330

Megkezdődött a pisai ferde torony építése – Ezen a napon történt

Sulyok Attiláné írása

pisai-ferde-torony01

1173. augusztus 9-én tették le Pisában a híres „ferde torony” alapkövét, melyet majd 200 éven át építettek. A talaj minősége és a gyenge alapozás miatt megdőlt „ferde” torony a XIV. század óta igazi építészeti kuriózum.

Az olasz városok különlegesek, van bennük valami, ami csak ott jellemző: Rómában a Colosseum, Velencében a Sóhajok hídja, Pisában pedig a híres ferde torony, amely a legfontosabb turisztikai látványossága, a világ egyik legismertebb építménye. A Csodák terén áll, a Dóm tér meghatározó épülete a dóm és a keresztelőkápolna mellett.

Pisa a XII. században – az itáliai városállamok fénykorában – a térség egyik legjelentősebb hatalma volt, ekkoriban Toszkánában gazdagság és jólét uralkodott. Hosszú ideig versenyben állt Genovával és Firenzével, ekkor építették a katedrálist, a keresztelőkápolnát és a harangtornyot. Az épületegyüttes azonban nagyon ingatag helyre került. A vékony iszap alatt egy puha agyagréteg található, amely gyakorlatilag mocsár, csak az építkezés (1173-1370) ideje alatti szüneteknek köszönhető, hogy nem dőlt össze. A városiak mesélik, hogy az épület az isteni szeretet miatt maradt állva, erre utal a tér neve is: Csodák tere. Sokáig azt hitték, hogy szándékosan építették ferdére a tornyot. Természetesen egyenes harangtornyot szerettek volna, de a mocsaras talaj nem bírta el a hatalmas súlyt, és megsüllyedt. Pisa neve egyesek szerint a görög „ingoványos föld” kifejezésből ered.

A templomhoz tartozó harangtorony – a Campanile – építését 1173. augusztus 9-én kezdték Guglielmo és Bonanno Pisano tervei alapján, a hívek és a városi tanács adományainak köszönhetően. A város gazdasági és külpolitikai helyzetének változásai miatt három szakaszra osztható az építkezés. Az első időszak 1185-ig tartott, amikor elkészült az alapozás és három szint. Az épület már a harmadik emelet befejezése után váratlanul déli irányban megdőlt, így lett „ferde torony.” A dőlés oka elsősorban a nem megfelelő alapozásra vezethető vissza, tehát a mérnökök nem számoltak a gyenge altalaj veszélyeivel, Itália egyik legérdekesebb épülete a mérnöki hibák révén lett ilyen különleges. A munkálatok során a kő mellett toszkán – carrarai – márványt használtak.

A torony építését megszakították, majd 100 év múlva, 1272-ben folytatták, Giovanni di Simone irányításával; szerencsére az altalaj ezalatt valamelyest megszilárdult, az eredeti magasságot viszont a felére csökkentették. A negyedik emelettől kezdve kissé megdöntve építették tovább a tornyot, mert úgy gondolták, így kompenzálhatják az addigi dőlést. A Genovától elszenvedett vereség miatt a munkálatok másodszor is félbeszakadtak. Az építkezés harmadik szakasza 1372-ben zárult le, amikor befejezték a hetedik szintet, és elkészítették a tetejét, amelyet Tomasso d’Andrea fejezett be. A hibákat már az építkezés alatt igyekeztek kijavítani, a dőlés oldalán magasabbra, a másik oldalon alacsonyabbra építették a szinteket, elkészültekor a torony 1,4 méterrel tért el a függőlegestől. Ha figyelmesen megnézzük kívülről, szabad szemmel is láthatjuk a különböző „korszakhatárokat”. Végül felállították a hét harangot is, a zenei skála minden hangjának külön egyet, de a legnagyobb, 3,5 tonnás harang csak 1655-ben került a helyére.

A legenda szerint Galileo Galilei – kihasználva a torony függőlegestől való eltérését – állítólag itt kísérletezett a szabadeséssel a XVII. Században: két különböző tömegű ágyúgolyót dobott le a toronyból, hogy bizonyítsa, az esési sebesség nem függ a tömegtől.

Az itáliai román stílus gyöngyszemének adatai: magassága az egyik oldalon 56,7, a másikon 55,8 méter; tömege mintegy 14400 tonna; a hetedik emeletre 294, a másik oldalon 296 lépcső visz fel. Alapjának külső átmérője 15,5 méter, belső átmérője pedig 7,4 méter. Fala az alapnál több mint 4 méter vastag, a tetején pedig közel 2,5 méter.

A munkálatok befejezését követő századokban is folyton harcot kellett vívni azért, hogy állva maradjon, a torony dőlésének megállítására számos ötlet merült fel. Akadtak, akik óriási léggömbökkel akartak rajta egyenesíteni, mások azt javasolták, hogy szedjék szét több ezer darabra, aztán építsék fel újra. A torony dőlését először 1839-40-ben próbálták megállítani. Stabilizálni akarták, ezért kiszivattyúzták alóla a talajvizet, de kiderült, hogy ez hibás elképzelés volt, hiszen további 20 cm-t dőlt. A velencei San Marco harangtorony összedőlése után (1902) a város vezetői észbe kaptak: a XX. században 16 bizottságot állítottak fel annak megvizsgálására, hogy mi okozhatta az épület elferdülését.

1934-35-ben Mussolini elrendelte a torony kiegyenesítését, a talapzatot betonnal kezdték feltölteni, sajnos ez az eljárás sem hozta meg a várt sikert, mert a dőlés tovább fokozódott. Ennek ellenére 1959-ben még egyszer megpróbálkoztak ezzel. Ekkor 361 fúrólyukba 93 tonna betont öntöttek, de ez sem segített: a torony gyorsabban dőlt, mint korábban. A hatalmas tömegű beton ránehezedett az építmény alapjaira, és lefelé húzta. A dőléstől olyan feszültségek keletkeztek az épületben, amelyek a torony leomlásával fenyegettek. A világháború alatt az amerikaiak majdnem felrobbantották, szerencsére az utolsó pillanatban megkegyelmeztek neki.

Az 1960-as években Olaszország már nemzetközi segítséget kért a pisai ferde torony megmentésére, de csak 20 év tervezés után találták meg a dőlés megállításának ellenszerét. 800 év alatt 5 fokot és 22 percet mozdult el a függőlegestől, az 1980-as években a dőlés értéke már meghaladta a 4 métert, ezért elkerülhetetlenné vált a torony biztonsági okokból történő bezárása a látogatók elől, melyre 1990. január 7-én került sor. Az épület megmentésén két évtizeden át dolgoztak a szakemberek, akiknek feladata a dőlés megállítása volt, a kiegyenesítés szóba sem jött, mivel a torony ferdén lett nevezetes. A dőlés ellensúlyaként először 670 tonna ólomöntvényt helyeztek el a torony talapzatának megerősítésére. 1995-ben, amikor hozzá akartak látni a felszín alatti betonozáshoz, a torony váratlanul megmozdult, majdnem eldőlt az épület. Az összedőlést megakadályozandó 18 acélgyűrűt erősítettek a torony alsó szintjeire, ezeket vastag acélkötelekkel kötötték ki, ezt az időszakot Fekete Szeptembernek nevezték.

A megmentésben kulcsszerepet játszott egy londoni professzor, John Burland által kidolgozott talajeltávolító fúrási technika. A torony északi oldalán hat méter mélységig fúrtak le úgy, hogy az eredeti alapozást nem sértették meg. 30 tonna talajt távolítottak el, majd hagyták, hogy a torony elkezdjen fokozatosan visszamozdulni függőleges irányba, hogy a gravitáció kiegyenesítse az épületet. A munkálatok 1999-ben kezdődtek, egy időben 120 érzékelőt is telepítettek a harangtorony belsejébe és a föld alá, így a szakemberek friss információt kaphattak az épület állapotáról. A professzor irodájában naponta kétszer várta a torony állapotában bekövetkező változásokról szóló faxokat; 1500 fax és 70 tonna föld eltávolítása után visszaállt a torony arra a pontra, ahol a XIX. században volt. A laza iszapos talaj lassan engedett, és az épület néhány hónap alatt 44 centimétert egyenesedett. Burland professzornak sikerült megfejteni a pisai ferde torony titkát, és megmenteni a világörökséghez tartozó különleges épületet a sokáig elkerülhetetlennek tartott pusztulástól. „A torony az összedőlés szélén állt. Közbelépésünk nélkül akár egy vihar vagy egy földrengés is ledönthette volna” – jelentette ki büszkén a mérnök. Burland egy 800 éves rejtélyt is megoldott: a torony az iszap feletti talajvíz fluktuációja miatt dőlt délre.

A torony ellensúlyai 1998 nyarán

A felújítás 11 éve során – a harangok leszerelésével – csökkentették az épület terhelését, több száz méter mélyre leeresztett kábelek segítségével pedig stabilizálták a helyzetét, jelenleg a pisai ferde torony már csak négy fokkal tér el a derékszögtől. A helyreállítási munkák 2001. június 17-én, a város védőszentjének napján fejeződtek be, melyet utcai karnevállal ünnepeltek, ezután újra megnyílt a híres „ferde torony” a kíváncsi érdeklődők előtt. A restaurálás 2011-ben ért véget, ekkorra megtisztították az épületet a szennyeződésektől és a látogatók firkáitól, ma már eredeti fehérségében ragyog a márványfala.

A torony már több mint 800 éve áll. Mindig fenyegetett annak a veszélye, hogy összedől, a csúcstechnika eredményeit felhasználva azonban egy időre elhárult a veszély. A kitartó munkák eredményeként korlátozott számban, de újra látogathatják turisták. Jelenleg – biztonsági okokból – egyszerre 30-an tartózkodhatnak a harangtoronyban. Bizakodásra adhat okot az, hogy 2003 szeptembere óta mozdulatlan, úgy tűnik, sikerült legalább 300 évvel meghosszabbítani az életét. S bár nem az egyetlen ferde torony a világon a pisai, de még csak nem is a legferdébb, viszont a Pisai a leghíresebb!

Sulyok Attiláné

Források: mult-kor.hu, mno.hukihagy6atlan.hu, rubicon.huhirmagazin.sulinet.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép.

2017.08.09
18