Tátika és Rezi, a két tojás
Ha már szó esett a Rezi váráról írott cikkben Tátikáról, hát utazzunk most el a Zalaszántó feletti „hegyekbe”, 413 méter magasra Tátika várának romjaihoz. Ez az erősség, Rezihez hasonlatosan, soha nem került bele a fontosabb krónikákba, nem fűződnek megvédéséhez, elfoglalásához hősi énekek. De létezett már a tatárjárás előtt is, és vagy négy évszázadon keresztül szolgálta aktuális urait.
Akik közül az első, az építtető a Tátika nemzetség volt, és még a tatárjárás előtt állt az erősség. Ami 1248-ban került IV. Béla birtokába, mert ezek a Tátikák bizony – példát véve a nagyurakról – maguk is hatalmaskodni kezdtek, és ráestek a veszprémi püspök birtokaira. Így hát a második honalapító nem is másnak, mint éppen a veszprémi püspöknek adományozta Tátikát. Aki át is építette, ennek az állapotnak romjait láthatjuk most is.
Ha figyelmesebben másszuk meg a várhegyet, a romtól vagy 100 méterrel alacsonyabban megtaláljuk a külső, vagy éppen az első, a Tátikák által épített vár maradékait, a közeli Farkas-hegyen pedig egy Tátikához tartozó tarisznyavár nyomait is. A bazalthegy tetején az építkezés, ahogy az szokott, itt is a 9x11 méteres öregtoronnyal indult, ami a vár északi oldalán helyezkedett el. Ezután épült fel jobb oldalon a palotaépület, aztán a kapu és a másik két oldalon a gyilokjárós falak.
Tátika és Rezi története amúgy sokban hasonlít, a Kőszegi család által sokáig betöltött veszprémi püspöki széktől Nagy Lajos idején a Lackfiakhoz kerül, majd ezek hűtlenné válása után Zsigmondhoz. Aki a gersei Pethőket, pontosabban Pétert és Lászlót teszi itt is tulajdonossá. A Pethőkből pedig sosem lett nagyúr, báró, azt abból is tudhatjuk, hogy még a török közeledtére sem tudtak annyit összeszedni, hogy megerősítsék a várat. Amit talán a régi jusson, 1538-ban Kecsethy Márton, a III. Pál pápa által is megdorgált, a török elől menekített javakat fosztogató veszprémi püspök is elfoglalt, de megtartani nem tudott.
1571-ben Giulio Turco Tátikát is lerajzolta, majd egy év múlva már kisebb török portya nagy károkat tesz az erődítményben. Az ostrom napja 1589. március 6-a, amikor a töröké lesz Tátika. De nem ül meg benne a kontyos, talán állapota miatt, így ezután már csak romként szerepel a forrásokban. Hogy aztán a várrobbantó Lipót katonái 1703-ban a kegyelemdöfést is megadják neki. Azóta romlik az 1741-ben a Festetich családhoz kerülő rom, amit Kisfaludy Sándor is megverselt egy természetesen rosszul végződő szerelmi történet helyszínéül használva.
A cikkben említett, Reziről szóló írás Ki rombolta le Rezi várát? címmel itt olvasható.
Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu
2017.10.17