Goldoni az eredeti szövegkönyvet Baldassare Galuppi (1706-1785) számára alkotta meg egy párizsi komédia alapján, de más zeneszerzők is megzenésítették a történetet. Annak ellenére, hogy pontosan nem ismert a librettista személye, feltételezik, hogy a szövegkönyvet Karl Friberth írta, aki 1759-től 1776-ig énekesként működött az Esterházyak szolgálatában. A szövegkönyv több ponton eltér Goldoni eredeti librettójától, egyes pontokon más változatokkal mutat egyezést. „Az opera szereplői a commedia dell’arte figuráiból nőnek ki, de már egyéni jellemvonásokat is mutatnak, és kedvesen szatirikus torzképet festenek a 18. századi Olaszország társadalmi viszonyairól. A gúnyolódás céltáblája ezúttal a telhetetlenül kapzsi kereskedő, aki mindenáron főúri rokonságra vágyódik.”

Joseph Haydnnak (a képen) ez az „utolsó olyan operája, amelyben buffo elemek vannak túlsúlyban”, ennek ellenére sokkal komolyabb operát komponált, mint a témát korábban feldolgozó zeneszerzők.

Az opera zenéjében egyaránt megjelennek a bécsi klasszikus stílus, valamint a korabeli olasz vígoperák jellemzői. Az áriák az opera történéseinek megfelelően hol érzelmesek, hol komikusak, az együttesek is a komikumot szolgálják, azonban az ünnepélyesség, a komolyabb hangvétel sem hiányzik az operából, továbbá Haydn az áriákkal lehetőséget biztosított és biztosít „bravúros technikai megoldásokra”.

Haydnnak a komponálás során természetesen figyelembe kellett vennie az eszterházi lehetőségeket: a zenekari kíséret 13 hangszerből áll, mindegyik felvonás zenekari előjátékkal indul, valamint a második felvonásban egy zenekari induló is szerepel, továbbá ugyanebben a részben egy balett betét is helyet kapott, énekkar gyanánt négy bariton szerepel. A szólisták számára legalább két áriát komponált, ezzel is biztosítva az énekszólamok egyenrangúságát.

Maga Haydn vezényelte az ősbemutatót, amelyen az opera nagy sikert aratott. A szerepeket Guglielmo Jermoli tenor, Pietro Gherardi, Benedetto Bianchi basszus, Catarina Poschwa, Marianna Puttler szopránok, és Leopold Dichtler tenor énekelték. Az opera zenéjéből Haydn számos részletet későbbi műveiben újrahasznosított: egy szimfóniájában, egy triójában, egy miséjében, egy operájának átdolgozásában jelennek meg A holdbéli világ dallamai.

Az ősbemutató évében még számos alkalommal előadták ezt a vígoperát, amelynek eredeti autográf partitúrája nem maradt fenn, töredékei és másolatai alapján feltételezhető, hogy a zeneszerző többször is átdolgozta operáját, így pontosan nem tudható, hogy melyik változatot mutatták be Eszterházán.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom: Till Géza: Opera; Opera Képes enciklopédia Budapest Kossuth Kiadó, 2005; Winkler Gábor: Barangolás az operák világában 2. kötet

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.