A mesterség apáról fiúra száll, és a kivételesen jó mester fia is kivételesen jó mester lesz, illetve adott esetben túl is szárnyalja mesterét. Ennek hátterében ott van a kedvező genetikai háttér és annak öröklődése mellett a mesterségbe való beletanulás, az apró fogások eltanulása az elődöktől, amely elősegíti a további fejlődést.

Az Öveges-család felmenői apai ágon kétszáz évre visszamenőleg néptanítók voltak. Városunkban a „Győr társadalmának java részét felnevelő” Öveges Kálmán (1864-1936) neve cseng ismerősen, aki a gyakorlóiskola vezető tanítója volt 1894-1925 között, illetve az országosan ismert, népszerű kísérletező professzoré, Öveges Józsefé (1895-1979).

Öveges Alajos Kálmánnak édesapja, Józsefnek nagyapja volt, és mindkettőjük munkásságának előzményei ott találhatók gondolatvilágában, kísérleteiben, tevékenységeiben, életpéldájában. Születésének évfordulója jó alkalmat szolgáltat arra, hogy személyét, és ezzel együtt a nevesebb utódok családi hátterét, indíttatásukat jobban megismerjük.

Alajos a nagycsalád meghatározó személyisége, összefogója volt, akinek otthonába szívesen látogattak el a rokonság tagjai emlékezni, környezetében megpihenni, jóízű anekdotáit hallgatni, lelkileg-szellemileg feltöltődni. A tanítódinasztia édesapjával, Öveges Lászlóval (1789-1881) indult, aki Veszkényben első tanítója volt Zalka János (1820-1901) győri püspöknek, majd a Győr megyei Csanakfaluban, végül Győr-Révfaluban tanított. Megbecsült, köztiszteletben álló jeles tanítóként vonult nyugalomba 83 évesen!

Alajos a középiskolát a győri bencés főgimnáziumban végezte. Testvérei közül többen is a tanítói hivatást választották, ő maga szintén. Jelmondata ez volt: „Szeret az én jó Istenem, tanítóvá tett hát engem!”. 1850-ben, amikor édesapja nem kapott segédtanítót, ő vállalta a munkakör ellátását. A tanítás fortélyait apja munkáját figyelve sajátította el, miközben a felügyelete alatt dolgozott. Révfalui segédtanítói állása mellett kitüntetéssel végezte el a győri tanítóképzőt. Az oklevelére rávezették: „Kitünőleg jó erkölcsi viselete és fáradhatatlan szorgalma nyilvános kitüntetésre érdemesíttetett”.

Győr-Révfalu 1900 körül:

Győr-Révfalu 1905-1910 között:

1856-ban Pérre (Peér) került segédtanítónak, de ekkor csak rövid időt töltött itt, mert a következő évben Pápán megválasztották tanítónak. Itt annyira megszerették az akkor 20 éves ifjút, hogy amikor ősszel a város külön leányiskolát szervezett, a később híressé vált Bárány Ignác helyett őt választották meg a leányiskola tanítójának.

Ennek ellenére Pápán nem tölthetett hosszabb időt, mert súlyos beteg, tífuszos lett. Bár felgyógyult belőle, annak szövődményei miatt orvosai levegőváltozást javasoltak, így fogadta el néhány év múlva a téti (Téth) kántortanítói állást.

A 24 éves kántor (ludirector) beleszeretett a szomszédságban lakó, nála egy évvel fiatalabb Kummer Teréziába, és 1861. február 5-én feleségül vette. Boldog házaséletük során hat gyermekük született: Katalin Mária (1861), Kálmán Mihály (1863), Erzsébet (1865), Terézia (1867), Mária (1869) és József Győző (1871). Mindkét fia követte a tanítói pályán. A Tét 62. szám alatt lévő iskola udvara és a tanítóház hangos volt a gyerekek vidám zsivalyától.

Öveges Alajos szívélyes kapcsolatot ápolt a helyi pappal, Flaskár Antal esperes-plébánossal, mindegyik gyermekét ő keresztelte. A téti lakosság tagjaival, gyerekekkel és felnőttekkel jó atyai kapcsolatban volt. Ügyeik intézésében gyakran folyamodtak hozzá, mint választékos stílusú, fogalmazásban, ügyintézésben jártas és megbízható tanítóhoz. Nagyrabecsülésük és szeretetük megmutatkozik a korabeli anyakönyvi bejegyzésekben, melyek szerint gyakran kérték fel házassági tanúnak, illetve feleségével együtt keresztszülőnek. Téten 18 évig működött, a napi munka mellett a tanítói „tanácskozmányok” titkári teendőit is ellátta 1865-ig.

A téti tűzoltó-egylettel kapcsolatos intézkedéseiről a Győri Közlöny 1872. december 8-án így írt:

Még nem ért célt, amikor egy helybéli tűzeset kapcsán a Győri Közlönyben 1873. február 2-án ezt írták:

A községben Öveges Alajos fáradozásainak köszönhetően végül is megalakult a helyi Tűzoltó-egylet, és egy Társaskör. Kiharcolta azt is, hogy az elhanyagolt téti iskola új épületet kapjon és tanítói lakás épüljön. Mintaszerű tanintézetet alakított ki.

Vargyas Endre megyei tanfelügyelő Tétről és „a megye ez idő szerinti legszebb” római katolikus iskolájáról az alábbi tájékoztatást jelentette meg (Győri Közlöny, 1874. márc. 29.):

Ugyanitt Öveges Alajos tanítói fizetéséről is tájékoztat:

A községi képviselő-testületnek aktív tagja volt, szervezte az építészeti, számvizsgáló és szépészeti bizottságokat, a helyi utcák rendezésében, fásításában részt vállalt. A sertéslegelő fásítása is a nevéhez fűződik, amely később hasznot hozó kis erdővé nőtte ki magát. Általános megbecsülés és tisztelet övezte, ezért megyei küldöttnek is megválasztották. Ebben a tisztségében is sokoldalú tevékenységet fejtett ki.

Iskolája mindig első volt a megyében, ezért Eötvös József (1813-1871) vallás- és közoktatásügyi miniszter két alkalommal is kitüntette. 1876-ban maga mellé vette segédtanítónak Nemes Ignácz révfalui születésű tanítót, Nemes Antal nagybaráti földbirtokos és Simon Veronika fiát. Az ifjú tanító lelkesedett a tanításért, és hamar belopta magát az Öveges család, de legfőképp az idősebbik Öveges-lány, Katalin szívébe. A vonzalomból 1878. június 4-én házasság lett, és az édesapa, Öveges Alajos – mintegy nászajándékként – átadta téti helyét vejének, aki aztán méltó utódnak bizonyult.

Miután Téten mindent elrendezett, 1879-ben Péren vállalt kántortanítói állást.

Pér 1900 körül:

A lakás, ahová beköltözhetett, 1828-ban épült földből tömött nádas ház volt, ekkor már igen rossz állapotban. 1879 szeptemberében az iskolaszéki gyűlésen megjelent a királyi tanfelügyelő is, akinek javaslatára elhatározták, hogy a következő évben megépítik az új kántorházat, ami meg is történt. Melléképületeket, istállót, pincét, sertésólat, színt is építettek hozzá.

Péren a tanító lakása és az iskola elkülönült egymástól. A régi egytermes parasztházat még 1874 nyarán váltotta fel a templom melletti téren, téglából épített kéttantermes, gerendás mennyezetű új iskola. A tantermeken kívül volt benne egy folyosó és egy lakószoba a segédtanító részére. Így amikor Öveges tanító ide került, már egy jó állapotú, szépen felszerelt iskola várta.

Pérre költözésük után nem sokkal nagy bánat érte a családot: meghalt 14 éves leányuk, Terézia (1881-ben), majd tíz évvel később másik lányuk, Erzsébet is (1891-ben).

Öveges Alajos serény ügybuzgalma hamarosan megmutatkozott ebben a faluban is: az iskola fejlesztésén túl megkétszerezte az iskola kölcsön-magtárát. Ez az iskolai takarékmagtár 1884-ben létesült, főleg id. Csizmazia Mihály katolikus hívő adományából azzal a céllal, hogy a szegényebb híveket kölcsönvetőmaggal lássa el. Emellett a kamatjövedelemből a segédtanító fizetését lehetett kiegészíteni és egyéb iskolai kiadásokat fedezni, s ha lehet, a tandíjfizetést megszüntetni. Az iskola búza- és árpatermények alkotta magtárát a padláson tartották. Fő értéke abban volt, hogy nem érintette a pénz értékcsökkenése. Öveges tanító kezdeményezésére létrejött a faluban egy dalárda, illetve – ahogy annak idején Téten – itt is szorgalmazta tűzoltó-egylet létrehozását.

A tűzoltó-egylet tagsága szaktanfolyamon vett részt, ennek egyik vizsgájáról a Győri Közlöny is hírt adott (1890. október 16.):

Öveges részt vett a Győrvidéki Tanító-Egylet megalakításában, ahol aztán jegyző lett. Az általa létrehozott sokoróaljai és pusztai tanító-körben elnöknek választották.

Győri Hírlap, 1888. április 19.:

Tanügyi és gazdasági szaktudását megosztotta másokkal a fővárosi sajtó, illetve a vidéki, győri lapok hasábjain. A Dunántúli Hírlapnak 1894. évi megindulása óta munkatársa volt.

Ebenhöch Ferenc (1821-1889) győri kanonok kiváló írónak tartotta, ezért felkérte őt a Kis földrajz és a Magyarok története című tankönyvek megírására, melyeket aztán az egész egyházkerületben kötelezően használtak. Munkásságáért többször kitüntették. A Gárdonyi Géza által szerkesztett Tanítóbarát című lap is méltatta érdemeit.

Kitűnő gazda is volt. Szerény tanítói jövedelmét gazdálkodással egészítette ki. Nem a maga életszínvonalának javítása érdekében, hanem a gyermekei számára törekedett lehetővé tenni, hogy a legjobb iskolákban tanulhassanak. Az Öveges család többi fiatal tanítójának fejlődését, elhelyezkedését is segítette. A családi hagyomány szerint a repülés erősen vonzotta, voltak repülési kísérletei is. Érdekesség, hogy kísérleteinek színhelyén, Péren ma repülőtér van.

Azon túl, hogy a saját földjén gazdálkodott, a gazdaság témájával szélesebb körben is foglalkozott: tudományos igényű szakcikkeket írt a gazdálkodás korszerű, az eredményességet fokozó módszereiről. Jól tudta, hogy ami a gyermeknek az írás és olvasás, az a falu felnőtt lakosainak a gazdálkodás. Tanulmányozta a modern gazdálkodás titkait, hogy aztán a régi ekevágáshoz ragaszkodó parasztokat megtanítsa és hozzászoktassa ezekhez. A tanítók számára hasonló témákról írt, de ismeretterjesztő előadásokat is tartott, például a gyümölcsfa termesztéséről, a faiskola céljáról és hasznáról, illetve a tanítóságot érintő aktuális kérdésekről.

A győrvidéki tanítóegylet éves közgyűlésén felszólalt a tanítók mellékfoglalkozását érintő kérdésben is (Dunántúli Hírlap, 1896. június 7.):

Azt is átlátta, hogy a fáradságos vetés és dús aratás mellett elengedhetetlen az előnyös értékesítés. Ezért szövetkezetek létrehozását szorgalmazta. Sokan támadták emiatt, ahogy erről a Dunántúli Hírlap (1903. 06. 11.) is megemlékezett:

Az Öveges Alajos által létrehozott, 53 taggal megalakult péri szövetkezet a tagoknak kölcsönt nyújtott, közöttük a zselléreket mintegy 117 hold földhöz juttatta, akik ezt a földet a szövetkezet nélkül soha nem tudták volna megszerezni.

A Központi Értesítőben (1895. szeptember 8.) megjelent a szövetkezet cégbejegyzése, ahol céljáról is olvasható:

A korabeli nézetek szerint a Péri Hitelszövetkezet elnökeként, annak vezetése terén Öveges Alajostól még a mesterek is tanulhattak.

A Dunántúli Hírlapban (1903. június 11.) az alábbiakat írták ezzel kapcsolatos munkásságáról:

Péri első tanítói működésének 1895-ben volt a 40. évfordulója. Ebből az alkalomból tiszteletére a Tanügyi Értesítő emléklapot adott ki, „Tanügyi Emlékérmet” kapott, a Győrmegyei Tanító-Egyesület pedig dísztagjává választotta.

A Dunántúli Hírlap 1896. május 10-én a péri iskola záróvizsgájáról adott hírt, amelyben a tanulókat felkészítő Öveges tanító úr érdemeit magasztalták:

A munkát Péren még folytatta 1901-ig, nyugdíjba vonulásáig (nyugdíja évi 840 korona volt). Feleségét 1901. március 3-án, házasságuk 41. évében veszítette el. Ezután Kálmán fiához, Győrbe költözött. Utolsó ismert lakhelye: Győr, Bástya u. 46.

51 év tanítói múlt után, másik fiát, Öveges Józsefet kérte utódának, aki addig Pákán és Náprádfán tanított. Amikor családjával megérkezett, Pér lakossága „Megjött az új mester!” felkiáltással fogadta.

Öveges Alajos nyugdíjas éveiben is folytatott közéleti tevékenységet, 1902-ben Lippay Géza főispán felkérésére elvállalta a Győrmegyei Gazdasági Egyesület titkári állását, melyet a tőle megszokott buzgalommal, előzékenységgel látott el haláláig.

Ez alkalomból cikk is jelent meg a Dunántúli Hírlapban (1902. október 19.):

A Budapesti Hírlap 1904. február 23-diki számában is megemlékeztek a gazdasági egyesület éves közgyűléséről:

1905 telén betegeskedés kezdte el kínozni, erős csúz gyötörte az idegeit, amely előbb a karját bénította meg, végül lehúzódott a szívére. Utolsó perceiben is a hivatalos ügyei iránt érdeklődött és intézkedett. 1906. július 17. hajnalán csendesen elhunyt.

Lippay Géza Győr vármegye és szabad királyi Győr város főispánja, a Győrmegyei Gazdasági Egyesület elnöke részvétlevelet küldött a fiának, melynek részletét a Dunántúli Hírlap közölte 1906. július 19-én:

Miután sokan ismerték és szerették, a haláleset város és megyeszerte általános részvétet keltett. Öveges Alajos holttestét 2017. július 19-én, délelőtt 11 órakor a belvárosi temető kápolnájában Németh Gyula győri sekrestyeigazgató beszentelte a római katolikus szertartás szerint. A beszentelés után Pérre szállították, ahol délután 4 órakor dr. Karácson Imre (1863-1911) esperes, tanítóképző intézeti igazgató kísérte nyugvóhelyére, hitvese sírhantja mellé.

A családon, barátain, tanító kollégáin, ismerősein kívül megjelentek azoknak a szervezeteknek a képviselői is, ahol Öveges Alajos éveken át tisztséget viselt. Nagy megbecsüléssel emlékeztek fáradhatatlan munkásságára.

A Tanítóegyesület így búcsúzott tőle: „Az ilyen férfiak emléke a feledés homályába nem veszhet, míg az emberek szívéből ki nem pusztul az idealizmus minden csírája, ki nem pusztul a hála, a szeretet és a becsület eszméje. […] Öveges Alajosnak munkás és becsületben eltöltött élete nem szorul magasztalásra. Életrajza olyan tiszta tükre az önfeláldozó tanítónak, a jóságos családatyának, a tevékeny polgárnak, hogy annak fénye el nem homályosul, míg az emberek a tanító munkáját megbecsülni tudják.”

Mit tanultak tőle neves utódai?

Elsősorban a tanítói hivatás szeretetét. Fia, Öveges Kálmán sok tekintetben a nyomdokaiba lépett. A teljesség igénye nélkül néhány példája ennek: édesapjához hasonlóan élénk szakmai-közéleti tevékenységet folytatott. Főmunkatársa lett a Dunántúli Hírlapnak. Öttevényen tűzoltó-egyletet, olvasó-kört és dalárdát alapított. Győregyházmegyei Katolikus Tanügy címmel szakmai lapot indított. 1905-ben alapító tagként szorgalmazta a Győregyházmegyei Katolikus Tanítóegylet létrejöttét, melynek később díszelnöke lett. Ismeretterjesztő sorozatot jelentetett meg öt kötetben Új Kis Tükör címmel. 1904-ben társszerzőként (Győrffy Jánossal) Földrajzi előismeretek: Győr-vármegye és Győrváros rövid földrajza című munkát adott ki. 1906-ban népszerűsítő fizikai témájú könyvsorozatot jelentetett meg. Több tankönyv is fűződik a nevéhez, a magyarországi tankönyvírás egyik jelentős alakjának tekinthető.

Öveges József fizika professzor életében is nyomot hagyott a nagyapa, Öveges Alajos nemes jelleme, gondolatvilága, pedagógiai habitusa, érdekes kísérletei. Számára is szívügy lett a tanítás, az ismeretterjesztés – egész életét ennek szolgálatába állította. Amikor a Pedagógiai Főiskolát vidékre helyezték és Öveges professzornak Miskolcon ajánlottak tanszékvezető egyetemi tanári állást, elutasította: „A meghívást őszinte fájdalmamra nem fogadhattam el, mert ez akadályozna abban, hogy a nép tanítója lehessek a még hátralévő éveimben, olyan mértékben, mint szeretném.” Anyagiakat, presztízst, mindent felülírt a néptanító ősöktől mélyen belé ivódott elhivatottság…

Öveges Alajos áldásos péri munkálkodásának helyszínén az általános iskolát itt tanuló híressé vált unokájáról, Öveges Józsefről nevezték el 2000. március 15-én.

Pákán, Öveges József egykori házában Öveges-emlékházat alakítottak ki. Az épületet még 1935-ben építtette a professzor anyai nagyapjának régi paraszti, zsúptetős portája helyére. A helyi önkormányzat 2006-ban vásárolta meg az épületet, felújíttatta, a ház melletti területet parkosították. A belső térben a bútorok, fényképek és a kísérleti eszközök többsége a családtól származik. A fennmaradt tárgyi emlékeket a helyi iskola gyűjtötte és állította össze egy gazdag gyűjteménnyé. Az emlékház ünnepélyes átadására 2011. február 27-én került sor.

Vargáné Blága Borbála

Felhasznált irodalom:
Győri Életrajzi Lexikon. Győr, 2003.
Karácsonyi Sándor: Pér község és plébánia története. Győr, 1941.
Karácsonyi Sándor: A péri róm. kat. népiskola. Győr, 1941.
Varga József, dr.: Öveges Kálmán emlékére. Győr : Hazánk K., 2004.
A győrvármegyei gazdasági egyesület. In: Budapesti Hírlap, 24. évf. 54. sz. (1904. febr. 23.), p. 18.
Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi tér helyismereti időszaki kiadványai
Központi Értesítő, 20. évf. 79. sz. (1895. szept. 08.), p. 1582.
A vallás- és közoktatási minister nyugdíjat utalványozott. In: Néptanítók Lapja, 34. évf. 29. sz. (1901. júl. 18.), p. 10.
gyakorloiskola.sze.hu
kodolanyi.hu
nyeomszsz.org
paka.hu
hu.wikipedia.org
zaol.hu

A Győr-Révfaluról (3-4. kép) és a Pérről (11. kép) látható képeslap a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi tér helyismereti gyűjteményéből származik. Az „Üdvözlet Pápáról” (5. kép), „Üdvözlet Téthről” (6. kép) és az „Üdvözlet Peérről” (12. kép) című képeslapokat a szerencsi Zempléni Múzeum bocsátotta rendelkezésünkre. Az Öveges Alajosról készült kép, illetve az Öveges-családdal kapcsolatos további fotók az Öveges-emlékházból származnak – a pákai Könyvtári Információs Közösségi Hely és eMagyarország Pont engedélyével adjuk közre.

A Várostörténeti puzzle sorozatának korábbi cikkei:
- 1. rész: A Radó-szigeti Kioszk
- 2. rész: A győri repülőtér
- 3. rész: A Wolf Gyula-féle könyvkereskedés a győri Széchenyi téren
- 4. rész: Régi győri farsangi bálok
- 5. rész: Makrisz Agamemnon: Vízicsikó
- 6. rész: A Dunakapu tér
- 7. rész: Az Apolló mozi
- 8. rész: A Győri Gyufagyár
- 9. rész: Egy kiszolgált katonaszobor: a vashonvéd
- 10. rész: A Hungária kávéház tulajdonosa, a népdalgyűjtő Limbeck Ferenc - Limbay Elemér
- 11. rész: Az Auer Kávéház
- 12. rész: Volt egy mozi...: A győri Elite Mozi (1922-1953)
- 13. rész: A Győri Lemezárugyár – A fémjátékok egykori fellegvára
- 14. rész: A „nagy ház”, avagy a győri Lloyd-palota (I. rész)
- 15. rész: Adalékok a győri Lloyd történetéhez (II. rész)
- 16. rész: Régi győri mesterség: a burcsellás
- 17. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – I. rész
- 18. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – II. rész
- 19. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – III. rész
- 20. rész: A Stádel Gépgyár – Győr első gépgyára
- 21. rész: A Kisalföldi Gépgyár
- 22. rész: A győri Tungsram Gépgyár
- 23. rész: A győri szecessziós Kisfaludy kávéház története
- 24. rész: A Zeiss Optikai Gyár a győri Dunakapu téren
- 25. rész: Élet az egykori újvárosi Nádor szállóban
- 26. rész: Postapaloták Győrött
- 27. rész: A Spartacus csónakház – Győr első csónakháza
- 28. rész: A győri strand- és termálfürdő múltjáról
- 29. rész: A nádorvárosi Back-malom – a Győri Hengermalom
- 30. rész: A 700 éves Győr (1271-1971) emlékmű története
- 31. rész: A régi győri gőz- és kádfürdők
- 32. rész: Mayr Gyula, győri órásmester, aki világhírű órát készített
- 33. rész: Szabó Samu lakatosmester tűzhelygyára
- 34. rész: A régi gőz-, kádfürdő és a fedett uszoda épületének története
- 35. rész: Nagy Mihály tésztagyáros, a szultáni és a császári udvar szállítója
- 36. rész: Szemelvények Kiskút történetéből
- 37. rész: Séta Kiskúton
- 38. rész: A Cziráky-emlékmű – A 102 éve felavatott obeliszk története
- 39. rész: Hello tourist – Hotel Tourist!
- 40. rész: A „hit és haza” emlékműve: a győri Mária-oszlop
- 41. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években
- 42. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években II.
- 43. rész: Négy évtized négy győri szilvesztere: 1955, 1965, 1975, 1985
- 44. rész: Párduc a szigeten – Hősi Emlékmű a „Győri Margitszigeten”
- 45. rész: Egy méltatlanul elfeledett győri festőművész, Pandur József
- 46. rész: Bolgárkertészek Győrben
- 47. rész: Az egykori Rákócziánum, a későbbi „konzi” épülete
- 48. rész: Farkas Miska, a győri „hegedűkirály” – Újvárostól a világhírig
- 49. rész: A győr-nádorvárosi Erzsébet liget és sporttelep kialakítása és fénykora
- 50. rész: Az Erzsébet liget története 1945-től napjainkig
- 51. rész: Ferenc Ferdinánd és Győr
- 52. rész: Káptalani zenészek háza
- 53. rész: A győri selyemfonoda és a fonodai munkásnőszállás
- 54. rész: A belvárosi-gyárvárosi Meller-féle olajgyár
- 55. rész: Blaha Lujza és Győr
- 56. rész: A győr-nádorvárosi kamillus templom
- 57. rész: A Győri Korcsolyázó Egyesület első negyedszázada
- 58. rész: A győri tejfölös kofa szobra
- 59. rész: Skopáll József győri fotográfus
- 60. rész: A győri Tanítók Háza
- 61. rész: A győri idegenforgalmi pavilon története: 1938-1975
- 62. rész: A győri Petőfi-szobor az Eötvös parkban
- 63. rész: A vagongyár bölcsődéje
- 64. rész: A Magyar Ispita
- 65. rész: A győri tűztorony
- 66. rész: A könyv ünnepe – A győri Ünnepi Könyvhetek történetéből
- 67. rész: Kelemen Márton, az elfeledett fa- és kőszobrász, az oltárépítő és építőmester
- 68. rész: Az Erzsébet téri „Nagy” Pannonia Nyomda
- 69. rész: A Tulipános iskola
- 70. rész: Párizs Győrben – Balog Lajos Barros úti divatáruháza
- 71. rész: A győr-nádorvárosi, 87 éves Kölcsey Ferenc Általános Iskola története
- 72. rész: A kereskedelmi és iparkamara székháza
- 73. rész: Az I. számú Polgári Fiúiskola építésének története
- 74. rész: A győri szabadstrandi fürdőzés múltjából
- 75. rész: Gyógyszertár az Angyalhoz: A Mányoki-ház története
- 76. rész: Az I. számú Polgári Fiúiskola építésének története – II. rész
- 77. rész: Arany Sas és Aranysas – két győri patika története I. rész
- 78. rész: Arany Sas és Aranysas – két győri patika története II. rész
- 79. rész: Dunafürdő, a régi győri Tóth-féle uszoda
- 80. rész: A Rábaszabályozó Társulat székházának építése
- 81. rész: A Győri Sakk-kör első évtizedei (1902-1924)
- 82. rész: A győri Országzászló emlékmű
- 83. rész: Elevátor a Mosoni-Duna partján
- 84. rész: A győri királyi ítélőtábla épületének története a győri sajtó alapján
- 85. rész: A győri Pénzügyi Palota története 1945-ig
- 86. rész: A győri pénzügyi palota épületének története 1945 után
- 87. rész: A Győri Nemzeti Rajziskolától a Győri Magyar Királyi Állami Főreáliskoláig
- 88. rész: Az orsolyiták győri temploma
- 89. rész: „Városunk fia”: Ney Dávid, világhírű operaénekes
- 90. rész: A győri főreáliskola, a későbbi Révai Miklós Gimnázium
- 91. rész: Koltai Virgil Antal, a bencésből lett szabadkőműves
- 92. rész: A Honvéd ligeti Szabadság-szobor
- 93. rész: A győri Püspökvár zenei emlékei