A Dunát átúszva szökött át Magyarországra, és nem sokkal később a csehszlovák kitelepítések áldozataiként egész családja Magyarországra került. 1947-től a budapesti bölcsészkar hallgatója volt, 1951-ben magyar-történelem szakos történelmi diplomát szerzett a budapesti tudományegyetemen. 1958-ig a tatai Eötvös József Gimnáziumban tanított, ahol a mai napig kegyelettel ápolják emlékét, majd Győrben, a megyei könyvtárban dolgozott.

1959-től nyugdíjazásáig a győri Kazinczy Ferenc Gimnáziumban tanított. Volt szaktanácsadó, megyei szakfelügyelő. Már 1959-ben, az ő kezdeményezésére megszervezték az első Kazinczy-Napot, amelynek célja a helyes magyar beszéd, az anyanyelv ápolása volt. 1966-ban Péchy Blankával elindította a Szép Magyar Beszéd országos versenyt és mozgalmat – Z. Szabó László kezdeményezésére a megmérettetésnek a mai napig a győri Kazinczy Ferenc Gimnázium ad otthont. Ezekre az alkalmakra minden évben kiadványt jelentetett meg. Az első Beszélni nehéz! kör szintén az ő biztatására indult el, és aztán országos mozgalommá vált. 1982-től szervezte diákok és tanárok számára az anyanyelvi táborokat.

Számos könyvet, tanulmányt írt megyénk jelentős irodalmi személyiségeiről: Kazinczy Ferencről, akinek lelkes kutatója volt, valamint Kisfaludy Károlyról, Kormos Istvánról, Radnóti Miklósról. Mai napig ható fő műve, A győri irodalom kistükre 1971-ben jelent meg. Ő volt a 700 éves Győr jubileumi éveinek egyik főszervezője, összefogója, amelynek egyik legnagyobb hozadéka a Győr. Várostörténeti tanulmányok című kötet megjelenése volt. Saját korának irodalmi, művészeti életét belülről ismerte, szerteágazó kapcsolatokat tartott fent kora neves egyéniségeivel. A fiatal, kezdő művészeket különös gonddal figyelte, segítette. Számos író-olvasó találkozót, városnéző sétát szervezett. 1971-ben az ő kezdeményezésére indult a Radnóti Miklós Emlékbizottság, amely aztán elindította a Radnóti biennálét.

Már tatai tanárként irodalmi színpadot vezetett, és ez a tevékenysége Győrött is folytatódott a Kazinczy Gimnáziumban és a legendás Győr városi irodalmi színpadon Perédy Lászlóval együtt. Sok ősbemutató, irodalmi műsor, ünnepi megemlékezés fémjelzi tevékenységét. 1962-től dolgozott a győri rádiónál, hetente jelentkezett a Vasárnapi magazin című rovattal. 1974-ben elvégezte a Színház és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakát, 1984-től a győri Kisfaludy Színház dramaturgja volt, szerkesztette a Színházi Magazint. A Győri Balett munkásságát kezdettől fogva írásaival is támogatta, és a Győri Balett Kísérleti Tánc és Vizuális Szakközépiskolának az indulásától, 1987-től meghatározó tanára volt egészen haláláig.

Varázslatos személyisége miatt a mai napig dicsőség, ha Z. Szabó tanár úr tanított valakit. A megismerés örömét adta át napról napra. Szokatlan volt, de magázta tanítványait, és az érettségi után az első „kezét csókolommal” indított útra mindenkit. Ő volt a Tanár Úr, az a nagy tanáregyéniség, akinek felbecsülhetetlen, gazdag műveltsége ötvöződött a pedagógus mesterséggel. Számos kitüntetésben részesült: Kazinczy-díj, Radnóti-díj, Kiváló tanár, Apáczai Csere János-díj. 1993-ban posztumusz Győr város díszpolgárává választották.

Ars poeticája mindent elárul róla: „Egész életem az iskolában telt. A diákok napi közelsége jelentette számomra a létezés értelmét. Két- három év kivételével mindig magyart tanítottam nagy kedvvel, és úgy hiszem, nem mindig eredménytelenül. Lehet, hogy ez egy kissé öntelten hangzik; ám ha nem igaz, akkor nem volt értelme az életemnek.”

Z. Szabó László 1992. június 26-án hunyt el Budapesten. Sírja a nádorvárosi köztemetőben található. A Kazinczy Ferenc Gimnázium könyvtára is az ő nevét viseli, 2005-ben pedig Sz. Egyed Emma által készített emléktáblát helyeztek el az iskolai könyvtár előtt.

Nagy Mária

Forrás:
Anyanyelvünk szolgálatában: Péchy Blanka, Z. Szabó László, Lőrincze Lajos emlékének. Győr : Kazinczy Ferenc Gimnázium, 1995.
Győri életrajzi lexikon. Győr : Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár, 2003.
A Kazinczy Ferenc Gimnázium jubileumi évkönyve 1908-2008. Győr: Kazinczy Ferenc Gimnázium, 2008.

A kép az „Őrizzen a szó…” – Z. Szabó László emlékezete (Kazinczy Ferenc Gimnázium és Kollégium, 2005) című kötetből származik, engedéllyel használjuk fel.