A prágai színház vezetői először Joseph Haydnt (1732-1809) kérték fel arra, hogy operát komponáljon a teátrum számára, azonban Haydn levélben utasította vissza a felkérést, és maga helyett Mozartot ajánlotta. A zeneszerző és felesége, Constanze 1787 év elején érkeztek Prágába, ahol Pasquale Bondini (?-1789) és igazgatótársa, Domenico Guardasoni (1743?-1806) végül egy új vígoperát rendeltek Mozarttól a következő színházi évadukra. A választás a Don Giovanni-témára esett.

Da Ponte Bertati Giuseppe Gazzaniga (1743-1818) számára írt szövegkönyve mellett „Tirso de Molina spanyol színdarabjából (1630) és Molière Don Juanjából (1665) merítve a sorozatos csábító régi legendáját dolgozta fel”, azonban maga Mozart is aktívan közreműködött az opera szövegkönyvének kialakításában. A kezdetben opera buffának titulált művet a bemutató idején már dramma giocoso-ként tűntették fel. Ez a műfaji megnevezés azt jelenti, hogy „olyan színpadi műről van szó, amely a felhőtlen szórakoztatáson túl komoly erkölcsi ítéletet, általánosabb érvényű tanulságot is hordoz”. A Don Giovanni „vezérelve ugyanis a komoly és a komikus elemek együttélése, e két aspektus olyannyira összefonódik, hogy szét sem lehet választani őket. Egylényegűek”.

A partitúra jelentős része már elkészült, amikor Mozart 1787 októberének elején újra Prágába utazott. Ekkor fejezte be a még hiányzó részleteket: a 2. felvonás fináléját, a nyitányt, Masetto áriáját, a secco recitativo-kat, amelyekkel valószínűleg a főpróbára készült el.

A premiert eredetileg 1787. október 14-ére tűzték ki, II. József császár unokahúga, Mária Terézia főhercegnő és Anton Clemens von Saxon szász herceg október 17-ére tervezett esküvője alkalmából. Azonban ezen a napon végül Mozart Figaro házassága című operáját játszották, mivel a Don Giovanni szereplőgárdájának tagjai nem készültek el szerepeikkel a premierre. Az új dátum október 24. lett, azonban az egyik énekesnő betegsége miatt újra el kellett halasztani a bemutatót, ezért végül az ősbemutatót 1787. október 29-én tartották.

A premieren maga Mozart vezényelt. Don Giovannit a mindössze 22 éves, ámde nagyszerű hangi és színészi képességekkel rendelkező Luigi Bassi (1766-1825) olasz bariton alakította, Donna Anna-t Teresa Saporiti (1763-1869), Don Ottavio-t Antonio Baglioni, Donna Elvira-t Caterina Micelli, Leporelo-t Felice Ponziani, Zerlina-t Caterina Bondini, a Kormányzót és Masetto-t Giuseppe Lolli énekelte. Az előadás óriási sikert aratott, Mozart pályafutása során ekkor részesült a leghangosabb ünneplésben, ugyanis „Prága azonnal szívébe zárta a Don Giovannit, az első hat nap alatt négy előadást tartottak, a november folyamán pedig tovább játszották”.

A bécsi bemutatót 1788. május 7-én tartották, amelyre Mozart átdolgozta az operáját, de a fogadtatás nem volt túl kedvező, valószínűleg a Mozart-ellenes körök tevékenységének köszönhetően. Azonban az európai színpadokat azonnal meghódította ez az operák operájának tartott remekmű, amely napjainkig levehetetlen a dalszínházak műsoráról.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom: Till Géza: Opera; Opera Képes enciklopédia Budapest Kossuth Kiadó, 2005; Winkler Gábor: Barangolás az operák világában 2. kötet; Don Giovanni Kossuth Kiadó, 2012.; David Cairns Mozart és operái

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.