John Galsworthy 1867. augusztus 14-én született a dél-angliai Surrey grófságban egy dúsgazdag angol polgári családban. Édesapja jó hírű ügyvéd volt, édesanyja egy jómódú gyáros leánya. Iskoláit a londoni Harrow-ban, majd az oxfordi New College-ban végezte. Diákként remekelt a futballban és krikettjátékban, az irodalomhoz mindössze annyi köze volt, hogy tanulmányt készült írni a melegvérű lovakról. Sokat olvasott, főleg Thackeray és Dickens voltak a kedvenc szerzői.

1890-ben megszerezte jogi diplomáját, viszont nem akart ügyvédként dolgozni, inkább a család hajózási vállalkozásának ügyvédi dolgait intézte, ezen munkája közben kötött életre szóló barátságot Joseph Conraddal, aki tengerészként dolgozott ekkor. 1895-ben szeretett bele unokatestvére feleségébe, Ada Person Cooperbe, akit azonban csak tíz évvel később, az asszony válása után vehetett feleségül. Ada volt a Galsworthy regényeiben megjelenő nőalakok ihletője, sokak szerint a nagyregényben szereplő Irene Forsyte Ada életének leghívebb rajza.

1897-ben jelentette meg álnéven első novelláskötetét. Csak édesapja 1904-ben bekövetkezett halála után kezdett publikálni a saját nevén. 1906-ban színpadra állították Az ezüst kazetta című drámáját. Leghíresebb regénye a Forsyte Saga, amely valójában hét kötetből álló regényciklus. Az első rész, amely A tulajdonos címet viselte, 1907-ben jelent meg, a befejező kötet pedig 1928-ban.

A világirodalom legterjedelmesebb családregény-ciklusa a Forsyte család nemzedékeinek történetét öleli fel a 19. század végétől az I. világháború utáni évekig. Egy nagypolgári család tagjainak családi, közéleti, szerelmi, üzleti kalandjairól kapunk szemléletes képet, egy életforma jelenkori mondavilága elevenedik meg az olvasó előtt. Főhőse a férfi, a viktoriánus kor prototípusa, a stabil középosztály jeles képviselője, Soames Forsyte. Az egész történet a közte és egy időben felesége, majd már csak reménytelen szerelme, Irene egymásnak feszüléséről szól. Galsworthy különösen magával ragadóan tudta ábrázolni a nőt, aki egy boldogtalan házasság béklyójában vergődik. A műből számtalan filmes és tévés feldolgozás készült.

Az író több könyvét is megfilmesítették: A menekülő asszonyt például 1948-ban, Rex Harrisonnal a főszerepben, de Alfred Hitchcock is merített írásaiból. Műveiben sokat foglalkozott az erkölcsi és társadalmi problémákkal, kampányolt a börtönreform, a nők jogai, az állatok védelme, a cenzúra megszüntetése mellett.

Az első világháború alatt egy franciaországi kórházban dolgozott. 1921-ben tevékenyen részt vett a Nemzetközi PEN Klub létrehozásában, melynek első elnöke is ő lett, ilyen minőségében járt hazánkban is egy kongresszuson. 1929-ben az Order of Merittel tüntették ki, 1932-ben pedig irodalmi Nobel-díjat kapott. A díj átvétele után azonban nem sokkal megbetegedett, és 1933. január 31-én londoni otthonában agydaganat miatt meghalt.

Életének utolsó hét évében a West Sussex-i Buryban élt. Végakaratának megfelelően elhamvasztották, hamvait egy repülőgépről szórták szét South Downs lett, de ettől eltekintve van egy síremléke a highgate-i új temetőben.

Nagy Mária

Forrás: wikipedia.hu, ma.hu, Világirodalmi lexikon. 3. köt. F- Groc. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1975.

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.