Marc Chagall 17 évesen döntésre jutott és kijelentette, hogy festő lesz: sikerült rábeszélnie édesanyját, hogy írassa be Jugyel Pen rajz-és festőiskolájába, ám az oktatás módja nem elégítette ki. Így 1907-ben barátjával, Viktor Meklerrel Szentpétervárra ment, hogy megkezdje tanulmányait a Művészbarátok Birodalmi Társaságánál. 1908 és 1910 között Jelizaveta Zvanceva magániskolájában Leon Szamojlovics Bakszt volt a mestere.

1909-ben megismerkedett későbbi feleségével, Bella Rosenfelddel, egy jómódú ékszerész lányával. 1910-ig lakott Szentpéterváron, ahol zsidók csak engedéllyel tartózkodhattak, 1914-ig pedig támogatója, Makszim Moiszejevics Vinaver ösztöndíjának köszönhetően (125 frankos apanázs) Párizsban élt, a Montparnasse közelében. Saját szavaival így vélekedett: „Párizsban másodszor születtem”.

1911-ben kiállították Én és a falu című képét a Függetlenek Szalonjában, amely végre felhívta rá a közönség figyelmét. 1914-ben részt vett a Sturm berlini kiállításán, majd visszatért Vityebszkbe. 1915-ben vette feleségül Bella Rosenfeldet, akitől 1916-ban lánya született.

Chagall részt vett az első világháborúban. Még Párizsból ismerte Anatolij Lunacsarszkijt, aki 1917-ben az első szovjet kormány művelődési népbiztosa lett, ő nevezte ki a vityebszki kormányzóság művészeti ügyeinek népbiztosává. Művészeti iskolát alapított és irányította a Szabad Festészeti Stúdiót és Múzeumot. Maleviccsal és Liszickijjel való konfliktusa azonban végül arra kényszerítette, hogy elhagyja Vityebszket, és Moszkvába ment. Itt az Állami Zsidó Színháznál dolgozott, díszleteket tervezett, és elkezdte az Életem című művének írását.

1923 őszén családjával újra Párizsba költözött, élete pedig ettől kezdve csak a művészetről szólt. 1937-ben megkapta a francia állampolgárságot, 1939-ben az Egyesült Államokban kitüntették a Carnegie-díjjal. A német megszállás elől egy ideig Provence-ban, majd Marseille-ben rejtőzött. 1941-ben Spanyolországon és Portugálián keresztül az Egyesült Államokba költözött, 1941 és 1947 között New Yorkban élt. 1944-ben meghalt a felesége. Az Egyesült Államokban több kiállítása volt, jelmezeket és díszleteket is tervezett.

1948-ban visszatért Európába, a franciaországi Saint-Paul-de-Vence-ben telepedett le Nizza mellett. Ekkor kezdett el foglalkozni szobrászattal, kerámiával, üvegfestéssel, litográfiákat is készített. 1952-ben feleségül vette Valentina Brodsky-t.

1963-1974 a monumentális alkotások periódusa volt életében. André Malraux megrendelte tőle a párizsi opera mennyezeti falfestményét, amit kétévi munkával készített el. Színes üvegablakokat tervezett, többek között a reims-i, metz-i és chichester-i katedrális, a jeruzsálemi Hadassa kórház zsinagógája, a New York-i ENSZ-székház, a zürichi Fraumünster-templom számára.

Élete utolsó éveit Saint-Paul-de-Vence-ban töltötte. Itt halt meg 1985. március 28-án, 98 éves korában, és itt is temették el.

1973-ban Nizzában megnyílt a Musée National Message Biblique Marc Chagall. A nevét viselő vityebszki múzeumot csak 1997-ben alapították, az egykori lakóházában – a szovjet időkben Chagall nemkívánatos személy volt. Itt csupán műveinek másolata látható.

Nagy Mária

Forrás: Marc Chagall. Budapest, Ventus Libro Kiadó, 2005, wikipédia, napvilag.net

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.