Gáspár Sándor 1956-ban Szentesen született, ahol 18 éves koráig élt. Bár boltvezető apja szigorúan nevelte, könyvelő édesanyjával együtt biztosították számára az érzelmi hátteret, mindent megkapott tőlük útravalóul. Így erős értékrendet hozott magával, a szülők neki és testvérének soha nem mondták, hogy más pályát válasszanak; azt szerették volna, hogy gyermekeik többre vigyék, és azt csinálják, amit szeretnek. Az elvégzett munkának becsülete van, ezt vallja ma is. „Tibor testvéremmel az otthonról hozott értékrendre még ebben az ingatag, furcsa művészvilágban is tudunk támaszkodni” – jelentette ki egyszer. Érdekes módom mindkét fiú – öccse Gáspár Tibor – ezt a gyönyörű, ámde nehéz pályát választotta, testvérét nemrég láthattuk például a Kincsem című filmben.

Gyermekként a Tisza és vidéke csodálatos természeti környezetet nyújtott nekik, s a színjátszás és a sportolás lehetősége is egyaránt megadatott mindkettőjüknek.  Sándor a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban tanult, kitűnő tanára Bácskai Mihály volt, aki az iskola diákszínpadán először megízleltette vele a sikert. Miska bácsi korán észrevette tehetségét, a kis társulattal bejárták a környéket, beneveztek a Ki mit tud?-ra is. Aztán 16-17 évesen váratlanul azt tapasztalta, hogy felismerik az utcán, ezért korán megtanulta ezt természetesnek venni, kezelni. Középiskolás korában lépett először színpadra, ebből az időből származik „Csámpi” beceneve. A sport terén szintén nagy sikereket ért el – kézilabdázott, pedig városában inkább a kajaknak és a vízilabdának voltak nagy hagyományai. Pécsett, az úttörő olimpián bekerültek a legjobb nyolc csapat közé.

Elsőre sikerült bejutnia a Színművészeti Főiskolára, amelyet 1979-ben végzett el. Előtte azonban, előfelvételisként elvitték őket katonának egy évre; azóta, közel 40 éve Dörner György és Bán János a legrégebbi barátai. A főiskolán Horvai István és Kapás Dezső tanították, akik jól kiegészítették egymást. Olyan neves színészekkel tanult együtt Bán és Dörner mellett, mint Frajt Edit, Görbe Nóra, Kováts Kriszta vagy Pap Vera. A Vígszínházban kezdte pályafutását, ezután több teátrum oszlopos, a Katona József Színháznak pedig alapító tagja lett (1982) – akkoriban ez volt az ország legfiatalabb társulata. Előadások után a közönség elhalmozta őket a szereteten kívül minden földi jóval, étellel, itallal. Minden este rengetegen kértek tőlük autogramot. Legsikeresebb előadásának a Stílusgyakorlatot tartja, melyet több mint harminc éven át – 600 alkalommal – játszottak különböző színházakban. 1982-ben kezdték a Katonában többek között Dörnerrel, eleinte éjjel 11-kor kezdődött az előadás, később mégis visszatették este 7 órára.

1987 óta – azaz éppen 30 éve – szabadfoglalkozású színművész. 1993-ban egyik alapítója volt a Művész Színháznak, 1997-ben a Kelemen L. Színkör tagja, 2000-től 2011-ig az Új Színház, majd a Nemzeti Színház művésze. 2013-tól pedig a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja, ebből a városból érkezett most Győrbe. Döntéseiben mindig az motiválta, hogy milyen munkát végeznek az adott színházban. Színházi bemutatóinak száma meghaladja a kilencvenet, ez rengeteg munkát takar. Staub János rendezővel dolgozott a leggyakrabban, tőle tanulta a legtöbbet. Színésztársai közül rengeteget játszott együtt Koltai Róberttel és Rudolf Péterrel, az utóbbi években pedig leggyakrabban Bagó Bertalan rendezővel és Alföldi Róberttel a Nemzetiben voltak-vannak közös munkái.

A színpad mellett életét jelentősen meghatározta az a rengeteg film, amelyben láthattuk. Vizsgafilmje (Isten Veled, drága Szánó) a romákról szólt, Az erőd címűben pedig még főiskolás korában vett részt. Mozis szereplései közül a közönség számára talán az Üvegtigris trilógia a legismertebb, melyben Róka jellegzetes alakját formálta meg elsöprő sikerrel, a beszélgetés során mesélt is néhány jó sztorit belőle. Viszont meglepő módon a Csapd le csacsit fontosabbnak tartja, ez a film társadalmi szatíra a rendszerváltásról. Számos emlékezetes szerepben láthattuk ezeken kívül a filmvásznon: A miniszter félrelép, Világszám, Csók, anyu, A hetedik kör, Égi madár, Magyar vándor. Az egyik legfoglalkoztatottabb magyar színész, rengeteget dolgozik, és ez sok-sok szereptanulással is jár.

Gáspár Sándor úgy tartja, hogy minden véleményt meghallgat az ember, mert mindenből lehet tanulni. Nagyon fontos ezen a pályán, hogy az ember mit tesz le az asztalra. A lámpaláz szerinte nem hasznos, mert befolyásolja a koncentrációt, viszont természetes velejárója az embernek, ha mások előtt megmérettetik. Ha a feladatra koncentrál, akkor nem ér rá a lámpalázzal foglalkozni. Győrben nemrég Gogol Revizor című darabjában, valamint Ilf-Petrov Tizenkét székében játszott; megszerette a győri színházat, a társulatot, és csodálatosnak tartja a várost is.

„Dinamikus személyiség, lényéből teremtő feszültség árad” – állapította meg Simon Róbert Balázs. Megjelenése, dinamikus egyénisége a színpadi sikereken kívül természetesen a filmekben is jól érvényesül, alakításait, pályafutását magas kitüntetésekkel ismerték el: 1986-ban Jászai Mari-díjat kapott, Érdemes művész lett 1999-ben, 2009-ben Kossuth-díjat, majd 2014-ben Páger Antal-színészdíjat kapott. Ez utóbbit is hatalmas megtiszteltetésnek tartja, hiszen a mai napig Páger Antalt tekinti nagy példaképének, többször játszott vele együtt, és elsőként Páger gratulált a Jászai Mari-díjához. (Ezt a kitüntetést minden évben az a színész érdemli ki, aki a kuratórium döntése alapján a leghűségesebb Páger Antal szellemi örökségéhez.)

Gáspár Sándor mesélt egy kicsit a családjáról is. Felesége 1978-tól 2003-ig Bánsági Ildikó színésznő volt, két gyermekük született: Kata színésznő lett, szülei nyomdokaiba lépett, fiuk, Gergő pedig zenész, dobol. Lánya először az Apám beájulna című filmben szerepelt, pedig ő csak elkísérte a barátnőjét a válogatásra. Fia álmodozó alkat, sokat koncertezik külföldön, bekerült Lovasi András zenekarába. „A gyerekek iránytűt adnak az életemnek” – nyilatkozta korábban a büszke apa. Izgalmas, ha úgy alakul az élete, hogy nem kell tervezni. Nem épülethez, nem városhoz, hanem emberekhez kötődik. Örömmel látja a fiatal kollégák fejlődését. Székesfehérvár félúton található Budapest és a Balaton között, gyakran az időjárás dönti el, éppen hol alszik.

A rendezvény végén beszélt az újabb színházi bemutatókról: jelenleg több darabban is apaszerepet játszik (pl. Csehov: Három nővér, A Karamazov testvérek). A Játékszínben tavasszal volt a legutóbbi bemutatója: Az eastwicki boszorkányok című, Bagó Bertalan rendezte előadásban ő alakítja a férfi főszerepet, melyet egykor a legendás Jack Nicholson játszott. Sportolással tartja formában magát: fekvőtámaszok, gimnasztika, ház körüli munka, néha kocogás vagy teniszezés. Büszke arra, hogy biciklivel már háromszor megkerülte a Balatont gyermekeivel és barátaival. Az utolsó bemutatója miatt 6-7 kg-ot leadott; előfordul időnként, hogy éjjel is kirámolja a hűtőt, de akkor főtt tojást eszik sok zöldséggel.

Művészként nagyon igényes, nem vállal el minden felkérést, még ha rendkívül hízelgőnek tűnik, akkor sem. Mindenki ismeri, népszerű ember, annak ellenére, hogy nem szerepel állandóan a bulvárlapok hasábjain, és nem használja fel a magánéleti eseményeit szereplési lehetőségként.

Gáspár Sándort a Szabadhegyi Találkozásokon sikerült egy egészen más, komolyabb oldaláról is megismerni.

Sulyok Attiláné
Fotók: Szabó Béla

Forrás: storyonline.hu

Fotógaléria: Szabadhegyi Találkozások Gáspár Sándorral

7 kép