Oltárocska


oltarocska-manda

A majd ezer éven át létező lengyeli kultúra termékének tartják a kutatók ezt a kis oltárt, amit Balatonmagyaród Kápolnapusztán fordított ki a földből a régész ásója. És amit mi most a keszthelyi Balaton Múzeum munkatársainak jóvoltából 3d-ben is tanulmányozhatunk.

A bevezetőben két olyan dologról is olvashatunk, ami némi magyarázatra szorulhat. Először is itt van ez a lengyeli kultúra, amelyről már olvashattak egy rövid összefoglalót ezeken az oldalakon. A Tolna megyei Lengyel községről (itt találták meg és azonosították az első leleteket) elnevezett régészeti időszak a csiszolt kőkorszakból a rézkorba való ezer éves átmenetet fedte le a Kárpát-medencében. A Krisztus előtti V. évezred medencei történetéről nyilvánvalóan csak a régészeti leletekből következtethetünk. Az írásbeliség ekkoriban még Mezopotámiában sem igazán létezett, bár az már elképzelhető, hogy egy akkurátus kereskedő a Tigris vagy az Eufrátesz mellet talált agyagdarabba nyomogatott egy pálcikával annyi jelet, amennyi cserépkorsó sört vásárolt továbbadásra a készítőtől.

Szóval nincs sok támpontunk ahhoz sem, hogy felelősen merjünk nyilatkozni ennek a földművelést folytató, textíliák és agyagedények készítésére már képes népességnek a hitvilágáról. Amiben a leletek alapján fontos szerepe volt a termékenységnek, ezt mutatják a föld alól előkerült széles csípejű, nagy hasú és mellű idolok is. Olyanok, mint a közismert Willendorfi Vénusz. Ezek méreteikben valahol passzolnak ehhez a 6,5 x 6,5 centiméteres oltárocskához. Még az is lehet, hogy a kis bütykös tégla tetején lévő 2 cm mély és 3 cm átmérőjű lyukba egy ilyen termékenységet biztosító, óvó és védő szobrocskát állított bele a tulajdonosa.

Aztán végül a bevezetőben említett Balatonmagyaród Kápolnapusztáról kellene ejteni néhány szót, ami Zala és Somogy határán, a szúnyogos Kis-Balaton déli végén található. Itt, egy 115 méter magas É-D irányú dombháton már a középső neolitikumban éltek emberek, de a település virágkora a Krisztus előtti V. évezredre jött el. A területet egy víztározó építése miatt 1993-ra tárták fel, jórészt kerámiákat összegyűjtve. Ezek többségében a durvább, ezzel-azzal soványított fajtájúak. Olyanok, mint ez az oltár, aminek anyagába kavicsokat és törött kerámiadarabokat is belekevert az egykori mester.

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu

2017.09.03