Az idősebb Rubens két évvel fia születése után meghalt, ezután felesége visszatért Antwerpenbe, és a család katolikus hitre tért. Így nőtt fel a kis Peter Paul, de mellette kiváló humanista nevelést is kapott. Az antwerpeni jezsuita iskolában fordult figyelme az antik kultúra, a görög-római művészet felé. Átlagon felüli képzettséget szerzett, öt nyelven beszélt kitűnően, köztük olaszul anyanyelvi szinten. Kilenc évig egy grófnő szolgálatában állt, majd 1590-től Tobias Verhaegt antwerpeni tájképfestő műhelyében lett segéd, később Adam van Noortnál és Otto van Veennél tanult. 1598-ban a Szent Lukács-céh mesterré választotta.

Kezdetben neves festőelődök képeit másolta, 1600 és 1608 között Itáliába utazott. Itt került Vincenzo Gonzaga mantovai herceg szolgálatába. Nyolc évig élt Mantovában, járt Velencében, majd Rómában, ahol nagy hatást tettek rá Michelangelo, Leonardo, Veronese és Caravaggio alkotásai. Itt megfestette a Santa Croce in Gerusalemme-templom háromrészes oltárát.

1603-ban diplomáciai útra küldték Spanyolországba, itt ismerte meg III. Fülöp király hatalmas gyűjteményét, különösen Raffaello és Tiziano képeit tanulmányozta tüzetesen, és megfestette Lerma hercegének lovas portréját is. Ezen a képen az elsők között ábrázolja a lovast szemközti rövidülésben. 1604-ben visszatért Itáliába, ahol számos portrét festett, és elkészítette a római Santa Maria Vallicella templom oltárképét (Madonna a szentekkel és angyalokkal).

1608-ban anyja halálos betegségének hírére tért vissza hazájába, ahol Németalföld helytartója, Albert főherceg udvari festője lett. 1609-ben feleségül vette Isabella Brantot, Jan Brant ügyvéd és humanista lányát. Ebből a házasságából három gyermek született, gyönyörű házat építtetett, itt kapott helyet gazdag könyvtára és műgyűjteménye is.

Albert főherceg és Izabella főhercegnő mellett megbízásokat kapott Antwerpen hatóságaitól és módos polgáraitól is. A rengeteg megbízást nem tudta egyedül teljesíteni, így lassan kialakult műhelye. Munkatársai között ott volt idősebb Jan Brueghel, Anthony Van Dyck, Jacob Jordaens, Frans Snyders. Műhelyében segédek és festőtanoncok festették vázlatai alapján a hatalmas képeket, Rubens a fő részletek elkészítésére és az egységesítésre koncentrált. Ekkor már egész Európa festőfejedelemként tisztelte, uralkodók és miniszterek ültek neki modellt, 1622-ben Medici Mária meghívására a francia régensnő életéről szóló képekkel díszítette Párizsban a Luxembourg-palotát. Ez volt a híres Medici-sorozat, amely Medici Mária és IV. Henrik francia király életének fontosabb jeleneteit örökítette meg. A sorozat 1626-ra készült el.

1626-ban meghalt a felesége, Rubens fájdalmát a következő évek diplomáciai megbízásai enyhítették, így például I. Károly angol király kérésére közbenjárt az angol-spanyol viszály megoldása érdekében. A formalitásokra oly sokat adó spanyol uralkodó, a Habsburg IV. Fülöp kezdetben fogadni sem akarta a polgári származású diplomatát, de aztán lenyűgözte Rubens művészete és kifogástalan viselkedése. Az 1630. november 15-én aláírt szerződés után mindkét országban lovaggá ütötték. Tárgyalásai során Madridban Tiziano műveit tanulmányozta, és megismerkedett IV. Fülöp udvari festőjével, Velázquezzel, Londonban megfestette a Whitehall Lakomaházának mennyezetképét.

Bundácska (1638 körül), Önarckép (1639 körül)

53 éves korában feleségül vette elhunyt felesége 16 éves unokahúgát, Hélène Fourment-t, aki ezentúl gyakran feltűnik képein. Róla festette legintimebb hangulatú képét, a Bundácskát. Ebből a házasságból öt gyermek született, Clara Johanna, Frans, Isabel Helène, Pieter Pauwel és Konstanza Albertina. Megvásárolt egy csendes vidéki kastélyt Steenben, és idejének legnagyobb részét családja körében töltötte.

Ezekben az években felhagyott a nagyszabású vallási kompozíciók festésével, és elsősorban az életörömöt, a családi boldogságot örökítette meg. Ekkor festette nagyszerű tájképeit, amelyekről boldogság, elégedettség árad. Életének utolsó hónapjait megkeserítette súlyos köszvénye, amelytől 1627 óta szenvedett. A harmincas évek végére már súlyos nehézségei támadtak, nem tudta festéshez használni a jobb karját.

1640. május 30-án halt meg Antwerpenben. A Szent Jakab-templom főoltára alatti kriptában helyezték örök nyugalomra. Utolsó gyermeke, Konstanza Albertina, a halála után nyolc hónappal született.

Rubens és Izabella Brant kettős arcképe (1609), A három Grácia (1636-1638)

Rubens a festészet minden műfajában kiválót alkotott; művei köréhez egyaránt tartoznak oltárképek és más vallásos tárgyú festmények, az ókori történelemből és mitológiából vett jelenetek, arcképek, vadászjelenetek, tájképek. Tervezett falikárpitokat, ezüstedényeket, illusztrált könyveket. Mindezen felül az ókor tudósa és kiváló diplomata is volt. Nőalakjaival a barokk életörömet fejezi ki. Rubens többek között olyan festményekkel írta be nevét a művészettörténetbe, mint a Sámson és Delilah, Judit Holofernész fejével, Önarckép, Rubens és Izabella Brant kettős arcképe vagy A három Grácia. Műveinek egyik legszebb és legnagyobb gyűjteménye a szentpétervári Ermitázsban tekinthető meg.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia, mult-kor.hu, Magyar Nagylexikon. 15. köt. Pon-Sek. Budapest : Magyar Nagylexikon Kiadó, 2002., Peter Paul Rubens. Budapest : Kossuth Kiadó, 2010.

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép.