A közönség egy helyenként lelkileg és történetileg is mélyre nyúló, őszinte beszélgetés során kaphatott összefoglalót a tetralógia eddig megjelent három darabjáról. Gerlóczy Márton először arról a motivációról beszélt, amely arra sarkallta, hogy ebbe a regényfolyamba belefogjon. Váczi Márton néven született 1981-ben, először hárman, majd négyen voltak testvérek. 6 évvel később, roppant fiatalon meghalt az apja, ő maga élete addigi időszakára sajnos nem nagyon emlékszik. Ezután 5 évig nevelőapa gondoskodott róla, akivel jó kapcsolatot épített ki, majd megjelent egy újabb férfi a családban, akiről édesanyja elmondta, hogy ő az igazi apja. Nem igazán kedvelte őt, de 2000-ben azért felvette a nevét. Nem tartott sokáig a kapcsolatuk, pár év múlva ő is elköltözött tőlük. Írói karrierje tulajdonképpen ekkor vette kezdetét, megírta – azóta letiltatott – első könyvét, az Igazolt hiányzást, amelyben édes- és nevelőapáiról is szót ejtett.

15 évvel később, a családja anyai ágának történetét feltáró Mikecs Anna: Altató című hosszú regénye után felrajzolta a családfáját, és elkezdte nézegetni, hogy „lenne-e dolgom íróként ezzel a Gerlóczy családdal? Előkerült egy ember és a neve: Kriegler Miksa, és ezzel elkezdődött egy kutatás…” Közben aztán olyan titkokra derült fény, melyek döntően befolyásolták a szerző lelkiállapotát: az idáig háromkötetes Fikcióhoz végzett kutatások során ugyanis elkészült egy DNS-teszt, amely azt bizonyítja, hogy Gerlóczy Márton és az a személy, akit addig az apjának hitt, nem lehetnek rokonok. Így ő már a második férfi, akiről kiderült, hogy nem az igazi apja – nem véletlenül szolgál számára egyúttal terápiás célokat is a sorozat.

Ahogyan Farkas Mónika rámutatott, ezzel a könyvszériával indult Gerlóczy Márton írói pályafutása az autofikció területén, melynek során a körülötte és benne zajló dolgokat vetette papírra. „Természetszerűleg valamiféle igazságkutatásban van a Fikcióban a szerző”, fogalmazta meg a beszélgetőtárs, mire Gerlóczy elmondta, a „többszörös átverések” katalizálták arra, hogy családja történetének kutatásába kezdjen. Ennek során találta meg a felmenői között azt a rengeteg nemest és híres embert is, akiknek alakjai kibontakoznak az első két könyv lapjain.

A sorozat első kötete, A katlan az ősökkel kapcsolatos kutatásokról, valamint az új információ kiderüléséről szól, míg a második, Az örvény arról a lelkiállapotról, amelybe ezt követően került a szerző. A tavaly ősszel megjelent, a 23. Győri Könyvszalonon bemutatott harmadik, Az út pedig ott folytatja, ahol a második abbahagyta: azt a pillanatot rögzíti, amikor kiderül a biztonság kedvéért elkészített apasági teszt eredménye. Az első két rész egy szicíliai kisvárosban játszódik, a harmadikban az író hazatér Magyarországra, hogy találkozzon az apjával, és közölje vele a hírt. Ezt a könyvet Farkas Mónika úgy fogalmazta meg, hogy „az őrület naplója”, ugyanakkor Gerlóczy Márton erre reagálva elmondta, ő roppant módon élvezte, számára „egy szórakoztató könyv” az első kettőhöz képest, bár ez az olvasóknál egyáltalán nem így csapódik le.

A beszélgetés során szóba került az is, hogy a szerzőnek „nem volt lehetősége” távolságot tartani a történettől-történtekről, valamint hogy az igazságkereséshez a családja többi tagja, a testvérei eléggé vegyesen viszonyultak – főleg a lánytestvérek részéről kapott segítséget és bátorítást. A negyedik, lezáró rész az igazi apjáról fog majd szólni (aki még a halála előtt sem volt biztos abban, hogy Márton az ő fia), valamint arról, hogyan talál vissza a szerző a családjához.

Szilvási Krisztián