A Vatikánban látható Belvederei Apollónt egy az i. sz. 2. század első évtizedeiben Rómában tevékenykedő másolóműhely készítette. A kutatások alapján a híres Leokárész bronzszobrának másolata, amely i. e. 330 körül Görögországban készült.

A fehér márványból megformált remekmű 2,24 méter magas. Komplex kontraposztját sokan csodálták, úgy tűnik, hogy elölről és profilból is pozicionálja az alakot. A nyíl éppen most hagyta el Apollón íját, és izmai még tónusban maradtak, ezért egyszerre sugároz nyugalmat és aktivitást.

A múzsák vezetőjének egyik legelső cselekedete a Delphoi szent körzet megújítása volt. Előtte le kellett győznie a környék falvait is rettegésben tartó kígyószörnyet, amely rendszeresen tönkretette a gabonamezőket, és beszennyezte a vidék folyóit és patakjait.

Az ifjú Apollón, a mítosz ma ismert változata szerint, nyilával megölte Püthónt, de mivel az Gaia gyermeke volt, bűnhődnie kellett a tettéért: kilenc évet dolgoznia Admétosz istállójában mint gulyás. Amikor ezt a büntetést elvégezte, delfin alakjában tért vissza Krétáról Püthóba, és papokat hozott magával. Ezért a várost átkeresztelték Delphire vagy Delphoira, ahol Apollón az egyik papnőjét csodálatos jóstehetséggel áldotta meg, őt hívják Püthiának.

Kerényi Károly megjegyzi, hogy a régebbi mítoszok két sárkányt említettek, akiket talán szándékosan kevertek össze. Egy Delphyne nevű nőstény sárkányt és egy hím kígyót, Typhont, akit összetévesztettek Pythonnal, aki valójában a templom jó daimónja volt. Így szerepelt a minószi vallásban is, de sárkányként ábrázolva, ahogy az észak-európai keleti folklórban is gyakran előfordul.

Delphoi elnevezése kapcsolatba hozható a görög δελφ delph „üreg”, vagy δελφός delphosz „anyaméh” szavakkal, amelyek a földanyára utalnak. A delphoi Földistennő „minden istenek közül az ősjós” megtisztelő nevet viseli. Később Gaia lányai osztottak jóslatot. Először Themisz, a törvény istennője, őt a Föld másik titánleánya, Phoibé, a „ragyogó” Létó anyja váltotta fel, aki pedig unokájának, Apollónnak ajándékozta a jóshelyet.

I. e. 800 táján emelték itt az első kőtemplomot Apollón tiszteletére. A templom i. e. 548-ban egy tűzeset miatt megrongálódott, ezért átépítették. Oszlopcsarnokkal vették körbe, és a szent terület legfelső részén egy színházat és egy stadiont építettek, ahol négyévente játékokat és költői versenyt rendeztek a Püthia tiszteletére.

A delphoi jósda vallási tradíciói és a legkorábbi szertartások három ókori szerző munkáiból ismerhetők meg: Homérosz Apollón himnusz, Aiszkhülosz Eumeniszek című drámája és Euripidész Iphigenia a tauroszok között című műve. A hagyomány szerint a jósda bejárata felett volt a szállóigévé vált felirat: Gnóthi szeautón (ógörögül: γνῶθι σεαυτόν) – Ismerd meg önmagad!

Visszatérve a Belvederei Apollón szoborhoz: a klasszikus ókorban ünnepelt remekművet Közép-Olaszországban fedezték fel újra a 15. század végén, az itáliai reneszánsz idején, és 1511-ben állították ki a Vatikáni Palotában. Dürer mellett a késő reneszánsz idején több jelentős művész is vázlatokat készített róla, köztük Michelangelo, Bandinelli és Goltzius. Az 1530-as években Marcantonio Raimondi metszete közvetítette a híres kontraposztot Európa-szerte.

A világ egyik leghíresebb műalkotásává vált, amikor 1755-ben Johann Joachim Winckelmann (1717–1768) német művészettörténész és régész a görög esztétikai ideál egyik legtökéletesebb példájának nevezte. „Nemes egyszerűsége és csendes nagyszerűsége” a felvilágosodás egyik ikonjává tette. Goethe, Schiller és Byron is egyetértett vele.

A Belvederei Apollón egyike volt azoknak a műalkotásoknak, amelyeket Napóleon 1796-os olaszországi hadjárata után Párizsba vitt. 1798-tól a Louvre gyűjteményének részét képezte, de 1815 után visszakerült a Vatikánba, ahol azóta is látható, a Vatikáni Múzeumok komplexumának Pio-Clementine Múzeumának Cortile del Belvedere-jében.

E különleges szobor, amely Antonio Canovát is inspirálta, évszázadokon át az esztétikai tökéletesség eszményét testesítette meg mindazok számára, akik valóban képesek észrevenni és megállni mellette.

Szabados Éva

Forrás: magyar és angol Wikipédia, museivaticani.va, journals.uchicago.edu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Mozaik a Villa Hadrianából
2. rész: Cellini: Sótartó
3. rész: Caravaggio: Medúza-fő
4. rész: Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel
5. rész: Pierre Puget: A krotóni Milón halála
6. rész: Henri Rousseau: Az álom
7. rész: Ihachi sárkánya
8. rész: Nagy Károly talizmánja
9. rész: A Teknősbékák kútja (Fontana delle Tartarughe)
10. rész: Pablo Picasso: Guernica
11. rész: Benczúr Gyula: Budavár visszavétele
12. rész: Piero della Francesca: Szent Antal szárnyasoltár
13. rész: Alfons Mucha: Gismonda
14. rész: Emile Gallé: Váza írisszel
15. rész: Tádzs Mahal
16. rész: Edgar Degas: Balett – A csillag
17. rész: Bernini: A folyók kútja
18. rész: Gemma Augustea
19. rész: Bernini: Apolló és Daphné
20. rész: A Belém-torony
21. rész: Bocca della Verità (Az igazság szája)
22. rész: A sienai dóm
23. rész: Az Alhambra
24. rész: A chambord-i kastély
25. rész: A prágai Károly híd
26. rész: A chartres-i székesegyház
27. rész: Arany körgallér a bronzkorból
28. rész: A Fabergé-tojások
29. rész: Lechner Ödön: A pozsonyi kék templom
30. rész: Gulácsy Lajos: Varázslat
31. rész: Csontváry Kosztka Tivadar: Mandulavirágzás Taorminában
32. rész: Hadrianus síremléke, az Angyalvár
33. rész: A Prima Porta-i Augustus szobor
34. rész: Raffaele Monti: A menyasszony
35. rész: Munkácsy Mihály: Krisztus-trilógia
36. rész: Tiziano Vecellio: Pesaro Madonna
37. rész: Róth Miksa: Napfelkelte
38. rész: Gustav Klimt: Pallasz Athéné
39. rész: A Neuschwanstein kastély
40. rész: A pisai ferde torony
41. rész: Frida Kahlo: Önarckép tövises nyaklánccal
42. rész: Ara pacis Augustae (Az augustusi béke oltára)
43. rész: A capitoliumi nőstény farkas
44. rész: A prágai Szent Vitus-székesegyház
45. rész: A négy tetrarcha portrészobra
46. rész: Johannes Aquila: Szent László – A veleméri templom freskórészlete
47. rész: A Colosseum
48. rész: A conwyi vár
49. rész: Antoni Gaudí: Park Güell
50. rész: A maharadzsapalota
51. rész: Niobé-kratér
52. rész: Ponte Vecchio
53. rész: Az Aranyhajó
54. rész: A Szent István-terem
55. rész: Humayun császár síremléke
56. rész: A Big Ben
57. rész: A rábaszentmiklósi Szent Miklós templom
58. rész: A Mátyás-templom
59. rész: A Sándor-erőd
60. rész: A Hohenzollern-kastély
61. rész: Gustav Klimt: A csók
62. rész: Míg a halál el nem választ... ‒ Sten Sture jegygyűrűje
63. rész: A Lánchíd
64. rész: A Szamothrakéi Niké
65. rész: A Bostoni Operaház
66. rész: Sandro Botticelli: Tavasz
67. rész: A Gyugyi-gyűjtemény
68. rész: Claude Monet: Nő napernyővel – Madame Monet és fia
69. rész: Az agyaghadsereg
70. rész: San Gimignano tornyai
71. rész: A Las Lajas bazilika
72. rész: M. S. mester: Kálvária
73. rész: Bomarzo – A rejtélyes szent erdő
74. rész: Eugène Delacroix: Villámlástól megriadt ló
75. rész: Hohensalzburg vára
76. rész: Élisabeth Vigée Le Brun: Önarckép portréfestés közben
77. rész: Knidoszi Déméter
78. rész: A winchesteri székesegyház
79. rész: A Festetics-kastély
80. rész: Raffaello: Sixtus Madonna
81. rész: Mont-Saint-Michel
82. rész: Jan Vermeer: Csipkeverőnő
83. rész: A millau-i völgyhíd
84. rész: Flora Farnese
85. rész: Thomas Pitts: Pagoda epergne
86. rész: A Kuangcsoui Operaház
87. rész: A brüsszeli csipke
88. rész: Mercurius di Giambologna
89. rész: A Laokoón-szoborcsoport
90. rész: Michelangelo: Pietà
91. rész: Leonardo da Vinci: Mona Lisa (és az a bizonyos mosoly)
92. rész: Michelangelo: Dávid-szobor
93. rész: Sandro Botticelli: Vénusz születése
94. rész: Pablo Picasso: Avignoni kisasszonyok
95. rész: Csontváry Kosztka Tivadar: Magányos cédrus
96. rész: Auguste Rodin: Gondolkodó
97. rész: A szamurájok elveszett kardja: Honjo Masamune
98. rész: Sydney-i Operaház: az építészet és a kultúra szimbóluma
99. rész: Hüpnosz – az álom istene
100. rész: Székely Bertalan: Egri nők
101. rész: Claude Monet: Japán híd, tavirózsák
102. rész: Alfons Mucha: Költészet
103. rész: Jahangir sírja
104. rész: Raffaello Santi: Az athéni iskola
105. rész: Louis Sussmann-Hellborn: Dornröschen
106. rész: Mefisztó és Margit kettős szobra
107. rész: Porcelán kávégépek Herendről
108. rész: A Halászbástya
109. rész: Charles de Sainte-Maure márvány nyakkendője
110. rész: Botticelli: Pallasz Athéné és a kentaur
111. rész: Giovanni Strazza: Fátyolos Szűz