A regény egy ösztöndíjpályázatra készült el, majd némi átdolgozást követően került kiadásra. Központi szerep jut benne a csendnek, hiszen egy csendtáborban játszódik. Jánoki-Kis Viktória maga is járt egy ilyen helyen, így nagyon hitelesen adja át azt a belső utazást, amelyet átél ott az ember – ahogyan erről a 23. Győri Könyvszalonon is beszélt. „Ilyenkor az agy, a figyelem egy idő után átáll egy másfajta működésre, másfajta érzékelésre, képessé válik megérezni a csend erejét, szoros kapcsolatot létrehozni vadidegen emberek között, képes arra, hogy egymást kimozdítsák életük mélypontjáról. Ennek a szépségét szerettem volna megmutatni.” Így társul a csend mellé kontrasztként a zivatar, mert a hangsúly a belső történésekben van, és minden, ami belül történik, felkavaró.

Mitévő legyen a családanya, aki elveszítette a házasságába vetett hitét, és nem tud engedelmeskedni a megbocsátás parancsának? Szabadulhat-e gyötrő bűntudatától a férfi, aki felelősnek érzi magát feleségének haláláért? Hogyan ítélhető meg az ember, ha tettei nyomán korai sérülései is felszínre kerülnek? Különleges lélektani érzékenységgel bontakoznak ki előttünk az egymásba fonódó sorsok, miközben a két főszereplő egy nyolcnapos erdei csendtáborban, a Vipassana meditáció gyakorlása során meghatározó élményeinek mélyére tekint. „Akiben ennyi szeretet van egy idegen iránt, az szabad. Annak minden lehetséges. Mert közvetlen kapcsolatban van a szeretet forrásával, és hiába csapták be, alázták meg, árulták el és használták ki, újra föl tud állni. Tovább tud menni. És a szeretetével nemcsak magát, hanem másokat is meg tud gyógyítani.” E néhány sornyi felismerés a regény gyújtópontja. A törődő figyelemnek ugyanis, amellyel egymás felé fordulhatunk, roppant ereje van. Felfedi a valóságot, közösséget vállal, és cselekedeteivel képes a rászorulót felemelni, megtartani.

A Csend és zivatar szerkezetét a három főszereplő határozza meg: minden fejezetben más szólal meg, más szemszögéből ismerjük meg a dolgokat, végül ezekből a mozaikokból áll össze a történet. „A novelláimban is szívesen alkalmaztam ezt a technikát, mert úgy érzem, hogy az élet is olyan, hogy bármi is történik, mindannyian csak szubjektíven tudunk rátekinteni; ami az én szemszögemből így tűnik, az máséból lehet egészen más. Szeretem egy történetben visszaadni a tények szubjektivitását.”

Jánoki-Kis Viktória 1982-ben született Tiszaföldváron. 2006-ban végezett a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem építészmérnöki karán. Hat évig dolgozott a szakmájában, majd szabadúszó újságíróként tevékenykedett a Heti Válasznál, a Magyar Konyhánál és a Borászportálnál. 2018-tól szépíró kurzusokon tanult Lackfi Jánosnál, Zsiga Henriknél, Petőcz Andrásnál és Horváth László Imrénél. 2019-től rendszeresen publikálja novelláit irodalmi folyóiratokban (Magyar Napló, Eső, Hévíz, Műhely, Vigilia, Országút, Helyőrség). 2021-ben elnyerte a Móricz Zsigmond irodalmi alkotói ösztöndíjat. 2022-ben a Petőfi Kulturális Ügynökség beválogatta a KMI 12 program szerzői közé. Rövidfilmjei: Hintaszék (2022), Online (2023). Önálló kötetei: Átlépsz velem a víz fölött (novellák, 2021), Csend és zivatar (regény, 2024).

Jánoki-Kis Viktória Csend és zivatar című kötete kölcsönözhető a győri könyvtár gyűjteményéből.

Szilvási Krisztián

Forrás: magyarnaplo.hu, gyoriszalon.hu