseket. A Színművészetin mindegyik rostát sikerrel teljesítette, elsőre felvették. Színész példaképe Őze Lajos volt, már az első találkozásukkor alapvető dolgokat tanult tőle.

1984-ben kapta kézhez színész diplomáját, utána Pécs, majd Debrecen és Eger következett, onnan pedig 1990-ben a fővárosba szerződött. Mindig bizonyítani akart, ez vitte tovább. Nagy örömöt jelentett számára, hogy az Arany János Színházhoz került. Ez egy gyermek- és ifjúsági színház, ahol sok szép feladatot kapott. Rengeteget dolgozott, napi három, vagy akár előadásban is játszott. Intenzív, csodálatos négy évet töltött ott: gyerekeknek játszottak, méghozzá nagyszerűen, hiszen a gyermekközönségen rögtön észre lehet venni, ha nem tetszik nekik az előadás.

2004 óta tagja az Örkény Színháznak, jelenleg itt játszik. Úgy került ide, hogy a katonaságnál megismerkedett Mácsai Pállal, majd közösen játszottak Mészáros Márta Nagy Imre-filmjében, a Temetetlen halottban. Utána csörgött a telefon, hogy „Te, Imi, üljünk le beszélgetni”. Mácsai azt kérdezte, mi lenne, ha oda szerződne? „Pali, kérek egy kis gondolkodási időt!” Elszámolt háromig, aztán igent mondott. Az Örkényben nagyon jó csapatot válogattak össze neves színészekből, és tehetséges fiatalok is helyet kaptak benne, akik kiválóan beilleszkedtek, jelenleg 22-en vannak. Egy jó közösség, ahol minden előadás közös munka eredménye. Mácsai véleménye szerint „Csuja Imre egy biztos pont a színházban!”. Sok darabban játszik: Tartuffe, Hamlet, IV. Henrik, Tóték, Mesél a bécsi erdő. A címszerepet és Falstaffot is ő alakítja a Mácsai rendezésében nemrég bemutatott IV. Henrikben. Szinte megállás nélkül dolgozik, de számára ez nem megterhelő, mert a munkája a hobbija. Máté Gábor hívta a Katona József Színházba, vendégként ott is játszik (Szeget szeggel, Portugál – ezt 20 éve kezdték játszani). Nagyon szereti Shakespeare-t is. Jelenleg közel tíz darabban játszik, és párhuzamosan forgat.

A szereptanulás nem tartozik a kedvencei közé. Úgy könnyebben megy neki, ha lemásolja a szöveget. Ha pedig már tudja a szöveget, mindig jönnek új ötletek, sőt, még az előadások alatt is előfordul, hogy módosít valamin. Minden alkalommal órákkal korábban bemegy a színházba, átismétli a szerepét, ráhangolódik az előadásra. Nagyon alaposan felkészül, így nem érheti meglepetés, ennek ellenére még most is izgul a fellépések előtt. Egyszer előfordult vele, hogy az Arany János Színházban nem jutott eszébe az ének szövege, „lalalázott” helyette. Tíz éven át szabadúszóként dolgozott. Ady Endre verseiből készített egy 20-22 versből álló estet, ezzel Győrött is fellépett a Menház Színpadon Gáti Oszkár meghívására. Korábban csak osztálykiránduláson járt városunkban. Nemrég előadta az önálló műsorát Fertőszentmiklóson is egy jótékonysági esten.

1996-ban kapta élete első filmszerepét Janisch Attila Hosszú alkony című filmjében, melyben buszt vezetett – gyermekkori álma teljesült ezzel. 10 évig járt ebédelni a filmgyárba, míg megkapta ezt a szerepet, fél óra alatt megtanulta vezetni az Ikarust. Itt találkozott először Törőcsik Marival, aki nagyon megkedvelte. Van egy olyan jelenet a filmben, amikor hosszan hátranézve beszél Törőcsik Marihoz, közben vezeti a buszt. A film bemutatóján a felesége mellett ült egy néző, aki azt mondta neki, hogy figyelj ide, ez nem színész. Színész ilyet nem tud, ez biztos buszsofőr. 1996 óta minden nyáron forgatott egy-két filmet, Szabó Istvántól tanulta a filmszínészetet.

Az Üvegtigrisek és a Valami Amerikák nagy népszerűséget hoztak számára. Az Üvegtigrisből ő az ötödik szereplő a Szabadhegyi Találkozások színpadán. Érezték, hogy nem lesz rossz film, de azt nem sejtették, hogy ekkora siker válik belőle. A mi kis falunknál sem gondolták, hogy több százan mennek oda turistáskodni, és megvárják őket a forgatások alatt. Az Üvegtigris-trilógia hozta számára a legnagyobb népszerűséget, de megtanulta kezelni az ilyen helyzeteket. Többször előfordult, hogy előadás után odamentek nézők, és elmondták: Azért jöttek, hogy megnézzék, ez az ízirájder-gyerek mit alakít egy ilyen komoly darabban, és gratuláltak, hogy jól sikerült. Ezek a pozitív visszajelzések sokat jelentenek számára. Az Üvegtigris Csokijával Csuja Imre igazán belopta magát a nézők szívébe; örül, hogy vannak, akik emiatt mennek el színházba. A tévésorozattal, A mi kis falunkkal még több emberhez eljuthat. Olyan emberekhez is, akik még egy színházba, moziba sem tudnak elmenni, és milyen nagyszerű, hogy megnézhetnek egy magyar sorozatot, amely közelebb áll hozzájuk, mint a külföldi szappanoperák. Sokak életében ez nagyon fontos, ezt az igényt is ki kell szolgálni a színésznek.

A színház és a filmek mellett rengeteget szinkronizál. Népszerű szinkronszínész, mintegy ezer filmben kölcsönözte már a hangját. Előtte két évig segédmunkát végzett a szinkronban, mire az első komolyabb munkát megkapta. Akkoriban a főiskolán tananyag volt, de keveset gyakorolt. Aztán a többiekkel együtt megtanulta. 15 éven át nagyszerű szinkronszerepeket kapott. Az is egy remek műfaj, csak jól kell csinálni, ugyanúgy színészt igényel, mint a színház vagy a film. Ott nincs más eszköze a színésznek, mint a hangja. Talán annyival könnyebb, hogy nem kell szöveget tanulni. A szinkronhangot viszont meg kell tölteni szívvel-lélekkel, hogy azt hallja a néző, amit a színész játszik a vásznon – ez bizony nehéz feladat. Attól lesz valaki jó szinkronszínész, hogy jó színész. A szinkronrendezők járnak színházba, és elterjed, kit lehet hívni, de az idősebb színészek mindig beajánlják a tehetséges, fiatal kollégákat is.

Munkáját különböző díjakkal ismerték el: Jászai Mari-díj, Kiváló művész, Érdemes művész, Hajdúnánás díszpolgára. Különösen kedves a szívének a Páger Antal-díj, a Páger-gyűrű, mert nem számított rá. Nagyon örül mindegyik kitüntetésnek, és jóleső érzéssel töltik el, de sokat nem gondolkodik rajtuk. Nem lehet a tegnapi sikerekből élni! Minden nap újra meg kell szülni a szerepet, az előadást. Nem válhat egyszerű rutinná a szerep. Az a gyönyörű a színházban, hogy minden este újat kell alkotni, mert minden este változik a közönség! Folyton más emberek érkeznek, nem lehet úgy játszani, mint a tegnapi közönségnek. Édesapja asztalosként precízen munkálta meg a darabokat, amelyekkel dolgozott – ezt látta otthon, így ő is arra törekszik, hogy mindent megtegyen ezért: sikeres legyen, és szeressék az emberek azt, amit csinál. A felfokozott humor és a groteszk állandóan jelen van a szerepeiben.

Kampányfilmben is szerepelt – egy évig volt az Országos Mentőszolgálat arca. A Valami Amerika második részében jött a mentőszolgálat ötlete, hogy próbálják meg humorral felkelteni a nézők figyelmét az elsősegélynyújtás iránt. Zsűritag is volt a Hungary’s Got Talent című műsorban, amit nagyon élvezett. Az első pillanatban visszautasította a lehetőséget, de aztán mégis elment a válogatásra. Hét casting után választották ki erre a feladatra. Ha szembejön az emberrel egy ilyen lehetőség, nyilván elfogadja.

1983-ban nősült, felesége Árvay Zsuzsa szinkronrendező, akivel még a Filmgyárban ismerkedtek meg, akkor vágóasszisztens gyakornok volt. Aztán jöttek a gyerekek, otthon maradt velük, de amikor Pestre költöztek, elment szinkronvágónak, később szinkronrendező lett. Két gyermekük immár három unokával ajándékozta meg őket. Csuja Imre imádja az unokáit, a legjobb dolog nagyszülőnek lenni – jelentette ki. Ha van egy kis ideje, akkor unokázik. Lánya gyógypedagógus, fia filmes főiskolát végzett. Legjobb barátja a felesége, aki ezúttal is elkísérte. Sok kollégával nagyon jóban van, de nincs ideje gyakran találkozni velük.

Gyermekkorában nem szerette a kertészkedést, így azzal szórakoztatta magát, hogy munka közben verseket mondott. Ma már nagyon szeret kertészkedni, addig legalább pihen az agya. Kertes házban élnek, de hétvégi házuk is van, ahol bort készít. A szomszéddal beszélget, fröccsözik, úgy érzi, megtalálták a magyar Toscanát. Nem akart borász lenni, de az élet úgy hozta, és ha már ott volt a szőlő… A kerti munka arra is nagyon alkalmas, hogy az ember kiértékelje az előző napi előadást. Mindenféléről lehet gondolkodni közben, hol és mit lehetne egy kicsit másképp játszani, ilyenkor jönnek a legjobb ötletek. Gyomlálás vagy fűnyírás közben jutnak a legjobb gondolatok az eszébe, néha akkor jön rá, hogyan csináljon meg egy jelenetet. Évekkel ezelőtt volt egy agyvérzése, melyből szerencsére teljesen felépült.

Valóban nagy élményt nyújtott ez az este, tartalmas, jó hangulatú beszélgetést hallhatott a telt házas közönség. Csuja Imre időnként megvillantotta a humorát, de komoly oldaláról is bemutatkozott. Kihangsúlyozta, az, hogy ő színész lehet, ezt csinálhatja, amit nagyon szeret, a 70-es években elérhetetlennek tűnt Hajdúnánásról. Zárásként elmondott egy szép József Attila-verset, az Eszméletet. A mi kis falunk Füleki polgármesteréért rajonganak a nézők. Az utóbbi időben gyakran előfordul, hogy ráköszönnek: „Ízirájder, polgármester úr!”. Egy ilyen találó kis üdvözlés hűen tükrözi a közönség szeretetét, amit Szabadhegyen is érezni lehetett.

Sulyok Attiláné
Fotók: Szabó Béla

Fotógaléria: Szabadhegyi Találkozások Csuja Imrével

15 kép

 

Források: kepmas.hu; szinhaz.hu; magyarnarancs.hu