Orbánné Dr. Horváth Márta elismert, elkötelezett helytörténész, kutatómunkája a régi Győrre irányul. Ezúttal a szórakozni-művelődni vágyó polgár lehetőségeire irányította hallgatósága figyelmét. Az említett évszázadok meghatározók voltak országunk és városunk múltjában. Győr gazdasági metamorfózison esett át, a kereskedelmi város ipari várossá való alakulásának időszaka a XIX. század második felére esett. A demográfiai mutatók szemléletesen fejezték ki a lakosság számottevő gyarapodásában is tükröződő fejlődést. A nagyipar térhódítása „szülte” a munkásságot, s egyben az új igényeket.

A differenciálódó társadalom természetesen – mint minden időben – eltérő igényeket támasztott, hiszen más művelődési igénye van egy munkásnak, egy magasan művelt értelmiséginek, különbözik szabadidejük eltöltésének, szellemi feltöltődésének a módja. Táncolni, kellemes környezetben ebédelni, vacsorázni jogos igény a város lakossága részéről, amelynek kielégítése – a várt anyagi haszon reményében – szórakozóhelyek létrehozására inspirálta az élelmes vállalkozókat, így fogadók, cukrászdák, éttermek sora nőtt ki a földből.

A múltnak mintegy ma is élő lenyomata a vendégek számára megnyílt Royal Szálló, de a történelmi időkre nyúlik vissza a később Vörös Csillag néven üzemelő mozi, a Leloczky család cukrászdája. A színházi élet megújulása is erre a korra tehető, 1969-ben robbantották fel a Radó-szigeten létesült Kioszk épületét, amely színháznak, de a Megyei Könyvtárnak is otthont adott. A kettős Rába-híd belvárosi lábánál ma is megcsodált óratorony is e kor létesítménye, de a Radó-szigeten sétálva a mai látogatóknak az a Zenepavilon tűnik a szemébe, amelyben rendszeres fúvós zenét lehetett hallgatni. A jó bornak is kell cégér, ezzel magyarázhatók a szórakozóhelyek népszerűsítése a helyi sajtóban.

A kor dokumentumait „szólásra bírva” megtudhatjuk, milyen volt a szórakozóhelyek belső világa, a társasági viselkedés illemkódexe, a táncrend, a gavallérok udvarlási stratégiája, a lánytól elvárt viselkedés. A mai kor fesztelen lány-fiú kapcsolatának tükrében egy felettébb konzervatív világ tárult elénk. Különösen érdekes a táncrend, arra való feliratkozás a rendezőkkel szemben ma már elképzelhetetlen kötelező elvárás, hogy a „petrezselyemárulás” fenyegető veszélyét a táncpartner nélkül maradt lányokról elhárítsák.

Hogyan gyarapodott a szórakozó Győr? Miközben a mulatozó-szórakozó ember igényeinek megvalósulását követjük, érdemes számba venni, hogy a derűs óráit igényesen eltöltő polgár a munkás hétköznapokon hogyan járult hozzá ötleteivel, munkájával a város fellendítéséhez, milyen létesítmények fémjelzik azt, hogy itt az édes pihenést felettébb komoly munka előzte meg illetve követte, s a vetést „dús aratás”. A XIX-XX. századi Győr a már jelzett pari fejlődés eredményeként a Győri Vagongyárat „nyerte el”, amely olyan ipari-szakmai kultúrát teremtett, melynek eredményei ma is hasznosulnak, de létesült textilgyár, s a víztorony is a kor szülötte. Egy modernizálódó város egészségügyi létesítményt is kíván, így teremtették meg a Zrínyi utcai kórház első pavilonját.

A hazaszeretet elválaszthatatlan a szűkebb pátriárka iránti kötődéstől, a Győrért tevők és tenni akarók igazi lokálpatrióták voltak, rájuk különösen találó Kölcsey Ferenc Huszt című versének záró gondolata: „Hass, alkoss, gyarapíts / S a Haza fényre derül”. Ha a felújított Baross hidat nézzük, Baross Gábornak köszönhetően jött létre; a jövő héten, Advent jegyében nyílik a Karácsonyi vásár, Győr hetekre ünnepi köntösbe öltözik, s aki a Városházán kigyúló csodálatos fényekre tekint, ne feledje, az újkori iparosodó Győr gazdagodott ezzel az országos, de nyugodtan állíthatjuk, talán Európa-szerte elismert és városunk dicsőségét hirdető épületcsodával.

Csiszár Antal
Fotók: Molnár György, a Győri Fotóklub Egyesület tagja

Fotógaléria: Orbánné Dr. Horváth Márta helytörténész előadása

9 kép