Minden napra jut egy világnap, de a Magyar Fotográfia Napja csak számunkra kedves. Augusztus 29. különös jelentőséggel bír a magyar fotográfia történetében. Az időpont nem véletlen, hiszen 1840-ben – 177 éve – ezen a napon mutatta be a Magyar Tudományos Társaság előtt Vállas Antal a dagerrotípiát mint fényképészeti eljárást. Ez a nap kitűnő alkalom arra, hogy a társadalom figyelmét a fotókultúrára és a fotótörténeti értékekre irányítsuk. Számos magyar városban – határon innen és túl – kiállítás nyílik a magyar fotográfia ünnepén, és fotós klubok, múzeumok különböző programokat szerveznek az egész országban.

A fényképészet a csúcstechnika egyik leggyorsabban fejlődő ága; ma már olyan kitűnő gépek léteznek, amelyek szinte maguktól megoldják a fényképezést. Viszont nem volt ez mindig így, közel 180 évvel ezelőtt még az első képkockáknak örülhettek a magyarok. Ezen a napon emlékezzünk meg a régi masinákról és a fényképezés történetéről is.

A fotográfia története a XIX. század elejére vezethető vissza. Ekkoriban jelentkezett tömeges igény a valóságot leghűségesebben megközelítő ábrázolás rögzítésére. A valósághű művészetábrázolás fő társadalmi bázisának a polgárság számított, ezt pedig az újonnan készülő fényképek teljes mértékben kielégítették. Teljesen új formát jelentett a valóság megmutatásában, és az új forma egyúttal új technológiával is járt. A fényképészet rövid idő alatt elsajátítható optikai-vegyészeti eljárás, amely két lépcsőből állt, a kép rögzítéséből és a kép előhívásából. A fényképezés technikai feltételeit, azaz a fény optikai és kémiai hatását már korábban felfedezték. A fényképezőgép ősét, a camera obscura képalkotását már az arabok is ismerték 900 körül. Használata később – a XVII. Század óta – széles körben elterjedt a művészek között. A XIX. század legfőbb irányzata a biedermeier, a gépek, a technika iránti tisztelet is hozzájárult a fotográfia feltalálásához. Érdekesség, hogy egymástól függetlenül több kutató is megoldotta a camera obscura által rajzolt kép rögzítésének technikai problémáját.

1827-ben született meg az első sikeres „maradandó” fénykép, melynek címe: Kilátás a dolgozószobából. A felvételt Joseph Nicéphore Niépce, a fotográfia egyik feltalálója készítette több mint 8 órás expozícióval (lent a képen).

Az első fényképezőgépek egyszerű fadobozok voltak, ezeknek egyetlen üvegdarabból csiszolt lencséi olyan kevés fényt eresztettek a fényérzékeny lemezre, hogy a megvilágítási (expozíciós) idő több percig vagy órákig is eltartott. Emiatt a lefényképezendő embereket satuszerű nyak- és testmerevítőkkel látták el, azért, hogy a kliens ne mozduljon el a fényképezés ideje alatt. Gondoljunk bele, ez rendkívül kényelmetlen lehetett!

Joseph Nicéphore Niépce és Louis Daguerre találmányát utóbbi pártfogója, Arago – a nagy tekintélyű fizikus és csillagász – 1839. január 7-én jelentette be a Francia Akadémián. Mivel Niépce meghalt már a találmány elkészülte előtt, ezért Daguerre magáról nevezte el az eljárást dagerrotípiának. Ez volt az első fotográfiai eljárás a világon, a francia állam pedig megvásárolta a szabadalmi jogokat. William Henry Fox Talbot 1839. január 31-én Londonban bemutatott negatív-pozitív eljárása, a talbotípia megelőzte a francia bejelentést, azonban olyan szabadalmi megkötések voltak rajta, melyek miatt nem kelhetett versenyre a dagerrotípiával.

1839. február 2-án jelent meg az első hír a „csodálatos új találmányról” a Hasznos Mulatságok nevű lapban, ahol így írtak róla: „Daguerre úr mindenek fölött legérdekesebb fölfedezést tett, azon módot találta ki, mely szerint a fényes sugarak hatását a tárgyakra, például a papirosra állandóvá teheti, ami nem kevesebbet jelent, minthogy a fényes sugarak által lerajzoltatja a tárgyakat a legnagyobb pontossággal és a rajzolatot híven megtartja.” Miután a francia állam a találmányt életjáradék fejében megváltotta, a világnak ajándékozta, hogy bárki szabadon foglalkozhasson a fényképezéssel. Párizsban, 1939. augusztus 19-én a Tudományos és Képzőművészeti Akadémia ülésén hatalmas nemzetközi érdeklődés közepette ismertették a dagerrotípia készítését. Ezt a napot, 1839. augusztus 19-ét tekinthetjük a fényképészet megszületésének. Ettől kezdve nem a francia állam titka a találmány, bárki a világon készíthet dagerrotípiát. Mindössze négy nappal később már megjelent az első hirdetés, mely fotótermékeket reklámozott. 1839. szeptember 4-én a Hasznos Mulatságok írt magyar nyelven a találmányról, közölte az eljárás mikéntjét, így vállalkozó szellemű olvasók maguk is nekiállhattak kipróbálni a fényképezést, főleg, ha volt elég pénzük kifizetni a borsos árat az alapanyagokért.

Az első ismert dagerrotípia: Louis Daguerre: Egy ritkasággyűjtemény darabjai (1837)

A nagy sikert bizonyítja, hogy egy évvel a bemutató után, 1840-ben már több mint 20 nyelven jelent meg leírás róla, így a dagerrotípia műhelytitkait leíró zsebkönyv magyar fordítása is Zimmermann Jakab jóvoltából. Ez volt az első kézikönyv, melyet az első fényképezőgépek tulajdonosai számára írtak, hogy helyesen tudjanak exponálni. Az új találmány hírét először 1839. január 7-én hozták nyilvánosságra, majd nem sokkal később – 1840 júliusában – a magyar közönség is láthatott már a saját szemével valódi fény-képeket (fém-képeket), dagerrotípiákat a Pesti Műkiállításon.

Mindössze egy évvel a fotográfia megszületése után, 1840. augusztus 29-én először készült Magyarországon fénykép nyilvános eseményen! Ezen a napon a Magyar Tudományos Akadémia elődje, a Magyar Tudós Társaság ülésén Vállas Antal – az eredetileg bölcsészdoktor matematikus, fizikus és földrajztudós – Daguerre eljárásával bemutatót tartott, a Dunát és a Királyi Várat vette fel egy megvilágítás előtt fényérzékennyé tett, ezüstözött rézlemezre. A prezentációhoz a Nagy Károly által Párizsban vásárolt felszerelést használta, és ez volt az első alkalom, hogy Magyarországon fényképfelvétel készült. Ezzel Vállas Antal bebizonyította, hogy teljesen élethű képeket tud készíteni a világról.

A másik nagy érdeme a fotográfia történetében az, hogy megtanította fényképezni Rosty Pált, aki ránk hagyta a Fényképi gyűjtemény című albumát. Ez egy olyan képsorozat, amelyet 1857-1858-ban Havannában, az Orinoco vidékén és Mexikóban tett utazása során készített. Az 1809 májusában Pesten született Vállas Antal végül 1851-ben kivándorolt Amerikába, és 1869 júliusában New Orleansban hunyt el. Emlékére a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége emlékplakettet adott ki, amelyeket a kortárs fotóművészet kiemelkedően tehetséges alkotóinak és alkotócsoportjainak kitüntetésére használt fel a MAFOSZ, melynek egyik oldalán Vállas Antal portréja szerepel, amint éppen exponál. A plakett másik oldalán az általa készített felvétel látható, a tervezője pedig Várhelyi György szobrászművész.

A következő évtizedekben rohamosan fejlődött a fotográfia készítésének tudománya. Az első színes képet az angol fizikus James Clerk Maxwell készítette 1861-ben (lent a képen). A színes képek az 1910-es évekig nagyon ritkák voltak. Többsége eredetileg fekete-fehér kép volt, melyet – utólag – kézzel színeztek. Az első színes filmet 1907-ben hozta forgalomba a Kodak. A színes fotográfia megszületésére 1935-ig várni kellett, mikor bevezették a piacra a Kodachrome nevű filmet. Nem a Kodak volt az egyetlen gyártó, de Európában nagyon elterjedt, ezért a fényképészet története összefonódik az ő fejlesztéseivel, kísérleteivel.

Az első magyar dagerrotípiák évében már megrendezték az első hazai fotókiállítást is. Ezután folyamatosan – egymás után – nyíltak meg a dagerrotípia-műhelyek nálunk is, és megjelentek az első fényképészeti lapok. Néhány név a sok világhírű magyar (vagy magyar származású) fotográfus közül: Robert Capa, André Kertész, Moholy Nagy László, Munkácsi Márton, Hoffmann Dezső, Petzval József, Máté Bence és még sokan mások tettek szert művészetükkel és tehetségükkel világhírnévre. A Magyar Fotográfia Napján a fotográfia feltalálásának kezdeteire, a fényképezés jelentőségére emlékezünk. Ezt a napot országszerte kiállításokkal és szakmai rendezvényekkel ünneplik, és ezen a napon adják át évente Az év fotográfusa díjat és Az év fotóművészeti alkotócsoportja címet.

Sulyok Attiláné

Források: wikipedia.hu, mafosz.hu, printscreen.hu, jakd.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép.