351

''A Brexittel hagytuk, hogy a rasszista idióták lábon lőjék magukat''

alt-J-interjú – Sziget 25

alt-j

A Sziget utolsó napjára is jutott egy interjú a Lángoló Gitároknak, méghozzá az angol alt-J a képen balról látható két tagjával: Gus Unger-Hamilton szintist és Joe Newman énekest kérdezték meg többek között arról, hogy egy fesztivál vagy egy klubkoncert passzol inkább a zenéjükhöz, hogy mi aggasztja őket legjobban ma a világban, és hogy egyáltalán popzenét csinálnak-e még, vagy már valami mást. Sziget-interjúk, ötödik rész.

Két éve játszottatok már a Szigeten, mire emlékeztek arról a koncertről?

Gus Unger-Hamilton: Nagyon jó volt az idő és a közönség is, nagyon finom kajákat ettünk, és meg tudtuk nézni a várost is, ami gyönyörű. Budapesten és a Szigeten játszani egy olyan pillanat, amikor érzed, hogy mennyire szerencsés vagy, és hogy milyen jó élet ez: szép helyeken dalokat játszani olyan embereknek, akik imádják a zenét.

Szeretitek amúgy a fesztiválokat?

Joe Newman: Nem.

G.U.: De, szeretjük. Minden nap más ország, más zenekarok körülötted, találkozol régi barátokkal a többi zenekarból, és megtapasztalod a világ sokszínűségét egy nagyon gyors és folyamatosan változó módon, ez pedig nagyon szórakoztató. Ma Budapesten vagyunk, holnap már Norvégiában, a következő napon meg Lengyelországban, aztán Hollandiában. Érted, ez soha nem lesz unalmas.

Nem gondoljátok, hogy a zenétek jobban működik zárt és meghitt helyeken, mint fesztiválok színpadain?

J.N.: Azt hiszem, hogy mindkettőnek megvan a maga előnye. Ha egy saját bulit csinálsz, akkor a közönség csakis miattad jött el a helyszínre, és tudod, hogy a te oldaladon állnak, nem kell meggyőznöd őket arról, hogy jó zenét csinálsz. Egy fesztiválon viszont szinte a vacsorádért zenélsz. Ha szarul játszol, akkor a közönség egyszerűen elmegy, és megnéz egy másik zenekart, úgyhogy a legjobbadat kell nyújtani. Ha viszont ez összejön, akkor sokkal több embert tudsz elérni, mint amennyit egy önálló koncerten bármikor.

Hogyan választottátok ki idén megjelent új albumotok, a Relaxer címét?

G.U.: Úgy gondoltuk, hogy ez egy tök jó hangzású, király szó. Emlékezetes, olyan, mint egy klasszikus album címe, és eleve különleges, mert nem is igazán lehet rendes szónak nevezni.

J.N.: Ráadásul elég jó kontrasztot képzett az album borítójával, ami sokkal sötétebb és ijesztőbb, szinte olyan, mint egy rémálom.

Nekem úgy tűnik, hogy ezzel az albummal egy kicsit távolabb kerültetek a popzenétől, mint korábban.

J.N.: Szerintem mi még mindig egy popzenekar vagyunk, leginkább szerelmes dalokat írunk. Egyszerűen csak az történt, hogy a popdalokat becsomagoltuk egy progresszívebb burokba ezzel az albummal.

Melyik a kedvenc dalotok a lemezről?

G.U.: Mindketten nagyon szeretjük a Pleadert, ez az a dal, amit a leginkább magunkénak érzünk, ami a legjobban sikerült. De a Deadcrush is ott van a kedvencek között.

J.N.: A Pleader az a dal, amit a leginkább szeretünk mutogatni az embereknek, például a művész barátainknak, mert tudjuk róla, hogy tetszeni fog nekik.

Hogyan írjátok általában a dalaitokat?

G.U.: Legtöbbször Joe-val kezdődik az egész és az ő gitárjával. Övé az első ötlet, amit megmutat nekünk, és aztán mi is hozzátesszük a magunk ötleteit, építünk az ő alapjára. Néha persze tőlünk is indulnak ki dalok, de a vége így is, úgy is az, hogy mindent összerakunk és odaviszünk Charlie-hoz, a producerünkhöz, aki befejezi. Azt hiszem, hogy nálunk addig nem lehet teljesen késznek nyilvánítani egy dalt, amíg fel nem vesszük azt.

Akkor olyan nincs is, hogy a koncerteken másik, átdolgozott verziót játszotok el egy dalból?

J.N.: Nem, nekünk az az alapelvünk, hogy pontosan úgy játsszuk el őket élőben is, amilyennek megírtuk. Számunkra a dal felvétele az a pillanat, ami rögzíti a dal üzenetét és a formáját is. Tehát mikor élőben játsszuk, pontosan úgy akarjuk játszani, ahogy a felvételen hallható. Nem olyan zenekar vagyunk, aki improvizálna a színpadon vagy megváltoztatna dolgokat az utolsó pillanatban, ebben a kérdésben nagyon szigorúak vagyunk magunkkal szemben. Ha keményen dolgozunk egy dalon, akkor azt szeretnénk, hogy az emberek olyannak hallják, amilyennek elképzeltük.

Mi az a dolog, ami a legjobban zavar benneteket 2017-ben?

J.N.: Nagyon sok ember veszi túl komolyan Trumpot. Ez nem jó, és még csak nem is vicces. A Brexit is tök rossz dolog, nagyon rossz ötlet volt. De hát ez van, ha az emberek kezébe adod a döntést.

G.U.: Igazából senki nem tudja, hogy mit kéne csinálni ezzel a helyzettel, amit a Brexit teremtett, mert már eleve nagy hülyeség volt. Hagytuk, hogy a rasszista idióták lábon lőjék magukat és a többieket is, gazdasági és kulturális értelemben egyaránt.

Mit szeretnétek csinálni a következő időszakban?

G.U.: Turnézni, folyamatosan, az egész világon. Egyszerű dalokat játszani egyszerű, nyugodt embereknek.

M.ADI
Forrás: langologitarok.blog.hu

2017.09.03
15