357

Nem mind arany, ami fénylik

Gold – Arany – filmkritika

gold-arany01

Pontosan a 27. percnél untam meg nagyon Matthew McConaughey új filmjét, de aztán hősiesen végignéztem a maradék másfél órát, talán csak azért, hogy ez a cikk megszülethessen. Pedig úgy hallottam, hogy titokban abban is bíztak a készítők, hogy ott lesz majd a Gold a február végi Oscar-gálán. Hát nem lett ott, pedig van benne néhány dolog, ami erre predesztinálná. Mindjárt legelőször a főszereplő színész teljesítménye. Csak hát hiába minden, olyan hamar fog elsüllyedni a semmiben ez a film, hogy kettőt pislantani sem érünk rá.

Mert már maga a Gold sztorija sem annyira érdekes, izgalmas, hogy a moziba bolondítaná az embereket. Hát kérdezem én, kit érdekel manapság egy bányavállalat küzdelme, a lét peremén való megkapaszkodás kínja, keserve? Tömegeket nem, az biztos. Mondjuk, egy laza alapnak jó lehet a sztori, amit felturbóznak majd valami erős bűnügyi vagy éppen misztikus szállal, és már mindjárt más is a gyerek fekvése. De itt nincs semmi, csak küzdelem a föld mélyével és a konkurenciával, a Wall Street gonosz uraival. Persze, ebből is lehetne izgalmas mozit csinálni, de ez most nem jött össze. Talán azért sem, mert a rendező, Stephen Gaghan úgy gondolta, elég csak McConaughey ábrázatát mutatni folyton, és máris biztos a siker. Gaghan amúgy 2005-ben rendezett legutóbb, igaz, nem is olyan rossz filmet, mert az Aranyhoz képest a Sziriána igazán izgalmas mozi lett. Szóval, McConaughey-nek kellett volna elvinni a hátán ezt a filmet, és ő mindent meg is tett a sikerért. Tudni lehetett, hogy a forgatás előtt intenzív evőkúrába kezdett, és a lányok-asszonyok által csodált, kidolgozott hasra meg is jött a tervezett pocak. Aztán a feje tetején a hajából is levettek egy tekintélyes mennyiséget, sőt, még a fogsorát is elbabrálták, nehogy már annyira hollywoodi legyen.

Így aztán egy kiábrándítóan lepusztított férfit kell nézni a rajongó hölgyeknek is, ami, valljuk be, elég nagy hiba. McConaughey, tudjuk, nagyon jó színész, pontosabban az volt még 2014-ben, amikor a True Detective mellett nagyot alakított az Interstellarban is. Csak hát ez lehetett a csúcs, mert most már néha kissé túloz a szerepben, talán kevesebb másnapos, zavaros pofa vagy pocakmutogatás többet hozna, igaz, ebbe a rendezőnek is lehetett beleszólása. Mint ahogyan azt is kitalálhatta volna, hogy a McConaughey által megformált bányavállalkozó, Kenny Wells mellett még legyen más, érzékelhető szereplője is a filmnek. Kereshettek volna egy igazi Wall Street-i gonosz cápát, akit nagyon lehet utálni, de ehelyett a gonoszok itt mind amolyan becsületes családapák lettek. A sztárgeológus, Michael Acosta szerepében végig érzelmek nélkül mászkáló Edgar Ramíreznek is szólhattak volna, hogy csináljon néha valamit az arcával.

Végül a sztori – mint ahogyan az manapság szinte kötelező – a valóságon alapul, volt a 90-es évek elején egy David Walsh nevű kanadai bányavállalkozó, aki a Bre-X nevű cégével csinált egy méretes kalamajkát. A filmből mi is úgy az ötvenedik perc környékén megtudhatjuk, hogy tényleg baj van, mert kiderül, hogy a történetet elmesélő főszereplő 3-4 rendőr előtt ülve teszi ezt. A McConaughey által alakított Kenny Wellsnek van egy aranyásó nagyapja alapította bányavállalata, amit 1988-ra sikerül a csőd közelébe lavíroznia. Ekkor jön a mentő ötlet, hogy az óráját és a feleség hasonló, aranyból készült időmérőjét a zaciba vágva Indonéziába repüljön a sztárgeológushoz, aki kicsit korábban hatalmas rézkészletre bukkant itt. És ezek szerint, ahol réz van, ott arany is van, tehát fúrni kezdenek, s láss csodát, a malária delíriumából ébredő Kenny Wells Michael Acostától megtudja a nagy hírt: megvan az arany! Amire természetesen ráröpül a konkurencia, a Wall Street, sőt az indonéz diktátor, Suharto is, így Wells a féktelen bulizás mellett másnaposan kétségbeesett küzdelmekbe kezd társaságának jogaiért, pénzéért. A számítások szerint 30 milliárdos aranykészlet iszonyatos magasságokba emeli, ahonnan, mint azt már az elején is sejteni lehet, a legnagyobb mélységekbe zuhan majd. Azzal meg talán nem lövöm le a poént, hogy amerikai filmről lévén szó, végül a kedvező végkifejlet is megérkezik a második óra legvégére. Csak legyen türelmük kivárni azt.

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu

2017.08.11
2