Magyarország három részre szakadásától kezdve az 1570-es évek végéig a Magyar Királyság területén és Erdélyben csak protestáns nyomdák működtek, a 16. század folyamán az első nyomdák és nyomdászok evangélikusok vagy reformátusok voltak. Ugyanennek a századnak az utolsó negyedében kezdte meg működését „az egyetlen tartósan működő katolikus nyomda, a nagyszombati”. Annak ellenére, hogy a 17. század elejétől kezdve „az ellenreformáció éreztette hatását, a katolikus vallás túlsúlya a hazai nyomdák felekezeti hovatartozásában eleinte még nem mutatkozott”. Továbbra is csak Nagyszombatban működött katolikus officina, amely „a század végére már kimagaslott a többi hazai nyomda közül”. Kihangsúlyozandó, hogy a királyi Magyarország területén javarészt protestáns vezetés alatt álló tipográfiák működtek. A század utolsó harmadára azonban további protestáns nyomdák már nem létesülhettek.

A 18. században a nyomdák számottevő része továbbra is egyházi irányítás alatt állt, a legnagyobb és legjelentősebb nyomda ugyanúgy Nagyszombatban működött. A protestáns nyomdászat két központjává pedig a debreceni és a kolozsvári officinák váltak. Az evangélikusok nyomdái Észak- és Nyugat-Magyarországon az 1740-es évekre megszűntek. A 18. században olyan „polgári, vállalkozás jellegű nyomdák alakultak, amelyek nemcsak katolikus, hanem evangélikus megrendeléseket is teljesítettek”. Tulajdonosaik osztrák-német földről települtek át Magyarországra. 1760-ig inkább egyházi műhelyek működtek, 1760 után pedig a polgári vállalkozások túlsúlya vált jellemzővé.

Miután a 18. század első felében egyre kevesebb protestáns nyomda működött Magyarországon, az 1720-as évektől kezdve a Dunántúlon működő officinák, legfőképpen a győri Streibig-nyomda, a soproni Rennauer- és Siess-nyomda, kisebb mértékben a pozsonyi Royer- és a budai Landerer-műhely jelentettek meg az evangélikusok és a reformátusok számára a vallásgyakorláshoz elengedhetetlen könyveket. A legnagyobb számban evangélikus énekes- és imádságoskönyvekre, zsoltároskönyvekre és katekizmusra volt szükség. A protestánsok könyveit sok esetben ún. hamis impresszumadatok feltüntetésével adták ki. Az európai gyakorlatnak megfelelően a magyarországi nyomdák is ezt a megoldást legtöbbször „vallási szempontból kifogásolható művek esetében” a cenzúra és a hatóságok megtévesztésére használták. Ún. hamis nyomdahelyet tüntettek fel a kiadványokon, amennyiben megjelenési helyként nem azt a települést adták meg, ahol valójában a kiadványt nyomtatták. Több esetben a kiadót sem tüntették fel vagy adták meg pontosan, sőt számos esetben a megjelenés évszámaként is hamis évet jelöltek meg a kiadvány címlapján. Nagy számban 1725 és 1760 között jelentek meg a hamis nyomdahelyet feltüntető dokumentumok, ezenfelül a kiadványok mindegyike protestáns, többségében evangélikus vallásgyakorláshoz szükséges munka. A győri és a soproni nyomdák is ezeket a típusú kiadványokat nyomtatták leggyakrabban titkos nyomdahellyel. Győrben csak 1732 és 1760 között adtak ki hamis impresszummal kiadványokat, Sopronban azonban öt évtizeden keresztül. Némely műhely – többek között a győri Streibig-nyomda is – ezeket a könyveket kimondottan erre a célra elkülönített betűkészlettel nyomtatta.

A magyarországi nyomdák legtöbbször németországi vagy németalföldi kiadási helyet tüntettek fel kiadványaikon. Ezeknél a dokumentumoknál többször előfordult, hogy a még tökéletesebb megtévesztés érdekében a „külföldi nyomdász” magyarázkodik a magyar nyelvben való járatlansága miatt. A németalföldi nyomdahelyek szinte kivétel nélkül protestáns egyházi kiadványokon (pl. áhítatossági könyvek, zsoltárok, bibliák, énekeskönyvek) szerepelnek. Ezekről azonban tipográfiai jellegzetességeik alapján általában pontosan meghatározható, hogy 1740-1780 között mely magyarországi nyomdában jelentek meg.

A Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér állományában több olyan protestáns mű is található, amelyek a hamis impresszum feltüntetése ellenére vagy Győrben vagy Sopronban jelentek meg. A gyűjteményünkben megtalálható legrégebbi hamis impresszumú kiadvány az 1736-ban a soproni Schmid-nyomda kiadásában megjelentetett, Abraham Wolf és Georg Friedrich Rogall (1701-1733) evangélikus teológusok által írt evangélikus áhítatossági mű, amely a győri Sartorius János (1695-1756) evangélikus lelkész, egyházi író és fordító, valamint Bárány György (1682-1757) evangélikus lelkész és tanár fordításában jelent meg magyarul Volf Abrahámnak és Rogallen Fridriknek ... Atyafiságos serkentések, melly az ujonnan rendeltetett tanitoknak adattatott címmel. A címlapon azonban hamis jénai nyomtatási helyet tüntettek fel.

A Johann Jacob Rambach (1737-1818) evangélikus teológus és egyházi ének költő által gyermekek számára írt evangélikus katekizmust szintén Sartorius János ültette át magyar nyelvre. 1740-ben Gyermekeknek kézi könyvetskéjek : melly németből magyarrá fordíttatott, és magában foglalja I. Az idvességnek rendit. 2. Az idvességnek kintseit. 3. Keresztyéni életnek 100 reguláit. 4. Külső erköltsöknek 100. reguláit. 5. Imádságos könyvetskét címmel a soproni Rennauer-nyomdában jelent meg. A címlapon hiányzik a kiadó, hamis megjelenési helyként pedig Jénát tüntették fel.

Rambach írásában azt a kérdést járja körül, hogy „a gyermekek alkalmasak-e Isten országára, ajándékaiban, mint az igazság, békesség és Szentlélek által való öröm, részesülhetnek-e? Nem mintha kételkednék. Sőt inkább ostorozza azokat, akik a gyermekeket ettől visszatartják, és igyekszik meggyőzni a szülőket, tanítókat és gyerekeket, hogy akinél a Szentírásnak hitele van, az ebben nem kételkedhetik”. A szerző a könyv első részében 24 kérdés és nagyon rövid válasz segítségével a hit és az üdvösség lényegét ismerteti meg a gyerekekkel. Ezt követően 237 kérdés és felelet formájában „feldolgozza a hitnek, a megigazulásnak, a megtérésnek a tanát”, ezt a részt a szerző nemcsak gyermekek, hanem felnőttek számára is írta. További 400 kérdés-feleletben pedig az üdvösség legfőbb kincseiről ír, amelyben az igaz keresztények részesülnek.

Az Uj zengedező mennyei kar, az-az Régi és ujonnan szereztetett, válogatott, isteni ditséreteket, és lelki énekeket magában foglaló, szép rendbe vétetett graduál, melly az Istennek ditséretire, az hiveknek serkentésekre, és vigasztalásokra, egynéhány imádságokkal együtt című evangélikus egyházi énekeskönyvet a címlapon feltüntetett Frankfurt helyett valójában Győrben adta ki Streibig Gergely János 1743-ban. Torkos József (1710-1791) győri születésű, 1749 és 1784 között Sopronban működő evangélikus lelkész bővítette ki id. Ács Mihály Zengedező mennyei kar című evangélikus énekeskönyvét. Ez az új, összesen 636 egyházi éneket tartalmazó változat Új zengedező mennyei kar címmel először Sopronban jelent meg 1743-ban. A kötetben 17. századi protestáns énekeskönyvek válogatott anyaga, a Zengedező mennyei karból átvett énekek, valamint a németből fordított új evangélikus énekek is szerepelnek. Az összeállítók célja az volt, hogy olyan énekeskönyvet hozzanak létre, amely egyszerre összegzi és újítja meg a korábbiakat, ennek érdekében „a Zengedező mennyei kar énekeit kijavították, a hosszú és elegendő buzgóság nélküli énekeket elhagyták”. A korábbi protestáns énekeskönyvekkel szemben ennél tematikus szerkesztési elvet alkalmaztak, illetve az egyes énekek sorszámuk és kezdősoraik alapján is visszakereshetővé váltak.

A Szent Dávid királynak, és prófétának száz-ötven sóltári címmel megjelentetett Szenczi Molnár Albert zsoltárfordítások a címlapon feltüntetett Frankfurt helyett – a kiadvány tipográfiai jellemzői alapján – valójában Győrben Streibig Gergely János adta ki.

A Sopronban többször is megjelentetett Új zengedező mennyei kar ezen győri kiadása kapcsán a soproni nyomdászt többször is azzal gyanúsították, hogy ezt a változatot is ő adta ki. E gyanúnak valószínűleg nem lett semmiféle következménye, mert ezután sem szüntették be Sopronban a hamis impresszumú evangélikus könyvek kiadását.

A református lelkész Szőnyi Nagy István (1633/1634-1709) Mártyrok coronája, mely az evangeliomi igaz vallásban álhatatossaknak, és a' mártyromság szenvedésben diadalmassaknak, fejekben liliom színű szép gyemántokkal, s' rosa szinű drága rubintokkal, fénlik: tudni illik, olly idvességes könyvecske: mellyben miképpen kellessék a' Szenteknek a' Kristus vallásában megmaradni, az üldözésben magokat viselni, a' számkivetést, tömlöczöt szenvedni s' a' mártyromságban győzedelmeskedni? című művének második kiadása a címlapon feltüntetett Nürnberg helyett valójában Sopronban jelent meg Siess János József kiadásában, de a címoldallal ellentétben nem 1727-ben, hanem 1752-ben.

A reformáció szerzői arra törekedtek, hogy „az evangéliumi tanítást az új keletű mártírok szenvedésével, illetve halálával kapcsolják össze”. Az 1550-es évektől megjelenő nyugat-európai mártirológiai művek fordításai Magyarországon azonban nem jelentek meg a 16-17. században. Egészen a 17. század utolsó harmadáig, 1668-ig kellett várni az első magyar mártirológiai munkára. Második mártirológiai magyar műként 1675-ben Kolozsvárott jelent meg először Szőnyi Nagy István Mártírok koronája című írása. Szőnyi Nagy, a kálvini tanítás alapján, a mártírban „olyan ideáltípust rajzolt meg, aki, mivel biztos a kiválasztottságában, türelemmel és kitartással tűri a szenvedést, vállalja az üldöztetést, sőt a halált is”. Az üldözöttek számára Szőnyi Nagy a „mártírok koronájának elnyerését jelöli meg követendő életvezetési elvként”, valamint azt is kimondja, hogy a mártírok mind kiválasztottak, így üdvözülésük is megkérdőjelezhetetlen.

A Sopronban kiadott Mártyrok coronájának előszavában Debrecenre utalnak, emiatt a debreceni nyomdát meggyanúsították a második kiadás kinyomtatásával. A könyvvizsgálati iratok tanúsága szerint hat éven keresztül vizsgálták a megjelenés körülményeit. A debreceni tanácsnak éveken át kellett győzködnie arról a hatóságot, hogy nem a városban nyomtatták ezt a könyvet. A hatóság egyébként úgy szerzett tudomást erről a kiadásról, hogy egy győri könyvárustól több más kötettel együtt ezt is elkobozták. Érdekesség, hogy a soproni nyomdára ennek a könyvnek a kapcsán egyáltalán nem gyanakodtak.

A Keresztyén catechismus, az-az: A’ keresztyéni hitnek ágazatira kérdések és feleletek által való rövid tanitás melly a’ kérdéseknek’ s feleleteknek summás értelmekkel, és azokban foglaltatott dolgokat fel-fejtegetö kérdezkedésekkel' s némelly szükséges magyarázatokkal, a’ Szent Irásbéli bizonyságoknak egészenvaló le-irásával; végre a’ catechizálásra való hasznos utmutatással, ez új formában ki-botsáttatott című, hamis nyomdahelyet, kiadót és megjelenési évet feltüntető református katekizmus Bázel helyett valójában, a nyomdai jellegzetességei alapján, Győrben jelent a Streibig-nyomda kiadásában, és a címoldallal ellentétben nem 1760-ban, hanem 1780-ban. 1760-ban valóban megjelent Bázelben ugyanez a katekizmus, a győri kiadás szövegében és szerkezetében ugyan követi azt a változatot, de a nyomdai kivitelben teljesen különbözik attól. Az eredeti bázeli és egy soproni, szintén hamis impresszumú variánstól eltérően a győri kiadás címlapján egy kéttornyú templomot ábrázoló könyvdísz szerepel.

Bod Péternek (1712-1769) a korszak egyik legműveltebb és legsokoldalúbb református lelkészének, irodalom-és egyháztörténet-írójának A’ Szent Bibliának historiája című, a bibliai könyvek történetét összefoglaló írásának harmadik kiadása 1782-ben jelent meg Győrött a Streibig-nyomdában. A kötet hamis impresszumot tartalmaz, a címlapon ugyanis Szeben szerepel megjelenési helyként, Sárdi Sámuel kiadóként, megjelenési évként pedig 1748. Ebben az írásában Bod „a magyar nyelvű bibliafordítások történetét dolgozta fel és adta közre” áttekinthetően, káté, azaz kérdés-felelet formájában.

oszem

Felhasznált irodalom: V. Ecsedy Judit: Titkos nyomdahelyű régi magyar könyvek 1539-1800; Bánfi Szilvia-V. Ecsedy Judit: A magyarországi nyomdászat képes krónikája 1473-1700; V. Ecsedy Judit: A könyvnyomtatás Magyarországon a kézisajtó korában 1473-1800; V. Ecsedy Judit: Bod Péter műveinek kiadástörténetéhez – hamis évmegjelölésű változatok; Kovács Géza: A Győri Evangélikus Egyházközség története 1520-1785

Az Érdekességek a győri könyvtár Muzeális gyűjteményéből cikksorozat további részei itt találhatók felsorolva.