Gyabronka József 1994 és 1999 között a Győri Nemzeti Színház tagja volt, és olyan kiváló előadásokban játszott, mint a De mi lett a nővel (r. Kiss Csaba) és a Bűn és bűnhődés (r. Tordy Géza).

Mi alapján választottad ki Krasznahorkai László Gyilkos születik című novelláját, amelyből részleteket fogsz felolvasni?

A Seiobo járt odalent az első könyv, amit Krasznahorkaitól kaptam, és azonnal a rajongója lettem. Nehéz olvasmány, mert egy-egy írás, egy-egy fejezet egyetlen mondat, de én ezt nagyon élvezem. Mert van értelme – nem magamutogatásból ír így, komoly oka van, amikor csak a regény végén teszi le a pontot.
A Seiobo szerintem egy olyan könyv, amit mindenkinek, aki filozófiával, művészettel vagy egyáltalán az élettel foglalkozik, el kellene olvasnia. Gyönyörűen megírt történetek súlyos tanulsággal. Mindenkinek ajánlani szoktam, ha eljutunk oda a beszélgetésben, mert véleményem szerint fel lehet nőni ez a könyv által.

A felnőtté válás nehézsége most nagyon aktuális téma…

Ezzel kapcsolatban volt egy tapasztalatom, amikor diákoknak játszottuk a Hamletet a Krétakör Színházzal. Az előadás után mindig beszélgettünk velük, és számomra ott kiderült, hogy a fiatalság mindig újjászüli magát. Mert mindig volt ötvenből legalább öt olyan ember, aki miatt érdemes volt csinálni. Minden korosztályban megvan az a mag, aki fogékony a kultúrára.

A könyv mottója így szól: „Vagy sötét van, vagy nincs szükségünk fényre.” (Thomas Pynchon – Thelonious Monk). Ez alapján az a kérdés merülhet föl, hogy van-e remény?

Tulajdonképpen Krasznahorkai minden műve arról szól, hogy nincs remény. Neki az az alapélménye, hogy egyre kisebb az esélye egy olyan emberi világnak, amely képes meghallani a tanítást, és továbbvinni a kultúrát, a civilizációt.
Amikor az igazi művészet megszülethet, az egy egészen különleges és áldott állapot – a csillagok éppen jól állnak. De az is kell hozzá, hogy megszülessen egy Bach, egy Bartók Béla, egy Thomas Mann vagy egy József Attila – tehát mindennek össze kell állnia.

Egy művész lehet teljesen pesszimista?

Feltehetőleg azért írja a könyveit Krasznahorkai, mert hátha van valaki, aki még fogékony arra, hogyan lehetne jobbá tenni ezt a világot. És az olvasás talán elindítja benne a szándékot, hogy majd megszülethessen a cselekvés is. Mert a jelenlegi helyzet a világban és itthon nem ad okot az optimizmusra. A pesszimizmus szerintem egy módszer Krasznahorkainál arra, hogy felébressze az olvasókat, az embereket. Felébressze bennünk a felelősségérzetet, hogy dolgunk van ebben a világban.

Az útmutatás mennyire tartozik szerinted a művész hivatásához?

Abszolút. Petőfi írja le ezt nagyon szépen, hogy a költő az emberek szellemi vezére. Neki kell elöl állnia és példát mutatnia.
A Krasznahorkai novella, amit fel fogok olvasni, az én olvasatomban azt jelenti, hogy az igazi művészet mindenkire hatással van, arra is, aki egyáltalán nem foglalkozik a kultúrával. Legalábbis megáll és elgondolkozik. Ez a művészet ereje, vagy a hit és a művészet ereje együtt. Ennek kapcsán annyi mindenről, például a vakhitről is lehetne beszélni. 
Visszatérve az első kérdésre: az volt a felkérésben, hogy egy kedvenc könyvből olvassak föl, és én ezt választottam. Mert elképesztő és magvas olvasmány, amely különleges helyzeteket, különféle korokat idéz meg. Azoknak ajánlom, akik nem feltétlenül csak szórakozni szeretnének.

A Zene és szöveg programsorozat következő részeként 2025. április 7-én, csütörtökön, 18 órakor Krasznahorkai László Seiobo járt odalent című könyvéből Gyabronka József olvas fel, Suhaj Miklós gitárjátéka mellett. A rendezvényre a belépés díjtalan, de regisztrációhoz kötött – regisztrálni itt lehet.

Szabados Éva