353

Gellért püspök szentté avatása – Ezen a napon történt

Sulyok Attiláné írása

szent-gellert01

1083. július 26-án avatták szentté Gellért püspököt, aki István király (ur. 997-1038) uralkodása alatt, velencei földről érkezett hazánkba. Szentföldi zarándoklatát megszakítva vállalta a magyarországi egyházszervező munkát, a Vata-féle pogánylázadás alatt szenvedett mártírhalált 1046. szeptember 24-én. Csanád első püspöke, később egyik legnépszerűbb szentünk lett. Az Árpád-kor leghíresebb legendái Szent Istvánról, Imre hercegről, Szent Lászlóról, Szent Margitról és Gellért püspökről születtek.

Szent Gellért eredetileg Giorgio Sagredo néven, egy gazdag kereskedőcsalád gyermekeként született Velence városában 980 körül. Már kisgyermekként a San Giorgio Maggiore-szigeten található bencés kolostorba került, miután látszólag gyógyíthatatlan betegség támadta meg, és szülei megfogadták, ha a barátok imáinak köszönhetően életben marad, egyetlen gyermeküket – a kor szokása szerint – Isten szolgálatába adják. A gyermek szerencsésen felépült, így a velencei szigeten fekvő Benedek-rendi apátság falai között kezdte meg tanulmányait. A Gellért nevet édesapja tiszteletére vette föl, aki szentföldi zarándokútja során halt meg. Hamarosan édesanyját is elveszítette, ezután örökségéről lemondva az imádságnak és a tanulásnak szentelte életét.

Kivételes tudásának köszönhetően 25 éves korában a monostor perjelévé lépett elő, majd tanári állást kapott a bolognai kolostori iskolában. 1012-ben tért vissza Velencébe, ahol elöljárója halála után őt választották meg apátnak. Három év után azonban feltámadt benne a vágy, hogy édesapját kövesse a Szentföldre. 1015-ben lemondott a kolostor vezetéséről, és hajóra szállt, ám az út elején vihar tört ki, így csupán az adriai Parenzo (ma Poreč) melletti Szent András-szigetig jutott, így annak bencés monostorában talált menedéket. Itt megismerkedett Razina pannonhalmi apáttal, aki igyekezett őt István király udvarába csábítani. Makacsul kitartott úti célja mellett, de hajlandó volt Magyarországra jönni, hogy a hazánkon áthaladó zarándokútvonalon jusson el a Szentföldre.

A legenda szerint Gellért 1015. május 3-án érkezett Pécsre, Mór püspökhöz, az ottani székesegyházban Péter, Pál napján ő mondta az ünnepi beszédet. Tolmács fordította a messzi földről érkezett embert, ennek ellenére nem győztek betelni szavaival. Vele és Asztrik pécsváradi apáttal innen Fehérvárra, István királyhoz mentek. A király és a püspök éppen Nagyboldogasszony ünnepén – augusztus 15-én – találkozott először, és a prédikációja „A Napbaöltözött Asszony”-ról azonnal meggyőzte Istvánt, hogy rábízza fia, Imre nevelését, akit latinul és görögül is tanított. István király már az első találkozásnál látta, micsoda kincs került hozzá Gellérttel. A krónikások is megjegyezték, hogy valami sugárzott már a külsejéről, volt benne valami varázslatos. Nyolcéves volt ekkor a herceg, Gellért hét évig nevelte az esztergomi királyi palotában. Valószínű, hogy ez idő alatt diplomáciai feladatokat is kapott, így például Franciaországban is megfordult. István udvarában nemcsak Imre herceg nevelője, hanem a király tanácsadója is lett. Miután Imre herceg betöltötte 15. életévét, Bakonybélre vonult vissza, hogy remeteségében az írással foglalkozhasson, később csak István kérésére hagyta el szeretett magányát, és elfogadta a csanádi püspökséget.

1030-ban Csanád győzelme után a király elküldte Gellért püspököt egyházmegyéje megszervezésére, amely az ország legvadabb, legmocsarasabb egyházmegyéjének számított. Hatalmas szervezőmunkába kezdett, a területet felosztotta hét főesperességre, ezek élére a magával hozott papok közül azokat állította, akik tudtak magyarul. Végigjárták a lakosságot, számba vették a keresztények mellett a pogányokat is. A legenda szerint Gellért bejárta a püspökség területét, megtérítette az ottani magyarokat, hirdette az igét, és gyógyításaival számos csodát vitt véghez. Templomokat épített, plébániákat alapított, tevékenységét István király bőkezűen támogatta.

Nagy gonddal tanította az embereket, rászoktatta népünket, hogy Szűz Máriát Boldogasszonynak, Nagyasszonyunknak nevezzék. A papi utánpótlás biztosítására káptalani iskolát szervezett, melynek hamarosan elterjedt a híre. Más püspökségekről is küldeni kezdték oda a tanulókat, és nemcsak Erdélyből, de cseh és lengyel földről is szállingóztak a hallgatók.

Az István halála után gazdátlanná vált országban pogány lázadások törtek ki az elégedetlenség miatt. Gellért püspök is fokozatosan szembekerült annak örököseivel. Orseolo Péter (ur. 1038-1041/1044-1046) és Aba Sámuel (ur. 1041-1044) alatt sem titkolta véleményét. Pétert azért kritizálta, mert idegenpártoló politikájában veszélyt látott, hiszen kis udvari klikk éléről uralkodott. Utóda Aba Sámuel lett, aki erőszakkal és kegyetlenséggel akarta elnémítani az elégedetlenséget. 1044 nagyböjtje alatt Marosváron ötven főurat agyonveretett, Gellértet nagyon bántotta püspöki székhelyének bemocskolása. 1044 húsvétján megtagadta a koronázást királyától, és megjósolta, hogy a véreskezű uralkodó még abban az évben elveszíti hatalmát. A ménfői csata 1044-ben valóban Aba Sámuel bukását és Orseolo Péter visszatérését eredményezte.

Az utolsó években Gellért visszatért ifjúkora irodalmi álmaihoz. Kevés ideje volt az írásra, pedig még utazásai közben is dolgozott a két fakorongon előre csikorgó és ponyvával fedett taligaszekerén. Élete fő műve, a Deliberatio – mely a Nabukodonozor által a babiloni fogság alatt a hitük miatt tüzes kemencébe vetett három ifjú megszabadulásának bibliai történetén alapszik – Marosváron született. „Nem követtük a szónokok zajongásait és áradozásait, akik csak a szavak szépségét hajhásszák, nem pedig a hittitkok erejét.” Egyetlen ránk maradt művében majdnem hatszázszor idézi a Szentírást. Nemcsak a keresztény, de a korábbi római és görög irodalomban is jártas volt. A tanítás mellett ő maga is tanult: ismerkedett az országgal, a közelben Szent Márton-hegyével (Pannonhalma). Teológiai művein kívül más írásai is voltak még, például Péter uralma és Aba Sámuel zsarnoksága ellen. Művét külföldön óriási érdeklődés fogadta.

Szent Gellért a Magyar Anjou Legendáriumban

A püspök elkeseredett harcot vívott a fiatal magyar egyházért, melynek megóvása érdekében 1046-ban, a Vata-féle pogánylázadás kitörése után Fehérvárról Vazul fiai – Endre és Levente – elé indult, de sohasem találkozhatott a hazatérő hercegekkel. Helyettük a vallási és trónviszályok idején pogány magyarokkal akadt össze a dunai révnél. A hosszú utat addig bántatlanul tették meg. Diósdon társaival együtt éjszakázott, ahol reggel látomása volt arról, hogy vértanú lesz püspöktársaival együtt, mégis nekivágtak az útnak…

Szent Gellért, Beszteréd, Bödi, Benéte és Szónok ispán… elindultak Fehérvárról Buda felé, hogy Andrást és Leventét tisztességgel fogadják. Mikor a pesti révhez jutottak, íme öt istentelen ember, Vata és cinkosai, eltelve a gonosz szellemekkel, amelyeknek magukat átadták, rárontottak a püspökökre és társaikra, és kövekkel támadtak rájuk. Szent Gellért püspök pedig azokra, akiket kövekkel dobáltak, szüntelenül a kereszt jelét vetette..., a földre térdelve hangosan így kiáltott: „Uram, Jézus Krisztus, ne ródd fel nekik bűnül, mert nem tudják, mit tesznek”. Ám azok ezt látva még jobban megdühödtek, nekitámadtak, és kocsiját felfordították a Duna partjára. Ott leráncigálták kocsijáról, taligára rakták és Kelenföld hegyéről letaszították. Mivel pedig még mindig lihegett, mellét dárdával átütötték; ezután egy sziklához vonszolták, és agyvelejét szétloccsantották. Így költözött el Krisztus dicsőséges vértanúja e világ nyomorúságából az örök boldogságra. A Duna ugyan mindig meg-megáradt, arról a kőről azonban, amelyen Szent Gellért fejét összetörték, hét évig nem tudta a vért lemosni… A következő napon aztán nagy sírással temették el Pesten a Boldogságos Szűz templomában ugyanabban a ruhában, amelyben a vértanúságot elszenvedte. Ahány beteg csak a testét érintette vagy vérét a földről felszedte, mindenféle betegségből tüstént kigyógyult.

Vata pogány lázadói tehát súlyos kövekkel megdobálták őket, majd Gellértet egy kétkerekű kordéba ültetve – a később róla elnevezett Kelen-hegyről – a mélybe taszították. Mivel még volt benne valami élet, a Duna partján lándzsával átdöfték mellét, és fejét egy kiálló kősziklán 1046. szeptember 24-én összetörték – ezen a napon ünnepli az egyház Szent Gellértet.

Először a pesti Boldogasszony-templomban – a mai Belvárosi Plébániatemplom helyén – temették el, majd Csanádra szállították, ahol hamarosan jelentős Gellért-kultusz alakult ki. 1083-ban, Szent László király (ur. 1077-1095) uralkodása alatt Istvánt, Imrét, Gellért püspököt, valamint két nyitrai remetét is szentté avattak. Földi maradványait később Murano egyik templomába szállították, de kultusza továbbra is jelentős maradt Magyarországon.

Napjainkban István király egyik legtehetségesebb „segítőtársának” tartják, Budapest egyik nevezetessége, a Gellért-hegy pedig máig őrzi vértanúsága emlékét. Hatalmas szobrát megcsodálhatjuk az Erzsébet híd közelében, amely a budai oldalon, a Gellért-hegy oldalában helyezkedik el. A mű két alakból áll: a központi figura Gellért püspök szobra, melyet Jankovits Gyula készített 1904-ben, hét méter magas és bronzból készült. A püspököt ábrázolja, jobb kezében ég felé emelt kereszttel, bal kezét szívén tartván szónokolva, lábánál a megtérített vitéz alakjával. A szoboregyüttest félköríves árkádos épület veszi körül, az összképet vízesés teszi teljessé; ott áll, ahol Gellért püspök vértanúhalált halt. A szobor egyike a Ferenc József király által adományozott 10 szobornak, melyet eredetileg 3 méteresre terveztek, ezt később növelték meg 7 méterre, hogy kiemelkedjen a hegyből.

Gellért püspök magyarországi tevékenysége idején elévülhetetlen érdemeket szerzett a hazai egyházszervezet megerősítésében, Európához fűződő kulturális kapcsolataink fejlesztésében, iskolaalapítóként, íróként is sokat tett. Imre herceg nevelőjeként a keresztény állam megszilárdításában is szerepet vállalt. Nagy tiszteletnek örvendett, személyében az első magyar nevelőt és az első magyar főiskola alapítóját is tisztelték, de leginkább személyét, korának legtudósabb magyar főpásztorát. Szent Gellért a görög nyelvű Kelet és latin nyelvű Nyugat tudományának egységgé olvasztója, a világi tudás és az akkori ismeretek legmagasabb fokú ismerője, a maga idejében Magyarország legkiválóbb tudósa. Bár itáliai volt, lelkében teljesen magyarrá vált. Alakja mintája, példaképe lehet minden művelt embernek.

Sulyok Attiláné

Források: rubicon.hu, magyarkurir.hu, szentgellert.hutudasbazis.sulinet.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép.

2017.07.26
13