''Szeretnék valami monumentálisabbal előrukkolni''
Máhr Géza győri szobrászművész, de alkotásai egyre több helyen láthatók. Ő készítette például a Széchenyi István Egyetem jogi karának aulájában látható Deák-szobrot, az ő Kodály Zoltán mellszobra van a kanadai Edmontonban, és Jézus Pilátus előtt című bronzszobra a párizsi Magyar Katolikus Misszióban tekinthető meg.
Ezen kívül a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Központi Könyvtárában is helyet kapott egy Máhr-szobor, egy Kleopátra, melynek kapcsán készült egy interjú a művésszel, most az azóta eltelt időszakról kérdeztük, valamint a jövőről, a tervekről.
Milyen fejleményekről beszélhetünk utolsó találkozásunk óta?
Pozitív változások történtek az életemben. A szobrászművészet nem gyakorolható némi anyagi fedezet nélkül, és most ezen a téren van előrelépés.
Milyen témák foglalkoztatnak mint művészt?
Figyelembe kell venni - s ezzel visszakapcsolunk a szponzorálás témájához - a megrendelő igényeit, mivel a támogatás nem öncélú. Szerencsés esetben találkozik a saját elképzelés a megrendelőével, de az is előfordul, hogy a feladat inspirálja a művészt, felkelti az érdeklődését a téma iránt, kihívást jelent.
Nem kerülhetsz olyan helyzetbe, hogy alkotói igényességed, szakértelmed szembekerül a támogató elvárásaival?
Itt kerül képbe az, amit kompromisszumkészségnek nevezünk. Kellő művészi invenciózussal sikerülhet megteremteni a kívánatos egyensúlyt.
Hogy áll a helyzet a kiállításokkal?
Kiállításokat nem tervezek. Volt Amerikában, Japánban... úgy érzem az adott lehetőségeket kihasználtam.
Milyen méretű alkotások kivitelezése van napirendeden?
Szeretnék valami monumentálisabbal előrukkolni, kitörni a kis szobrok köréből, ezért is fontos a segítő materiális háttér, mert anyag- és öntésigényes feladatról van szó.
Kaptál-e már korábban inspirációt arra, hogy érdemes művelni ezt a művészi ágazatot?
Egykori rajz- és művészettörténet tanárom Cziráki Lajos festőművész tekintette meg alkotásaimat lakásomon, s elismerően nyilatkozott. Többek között ez is szárnyakat adott.
Az alkotási folyamatot mennyire követték az ismerősök, családtagok figyelemmel?
Édesanyám volt az igazi kritikusom, de másoktól is kaptam építő jellegű észrevételeket. A szobrásznak megrendelőre és közönségre egyaránt szüksége van, hogy dolgozni tudjon.
Napjaink művészetében mind a figuratív, mind a nonfiguratív kivitelezéseknek polgárjoga van, az egyetlen kritérium az, hogy értékes üzenetet fogalmazzanak meg.
Köszönöm a beszélgetést.
Csiszár Antal