592

„L’ARTE VINCE” – Somfai Rezső itthon van

Geometrikus művészet az Esterházy-palotában – Molnár György képriportja

50

Szeptember 2-án a győri geometrikus művészet szerelmeseinek (s amint a fotókból látszik, nem kevesen vannak) örömére nagyszabású, jelentős műveket felvonultató kiállítás nyílt a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum termeiben (Győr, Király u. 17.) Somfai Rezső magyar származású, de Münchenben tevékenykedő festőművész alkotásaiból.

Somfai Rezső már nem először állít ki Győrben. 2012 októberében nyílt meg első ízben önálló kiállítása a Magyar Tudományos Akadémia győri Geometria Galériájában, mely 2013 márciusáig volt látható dr. Rechnitzer János professzornak, a galéria védnökének kezdeményezésére. A kiállítás, bár akkor csak egy kis ízelítőt adott a művész munkásságából, jelentős sikert aratott.

Az akkori válogatás láttán érett meg benne az elhatározás, hogy a kiállítás anyagának egy részét, 32 értékes alkotását a győri művészeti múzeumnak ajándékozza. Győr és a múzeum ezt a nemes gesztust Somfai Rezső folyton megújuló forma- és színkísérletekben gazdag életművének bemutatásával hálálja meg a művész 85. születésnapjára rendezett jelenlegi gyűjteményes kiállításon.

A kiállítás megnyitóján Grászli Bernadett múzeumigazgató köszöntője után dr. Rechnitzer János, a Széchenyi Egyetem professzora, műgyűjtő a következőket mondta:

2012-ben az MTA Geometria Kiállítás megnyitóján mondta Almási Tibor barátom, hogy Somfai Rezső hazaérkezett, azóta már nemcsak hazaérkezett, hanem itthon is van.

Somfai Rezső 1932-ben született Budapesten polgári családban. Fiatalságát a háború, majd a kommunista rendszer megkeserítette, hiszen minden megtörtént vele, ami az akkori osztályellenséggel meg kellett történnie. Akadályozták a továbbtanulását, elhelyezkedését, főiskolai tanulmányait. Szerencséjére bekerült olyan társaságba, ahol a magánlakások csendjében formálódott szellemi élet, s a szabad gondolkodás kis sejtjeiben megvolt az összetartozás, egymás segítése, a túlélésre való biztatás.

Somfai Rezső 1956 decemberében, kalandos körülmények között, 24 évesen elhagyta hazáját, Németországban telepedett meg. Az emigráns lét nehézségei gyorsan oldódtak, szinte azonnal beiratkozhatott a müncheni Képzőművészeti Akadémiára, ahol boldog éveket töltött el, megismerkedett az európai művészettel, utazhatott, művészeti körökben jelenhetett meg.

Az első időszakban az absztrakt-figurális irányt követte, erős gesztusokkal dolgozott, majd a hatvanas évek végén már az organikus-konkrét festészetben találta meg gondolatainak kifejezését. Hans Arp világának újragondolását végezte el, s ezekből nőttek ki azok a buborékformációk, amelyek az első, 1971-ben megjelent katalógusában megtalálhatóak voltak, s eredendően jellemzőek voltak rá.

A csepp, a buborék, annak belső tartalma és külső megjelenése, majd feloldódása a nagyobb közegekben folyamatosan foglalkoztatta a művészt. Ennek a „benn és kinn” létnek az értelmezéseit gyakran kereste, hiszen a napjainkban alkotott műveiben is felismerhetjük ezen kérdéskörnek az újragondolását, most már a színek és a formák, alakzatok játékában.

A nyolcvanas évek elején kezdődött meg a konkrét-konstruktív korszaka. Létrehozták négy társával a „vertikális-horizontális-diagonális” művészeti csoportot (1985), amely számos kiállítást szervezett Németországban és külföldön. A csoport kiállításaira, bemutatkozásaira rendszeresen hívtak meg más német és külföldi művészeket, így egy széles nemzetközi művészeti közeget képviseltek, és a kilencvenes évek közepéig folyamatosan kiállítottak. Nem voltak megkötések, nem voltak merev szabályok, nem volt manifesztum a művészeti célokról, a konkrét-konstruktív művészet szabad alkotásainak voltak terei a kiállítások, a közös akciók.

A kilencvenes években több nagyobb, közterületi és közintézményben található művet alkotott Somfai Rezső. Számomra rendkívül izgalmas a Kunststrasse Rhön sorozaton belül a tájba formált szobra, valamint a Frankenwald Klinika (Kronach, 1999) fali reliefjei, amelynek makettje a kiállításon is bemutatásra került.

Folyamatosan tartja a kapcsolatot a magyar művészekkel, hiszen már a hatvanas évek végétől jól ismeri a magyar konkrét, geometrikus művészet jelentős alkotóit, így Hencze Tamást, Fajó Jánost, Bak Imrét és másokat.

Az ezredforduló után kapcsolatba kerül a MADI művészeti csoporttal, annak keretében több külföldi kiállításon vesz részt, és így kerül aztán ismét haza a bevezetőben említett kiállításhoz. Ennek az első győri kiállításnak az anyagát felajánlotta a Rómer Flóris Múzeumnak, s ezzel a hazatérés megkezdődött, az itthon lét innen indult valójában.

Somfai Rezső világéletében szabad ember, szabad művész volt. Nem kötötték konvenciók, nem kényszerült a megélhetés kegyetlen művészeti kompromisszumainak megkötésére, nem korlátozták különféle művészeti csoportok elvárásai vagy éppen a galériák, a gyűjtők igényei. Alkothatott, meg tudta teremteni munkája révén a művészeti szabadság minden feltételét, annak kiváló körülményeit. A szabadság nagy úr! A szabad alkotás, a művészi kifejezés kötetlen tárházat nyújtotta a művész számára, így kísérletezhetett, kereshette a művészeti dilemmák újabb és újabb feldolgozásait.

Ennek a szabad alkotói világnak a frissességét mutatja be a kiállítás. Az aulában színes válogatást találunk, azokat a szín- és formajátékokat, amelyeket a művész az elmúlt 30 esztendőben végiggondolt. Benne van ezekben a művekben a mediterrán táj színessége, izgalma, feszültsége. Olaszországban, Pistolában lévő házában az elmúlt harminc évben sok időt töltött, s annak a vidéknek a benyomásai, villanásai megjelennek a szigorúan szerkesztett, rendkívül precíz művekben.

Az emeleti első teremben a „Somfai-sárga-háromszög” variációit láthatjuk, azokat az egyedi formákat és feldolgozásokat, amelyekben a térmozgásokat nem a mű, hanem a befogadó teszi meg, s mindezt a sárga-háromszögek reflektáló jelenlétével, majd eltűnésével s ismételt felbukkanásával.

Megvillan a szobrász, a térformáló Somfai is. A kibontott kocka titokzatossága, színekben és terekben, mindig elgondolkodásra készteti a nézőt, hiszen ismét felteszi az örök kérdést, mi van „kinn” és mi van „benn”, milyen a terek összetartozása, szétválása, értelme.

Elmélázhatunk a nagyteremben a napfogyatkozás monokróm ábrázolásának egyszerű s ezáltal leleményes feldolgozásán vagy a három nőt megjelenítő kép együttes friss színein, elegáns formáin.

Az utolsó termekben már a visszautalásokat találjuk a kezdetekre. Egyben a kapcsolatot a jelennel. A művészi folytonosság nagyszerű alkotásai ezek. A művek a következetes, szabad, önmagát adó művész korai alkotói periódusának igazi gyöngyszemei.

Somfai precíz művész, alkotásait nagy gonddal, körültekintéssel, elmélyült technikai tudással teremti meg. A fegyelem, a rend, a pontosság alapvető és természetes műveiben. A legújabb Himiko sorozatában ehhez a kemény és megszokott rendhez felbukkan az új galaxis – ami egyben az új világ, új kifejezésmód, új megjelenés, új felfedezés – misztikus távlatának már elmosódottabb, árnyaltabb ábrázolása. Talán egy másik, következő lét titkos formációi!

Az életmű kiállítás kurátora Grászli Bernadett igazgató asszony volt, aki újra tudta gondolni a Somfai életművet. Képes volt olyan összefüggéseket felmutatni a művek elhelyezésével, egybekapcsolásával, amit sem az alkotó, sem annak munkásságát ismerő gyűjtő nem ismert eddig. S ezzel nagyban hozzájárult az itthon még nem látott életmű mélyebb feldolgozásához, annak árnyaltabb, a hazai s vélhetően a nemzetközi művészeti életbe való bevezetéséhez.

A megismerést csak fokozza, hogy az életmű kiállítással egy időben jelent meg támogatásunkkal a Rómer Flóris Múzeum kiadásában annak a 32 műnek a bemutatása, amit a művész a múzeum számára átadott. A könyv lényegében önéletrajzi írás, a művész megosztja hitvallását, s az egyes művek elemzésével mindezt még közelebb hozza az olvasóhoz.

Köszöntjük itthon – s az itthon már GyőrSomfai Rezső festőművészt! Szívből gratulálunk szeptember 21-én bekövetkező 85. születésnapja alkalmából. További izgalmas alkotói éveket kívánunk, legyen sokáig öröme az itthon lét új Galaxisában!

A művészről és művészetéről elhangzott megnyitóbeszéd után Somfai Rezső csupán kiegészítéseket mondott el alkotásairól, majd megköszönte a városnak, a múzeumnak és mindenkinek értékes munkáját, támogatását, aki elősegítette életművének pazar körülmények közötti bemutatását.

A megnyitó ünnepség a művész és közönsége közötti beszélgetésekkel, a múzeum részéről a megszokott vendéglátással ért véget.

A tárlat megtekinthető október 8-ig, hétfő kivételével naponta 10.00-18.00 óráig.

Molnár György
a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

2017.09.06