311

Kocsival állni az esőben

Lángoló Gitárok dalmegosztás

Nagyon régen volt már ennyire sok szereplő a Lángoló Gitárok dalmegosztásában, mint most, úgy néz ki, hogy májusban termelési versenybe kezdtek a magyar zenekarok. A mennyiség mellett azért a minőség is rendben van, és az az érdekes, hogy az ismeretlenebb előadók ezúttal jobb dalokat csináltak, mint az ismertebbek, melyek közül az Intim Torna Illegál, a Wellhello és a 30Y is szerepel a válogatásban.

Június 9-én tartotta a Budapest Parban új kislemezének bemutató koncertjét a nyitóképen is szereplő Intim Torna Illegál. Az év végére várható nagylemez előfutárának számító EP a Köszönöm szépen, jól vagyok címet viseli, ennek kapcsán pedig nehéz nem a tavalyi év viszontagságaira gondolni (erről egyébként itt olvashattok egy kicsit bővebben). Az Egynyári Kaland vége főcímének készült, a lemezen pedig címadó dal klipet is kapott, amit ugyanaz a stáb készített, mint amelyik a Nem adom fel klipjét forgatta Tunéziában. Dorogi Péter énekes szerint most a felszabadult életöröm jellemző a zenekarra, és ez tükröződik a lemezen is, ami egész popos lett, a legjobb szám rajta pedig a Nem adom fel.

A tavalyi bemutatkozó után ezúttal a második EP-jét mutatjuk meg a Fubarite zenekarnak, amely egy geológus belsős viccről kapta a nevét, amit tavaly óta sikerült megfejtenem, de most nem ez a lényeg. Hanem az, hogy a zenekar a második anyagot már Fodor Gábor énekessel kiegészülve vette fel, ezzel pedig a hangsúly a gitárszólamokról az ének felé tolódott, és klasszikusabb struktúrát kaptak a dalok is. A nehezebben megfogható első albumhoz képest ez egy lépés a pop irányába, vagyis inkább a pszichedéliától a garázsrock felé, de ettől még tök jó a Contintental Collisions is, főleg a többitől elütő, letisztultabb utolsó szám.

Tavaly novemberben jelent meg a 30Y utolsó nagylemeze, a Dicsőség, amelyről most az úgyis mindegy kapott klipet. Ez egyáltalán nem szokványos 30Y-szám, ugyanis Beck László Zaza írta, és ő is énekli. Sőt, a klipnek is ő az egyik főszereplője, amelyhez látszólag körülbelül fél percnyi anyagot forgattak, és amiben a két Beck-fivér kergetőzését láthatjuk valami elhagyatott telepen. A dal egyébként nem rossz, a hangulata abszolút jellemző a zenekarra a szokatlan énekhang ellenére is, ami azért annyira nem is más, mint Beck Zolié.

Csillag Tamás, művésznevén Stario közel tíz év után tért vissza a zenéléshez, méghozzá az alábbi, tök hangulatos és meglehetősen elvont dallal. A visszatérés oka abszolút belső, a La Chica akkor íródott, amikor Csillag eldöntötte, hogy nem menekül tovább az érzései elől, hanem felvállalja és világgá kürtöli őket. Érdekes egyébként, hogy az esős hangulatú, autózós klip illik a dalhoz, de én inkább olyat tudtam volna elképzelni hozzá, ahol felgyorsítva látjuk a képsorokat, ehhez képest itt percekig állva maradunk a kocsiban egy útfelújítás miatt.

Saját életüket dolgozták fel az Enter the Baron című számhoz készült új klipjükben a Baron Mantis tagjai. Ezt úgy kell érteni, hogy a két srác nem véletlenül visel különböző ruhákat a béna koreográfiához, hanem azért, mert egyikük például egy vidéki tojásvállalkozást üzemeltető családból származik, másikuk pedig sokat sportolt régen, most meg egy multinál dolgozik. Elsőre nem annyira tetszett nekem az Enter the Baron, de az biztos, hogy a szám nagyon jól fel van építve, úgyhogy a végére már úgy éreztem, hogy jó kis rockdal ez. A zenekar második albuma egyébként már készül, és ősszel várhatóan meg is jelenik.

A Massza zenekar azt mondja magáról, hogy harapós, karcos rockzenét játszik, ezzel pedig tavaly még a Szigetre is eljutott. Az itteni koncerten rögzítették az alábbi klipet a Micsoda Széphez, ami tényleg egy hagyományosnak mondható, dallamos rockdal, de ezzel együtt általában nem hangzik elcsépeltnek, dohosnak vagy hónaljszagúnak. Ez egyébként az első klip a zenekarnak május végén megjelent bemutatkozó albumáról, amely egy régi, hangalámondásos pornófilm után kapta a Full szerviz címet.

Többek között a drum and bass és a dub elemeit ötvözi a hagyományos dzsessz harmónia- és ritmusvilággal és szabad improvizatív szerkezeteivel a Loop Doctors, amely már túl van három nagylemezen, és 2008-ban Fonogram díjat is kapott. Legújabb klipjük a Varga Gergellyel közös Social Melody-hoz készült, amely alapvetően egy kellemes dal, de van benne bőven virtuozitás is. A klipben csak a dal előadóit látjuk, de mivel ők sokkal technikásabban játszanak a hangszereiken, mint amit megszokhattunk egy ilyen videóban, igazából ez is tud tök érdekes lenni.

Egyre jobb dolgokat csinál a Köpönyegforgatók, decemberi bemutatkozásuk még nem volt az igazi, de azóta folyamatos a fejlődés, a nemrég megjelent Kihűl pedig már gyakorlatilag minden szempontból tök jó. A vidám és gondtalan reggae-s alap, a korábbiaknál szellemesebb szöveg, és az énekes hangszíne nagyon jól működik együtt, és simán el tudnám képzelni a dalt nyári slágernek a Petőfi Rádióban, úgyhogy most már a legbénább dolog a zenekar körül egyértelműen a neve.

A Mirror zenekar tagjai az alapításkor egy olyan metálbandát akartak létrehozni, amely letisztult struktúrájú és könnyen befogadható dalokat csinál, de azért megőrzi a keményebb stílusjegyeket, és legelső klipes daluk, az Égre nézve alapján ez a házibulimetál stílus működik is. Bár én általában nem annyira szeretem az olyan zenéket, amelyeknek csak akkor értem meg a szövegét, amikor elolvasom a klip alatt, de így külső szemlélőket úgy érzem, hogy nagyjából sikerült eltalálnia a zenekarnak a helyes arányokat a pop és a hörgős metál között.

Nagyjából nyolc hónap csend után egy könnyed, pozitív kicsengésű és egy mélyebb, komorabb dallal tér vissza a Wellhello, melyek a várhatóan az év végén érkező, Zsáner névre keresztelt nagylemezen is rajta lesznek már. A pozitív dal, az Odaút abszolút a zenekar slágereinek mintáját követi, és bár nem rossz, de azért gyengébb, mint az Apuveddmeg vagy a Rakpart, a szomorú Senki nem véd meg pedig egy olyan élethelyzetről szól, amikor valakinek a hiányától szenvedve elveszítjük önmagunkat. A komolyabb témához komolyabb klip is készült a kecskeméti Katona József Színházban Jászberényi Gábor és Trecskó Zsófia főszereplésével, akik között tapintható a feszültség, de annyira ez a stílus nem áll jól a zenekarnak szerintem, úgyhogy én az Odaútra szavazok.

Hamarosan Alapmű címmel hoz ki új kislemezt az akusztikus-looperes hip-hopot játszó Gyík zenekar, amelyről a II. tétel kapott nemrég új szövegvideót, de egyáltalán nem szokványosat, a dal sorai ugyanis a zenekar énekesének testén jelennek meg olyan kis matricákon, amilyeneket leginkább kaputelefonokra ragasztva lehet látni. A II. Tétel egyébként egy tök jól sikerült dal, főleg a flowja miatt, úgyhogy ez alapján az egész EP is érdekesnek ígérkezik.

Elég furcsa a Code Civil új száma, amellyel hosszú szünet után idén májusban visszatért a zenekar, leginkább azért, mert nem igazán van meg az összhang benne a zene és az ének között. Legalábbis a refrén rekedt, erőteljes hangjai nem passzolnak az ennél legalább egy kategóriával könnyedebb kísérethez. Na meg a szöveg is béna egy kicsit a trianonos utalással, bár lehet, hogy csak nekem nem egyértelmű, hogy akkor most az egész dal erről szól, vagy csupán analógiaként szerepel ez a rész a számban.

M.ADI
Forrás: langologitarok.blog.hu

2017.06.20