Legendás zeneszerző a mítoszok földjéről – Vangelis 75
1943. március 29-én született Vangelis, görög származású zeneszerző (a képen középen). Sok alkotása vált emblematikussá, de a legtöbben talán filmzenéiről ismerik. A szintetizátorából előcsalogatott különleges hangokkal új szintre emelte az elektronikus muzsikát. Ugyanakkor saját bevallása szerint nagyon szereti a klasszikusokat, és gyakran hallgat magyar népzenét. A különleges művész, akinek születési helye Vólosz, a legendás kentaurok földje, már gyermekkorától szoros kapcsolatban áll a mítoszok világával, a hősökről szóló történetek a mai napig megérintik.
Evangelos Odyssey Papathanasiou, azaz Vangelis már hatévesen komponált, de nem akart zenetanárhoz járni. Saját maga tanult meg zongorázni, és bár szülei beíratták a zeneiskolába, a kottaolvasás tudományát soha nem sajátította el. Egyik iskolája az athéni Képzőművészeti Akadémia volt, ahol festészetet tanult. E művészet mai napig kedves időtöltése, képeit már neves galériákban is kiállították.
Első együttesét 1963-ban alapította, az öttagú Formynx hamarosan Görögország egyik legnépszerűbb zenekara lett. Útjaik 1966-ban elváltak, Vangelis két évig zeneszerzéssel foglalkozott, stúdiókban dolgozott. Ez azonban nem elégítette ki, ezért nekivágott a nagyvilágnak. 1968-ban Franciaországban Demis Roussos, illetve Loukas Sideras társaságában létrehozta az Aphrodite’s Child nevű együttest.
Már első kislemezükkel: Rain And Tears, világhírnévre tettek szert. Majd négy éven keresztül ontották magukból a slágereket. 1972-ben az Aphrodite’s Child feloszlása után Vangelis meghívást kapott Frederic Rossif filmrendezőtől, hogy készítse el a L’Apocalypse Des Animaux és a La Féte Sauvage című filmek kísérőzenéjét. Ekkor írta első önálló szólóalbumát, az Earth-t is. A megjelent korongok remek kritikát kaptak, és a filmek révén a nagyközönség is pozitívan reagált az addig szokatlan zenei megoldásokra.
További munkái is elismerést arattak, például az Antarctica és az Opera sauvage – utóbbi egyik tétele, a L’Enfant több mint egy évtizedig volt a Magyar Televízió A Hét című hírmagazinjának főcímzenéje.
1974-ben felröppent a hír, hogy a Yes együttesben a távozó Rick Wakeman helyét foglalja el. Néhány hét próba után Vangelis másként döntött, de barátsága az együttes szólóénekesével, Jon Andersonnal megmaradt, ők ketten később több sikerlemezt is készítettek.
Élete legnagyobb sikerét a Tűzszekerek című film zenéjének köszönheti, amelyért – szép születésnapi ajándékként – 1982. március 29-én átvehette a legjobb filmzenéért járó Oscar-díjat. Az 1924-es nyári olimpiai játékokra készülő Eric Liddel skót és Harold Abrahams angol rövidtávfutó párharcát feldolgozó alkotás nyitóképe, amelyben az atléták a tengerparti fövenyen futnak Vangelis zenéjére, az olimpia szimbóluma lett, témája a londoni játékok megnyitóján is felcsendült.
Még számos, mára klasszikussá vált film zenéjét írta. Ridley Scottal 1982-ben a Szárnyas fejvadász, majd tíz évvel később az 1492 – A Paradicsom meghódítása című alkotásokban dolgozott együtt. 2004-ben Oliver Stone kért tőle filmzenét a Nagy Sándor, a hódító című alkotásához, és Jacques Cousteau néhány dokumentumfilmjének is a népszerű görög muzsikus a zeneszerzője.
A filmzenék mellett saját zenei elképzeléseit az El Greco (1998) című albumon valósította meg, mely a nagy spanyol mesternek állít emléket.
Mythodia (Óda a mítoszhoz) című albuma 2001-ben az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA egyik Mars-missziójának himnusza lett, a mű koncertváltozatát az athéni Zeusz-templom szentélyében adták elő a londoni filharmonikusok és a görög operaház kórusának részvételével. A különleges koncertre több mint 30.000 ember volt kíváncsi.
Vangelis ennek kapcsán ezt nyilatkozta: „A tudomány, a távoli bolygók és a Mars már gyermekkorom óta nagyon érdekel, figyelemmel kísérem az űrkutatások eredményeit. A mitológia is kicsi korom óta izgat, és még ma is gyakran olvasok görög mitológiai témájú könyveket. Gyerekkoromban ezekkel a történetekkel teljesen el lehetett varázsolni, mert új, ismeretlen világba repítettek. Érdekes, hogy a görögök mentalitása ma is nagyon hasonlít a mitológiai szereplőkéhez. Ahogyan egyre gyakrabban újra elolvasom a mondákat, mindig felfedezek bennük valami újat. Megunhatatlanok.”
2003-ban jelent meg a Vangelis harmincéves pályafutásának legnépszerűbb felvételeit összegző Odyssey – The Definitive Collection című albuma. A filmek mellett a színházzal is kapcsolatba került, több baletthez írt zenét. A Tűzszekerek színpadi változata jelenleg is fut Londonban.
2016. szeptember 23-án megjelent Rosetta című stúdióalbuma, amelyet az ESA Rosetta űrszonda missziója ihletett. A Decca lemezkiadó által megjelentetett nagylemez dátuma egybeesik a 2004-ben felbocsátott űrszonda 12 évig tartó küldetésének végével. 2014. november 12-én, amikor a Rosetta űrszondájának leszállóegysége, a Philae megérkezett a 67P/Csurjumov-Geraszimenko üstökösre, az ESA hivatalos YouTube csatornáján megjelent három Vangelis kompozíció a megjelenő albumról: „Arrival”, „Philae’s Journey” és „Rosetta’s Waltz” címmel.
A hetvenöt éves zeneszerző számos kitüntetés birtokosa, egyebek között a francia Becsületrend lovagja. Életműve elismeréseként hazájában tiszteletbeli doktori címet kapott.
Összeállította: Szabados Éva
Forrás: Wikipédia, fidelio.hu, rockbook.hu, nlcafe.hu
A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.