Megközelítőleg 5000 bejegyzett, tudott, ismert (!) szekta található az Amerikai Egyesült Államok területén. Ez a szám azonban valójában még ennél is jóval magasabbra rúghat. Olyan közösségek ezek, amelyek nagyobb vallási, kulturális, politikai, vagy szociális szempontból jól megkülönböztethetően elkülönülő, azokkal szembenálló értékrendet, szokásokat, gondolkodást és cselekvéseket követő csoportokat jelentenek. Ijesztő. De még félelmetesebb tudni, hogy társadalmunk és saját emberi pszichénk kitűnően alkalmas a nem rejtőzködő, mi több, teljesen nyilvános megvezetésre; arra, hogy egyetlen eszme, gondolat, vagy ember befolyása alá kerüljünk. A Sikoly című mozifilm kvadrológiáról ismert Kevin Williamson pontosan ez utóbbit ragadta meg a Gyilkos hajsza (snassz magyar) című tévésorozat kreátoraként, mindezt sarkítottan felturbózván, és némi kulturális, napjainkban vita nélkül divatos irodalmi töltettel spékelvén meg a létező és valóságos ötletmagot.

Nem is titkolja Williamson, hogy a The Following ideája már a 2000-es Sikoly 3-mal kapcsolatban felmerült: Sidney Prescott egy olyan szektára bukkant volna, amely a sikolyálarcot viselő gyilkos(ok) követőit foglalta volna magába. A sorozatötlettel aztán kimondottan a Fox csatornáját kereste meg, mondván, „minden idők legkedvencebb sorozatának, a 24-nek az otthona”. Talán nem is véletlen a fő karakter, Ryan Hardy bizonyos hasonlósága Jack Bauer-hez, hiszen mindketten képesek bármikor meghalni a cél érdekében, és mindkettejük lelkére a vétlen áldozatok halálának súlya nehezedik. Williamson nyers, naturális, véres (de nem brutális) filmben gondolkodott, amely természetéből fakadóan ellentmondásos és megosztó lehet. A Fox ennek ellenére – köszönhetően korábbi sikereik feléjük történő nyomására – széleskörű közönségnek szánta a műsort.

Persze a korosztály-besorolások miatti cenzúra korában nem árt az óvatosság és megfontoltság, így Williamson a kényes jelenetek esetében rögtön e-mail-t váltott a Fox elnökével, hogy elmegy-e még így az erőszak. Persze léteznek trükkök (egy erőszakos jelenetet úgy tarthatsz a legbiztosabban a filmben, ha beleteszel egy még erőszakosabb scene-t, amit aztán persze kiszűrnek, de az eredeti, miután lájtosabb, benne maradhat), illetve mosolyogtató szemérmességek (a filmben simán átvághatják valakinek a torkát, ám a szex-jeleneteken napestig polemizálnak). De vissza a The Following-hoz. Williamson olyan „kemény fickót kisfiús vonásokkal” akart Ryan Hardy szerepére, mint amilyen például Kevin Bacon, aztán amikor az ügynöke valóban magát Bacon-t ajánlotta, kiderült, a színész az elmúlt 4 évet azzal töltötte, hogy találjon magának egy megfelelő tévésorozatot. Innentől nem is volt tovább kérdéses a dolog, Bacon elárulta, főként az „élet vagy halál” szituációja tetszett meg neki a szerepben. A kiélezett személyiségű hőshöz olyan főellenség dukált, aki karakterében ugyanannyira képes uralni a vásznat, James Purefoy pedig a végtelenül intelligens, ámde pszicho- és szociopata sorozatgyilkos Joe Carroll bőrében nem is lehetett volna jobb választás. (Joe Carroll amúgy a valódi londoni „Sketchbook gyilkos”, John Sweeney egyik létező álneve volt.)

A Gyilkos hajsza 2013. január 21-én startolt az amerikai tévékben, és április 29-én futott le a tizenötödik, befejező rész az évadból. A sorozat Ryan Hardy (Bacon) volt FBI-ügynökre koncentrál, aki hosszú éveken át megszállottan üldözte az egyetemi irodalomprofesszor, fiatal nőket gyilkolászó Joe Carroll-t (Purefoy), majd miután sikerült elkapnia, egy szívét ért késszúrás miatt majdnem az életét vesztette. A visszavonult, pacemaker-rel élő, alkoholfüggő Hardy azonban kénytelen újra elővenni az ügyet (illetve az „ügy” veszi elő őt) tanácsadóként, amikor Carroll megszökik a börtönből. Ryan meglehetősen kiszolgált lelki és fizikai állapotán közel sem segít a felismerés, miszerint Joe a börtönévek alatt egy egész szektányi, gyilkosokká fanatizált követőt gyűjtött maga köré, akik civileknek álcázva bárhol ott lehetnek. Ezért is sikerül például a bébiszitter Emma (Valorie Curry) segítségével elrabolniuk Joe kisfiát, Joey-t a volt feleségtől, Claire Matthews-tól (Natalie Zea). Az arctalan, Edgar Allan Poe „gyilkos” művészetének koordinátái mentén tevékenykedő Carroll-hívők elleni harcban Hardy mellé felsorakozik a fiatal FBI-ügynök Mike Weston (Shawn Ashmore), valamint Debra Parker (Annie Parisse) is, ám egyikük sem sejti, hogy Joe ördögi terve Ryan teljes elpusztítására, és Claire visszaszerzésére irányul (akivel Hardy-nak viszonya volt a korábbi nyomozás folyamán).

A The Following – ahogyan azt maga Williamson is megjósolta – vegyes kritikai fogadtatásban részesült. Voltak, akik „az egyik legerőszakosabb és minden bizonnyal a legijesztőbb kereskedelmi szórakoztatásra készült sorozatnak” dicsérték, hozzátéve, hogy „néhány csavar megalapozatlannak, valószínűtlennek, eltúlzottnak tűnik”. Mások „elcsépelt, öncélúan erőszakos, melodramatikus ismétlődésekkel élő” show-nak minősítették, abban azonban elég nagy egyetértés mutatkozott, hogy Kevin Williamson otthon van a feszültségkeltés (horror) műfajában, és hogy a Hardy-Carroll-féle, életre-halálra folyó gyilkos üldözés magas színvonalú színészi játékot hozott. Persze mindig a nézettségi adatok a döntőek: a számok 4 és fél millióról indultak, hogy a végére 3 és fél millióra essenek vissza, de a sorozat mégis megkapta az esélyt egy második évadra.

Figyelem, a folytatásban kemény spoilerek jönnek! A következő felvonás 2014. január 19. és április 28. között zajlott, ugyancsak 15 résszel. A helyzet változott is, meg nem is. Eltelt majdnem egy év. Claire meghalt, Joe meghalt. Ryan Hardy egy alkoholrehabilitációt követően visszament tanítani, a felszínen már túllépett a történteken, amikor az évforduló napján három ismeretlen, Joe Carroll-álarcos idegen egy metrón halálra késel több ártatlan utazót. Úgy Hardy-t, mint a szintén „pihenőn” lévő Mike Weston-t rehabilitálják az ügy miatt. Az egyik túlélő, Lily Gray (Connie Nielsen) egyre közelebb kerül Ryan-hez, de csakhamar kiderül, ő irányította a támadókat (köztük ikerpár fiait – mindkettő Sam Underwood), és tervükkel Joe Carroll-t szándékoznak kiugratni a bokorból – ugyanis meg vannak győződve arról, hogy 1 évvel ezelőtt nem sikerült Ryan-nek megölnie őt. Hardy titkos félelme ugyanez, s mikor Joe valóban visszatér (a hűséges Emmával az oldalán), folytatódik a kegyetlen hajsza a sorozatgyilkos után. Csakhogy immár Lily-vel és „követőivel” is számolni kell, Joe pedig beférkőzik egy valódi, elvonult szekta sorai közé, átveszi felettük az irányítást, hogy egy még elvetemültebb terv részeként örökre tönkretegye Ryan Hardy-t.

A második évadban Hardy szinte két tűz közé szorul, ám ezúttal Mike-on túl saját unokahúga, Max (Jessica Stroup) is segíti a Joe elleni harcban. Kevin Williamson emelt egyet a téten, színre dobott egy elvetemültségben és aberrált pszichés zavarban Joe-hoz hasonló másik ellenséget (Lily és fiai), ugyanakkor a Poe-féle irodalmi alapokon túllépve immár egy valódi szektát tett meg Carroll befolyásolni képes személyisége rabjaivá. A dramaturgia hasonló az első szezonbeli irányvonalhoz, de valóban jót tett a The Followingnak a két gonosz oldal dinamikája. A nézettségi adatok kiegyensúlyozott 3 milliós számokat hoztak, és csont nélkül zöld utat kapott egy harmadik sorozatévad. Joe Carroll ugyan végre (megint) börtönbe került, de valószínűsíthető, hogy ezzel nem zárult még le az ő és követői története, minden bizonnyal szerepet kap majd alakja a harmadik évadban is, s mivel a második lezárásaként az életben maradt egyik ikerpár elhajtott testvére holttestével (biztos, hogy meghalt?) a sötét erdőben, elképzelhető, hogy ismét „kettős felállással” kell majd Hardy-nak, Mike-nak és Max-nek megküzdenie.

A The Following az első két évad után jó kis szórakozásnak tűnik. Helyenként majdnem a 24 kistestvéreként emlegettem, mivel az alapfelállás remek, a dramaturgia sodró, akciódús, miközben a drámai vonalak is ki-kiéleződnek. Hangulata komor, haladási iránya kiszámíthatatlan, ritmusa végig a történetben tartó. Viszont a fordulatokkal, csavarokkal, az akciók koreográfiáival helyenként nekem is volt némi problémám (ez viszont minden hasonló jellegű sorozat esetében előfordul). A legjobban az szúrta a szemem, hogy Joe „amatőr” követői mindent képesek profin végrehajtani, egy szinten pedig már azon sem léphettem túl, ugyan hogyan sikerült neki a börtönből egész hadsereget toboroznia magának? Ki pénzelte őket, miért voltak ennyire végletesen befolyásolhatók, mégis milyen céloktól és elképzelésektől vezérelve hajtottak 100%-osan fejet Joe előtt?

A két ellenpont azonban jól van megírva, és jól van kivitelezve. Kevin Bacon teljességgel megtalálta a karakteréhez illő figurát úgy testben, mint lélekben, drámai pillanatai kontúrosan hitelesen jöttek át a filmkockákon, Ryan Hardy személyisége az ambivalencia kiaknázatlan tárháza. A vele szemben álló Joe Carroll-t James Purefoy valódi brit aurája hatja át. A tébolyodott egyetemi tanár, „bukott” író attitűdje, beszédstílusa, hideg viselkedési repertoárja hátborzongató, érzelmi skálája kiszámíthatatlanul széles, céljai zavarosan kegyetlenek. Két ennyire erős, ellentétes töltetű karakterrel nem nehéz működő sorozatot kreálni, mivel együtt (illetve egymással szemben) képesek a felsorolt hibákat is valamelyest ellensúlyozni. A The Following tehát remek szórakozást, borzongató atmoszférát kínál egy olyan világban, ahol az őrült Joe Carroll-követőknek köszönhetően senki nem érezheti magát teljes biztonságban, s ez a zaklatott, békétlen, állandó ébrenlétet követelő univerzum a nézőkben is megteszi a maga hatását. Hogy is mondta Edgar Allan Poe? „Az életet a haláltól elválasztó határ homályos és bizonytalan. Ki a megmondhatója, hol végződik egyik, és hol kezdődik a másik?”

Eredeti cím: The Following
Műfaj: thriller
Forgalmazó tévécsatorna: Fox
Amerikai adásba kerülés: 2013-
Eddigi évadok száma: 2
Eddigi részek száma összesen: 30

Szilvási Krisztián

A Tévésorozatok korábbi cikkei:
1. rész: Befutó (Luck)
2. rész: Jim szerint a világ (According to Jim)
3. rész: Gyilkosság (The killing)
4. rész Sikersorozat (Episodes)
5. rész: The Walking Dead
6. rész: Amerikai Horror Story (American Horror Story)
7. rész: Helix